1. Évad ; 1. Fejezet: Kezdődik

                                                                              

                                             

Reggel arra "keltem" hogy, valaki be akarja törni a bejárati ajtót. Nagy nehezen, rá vettem magam és ki másztam az ágyamból. Beleléptem a papucsomba, és gyorsan lerohantam, mert az illető aki veri az ajtómat, kezd türelmetlen lenni ahogy hallom. Az ajtó elé érve, még gyorsan a mellette lévő tükörbe nézve, megnéztem mennyire nézek ki pocsékul. Hááát mondjuk elfogadhatónak, a kinézetem. Vissza fordultam az, ajtó-hoz és az asztalon elhelyezkedő kulccsal, kinyitottam. És hát kit láttak szemeim. Jó hogy a rég látott, "bátyám".  

 - Szia. - köszönt, és beljebb tolt és bejött. Mi a franc?- gondoltam magamba.                                           - Szia. Persze gyere, csak beljebb. - mondtam ironikusan.                                                                

 - Jól van bocs, hogy így bemertem jönni. A saját házamba, ami mivel a szüleim meghaltak. Már az én tulajdonom. - mondta, én meg helyeselően bólintottam. Nekem hátat fordítva, elindult a konyhába. Követtem. Hűtőben kezdett, kutakodni. Tudja a fene, miért?! Mivel alig, volt benne valami.  

- Készülődj, hamarosan megyünk. - mondta, vagy inkább parancsolta. Szememet forgatva, mentem ki a konyhából föl a szobámba. Elő kerestem a bőröndömet. Ami egy egyszerű, fekete színű. Nem szeretem, a túl csicsázottakat. Attól még lehetek, csajos-csaj. Miután be pakoltam, a fontosabb dolgokat is a ruhákon kívül. Mint például: Sampon, Fogkefe, Tusfürdő stb.... Föl vettem az, előre kikészített ruhákat. Bőrönddel a kezembe, mentem le a lépcsőn. A bátyám a, kanapén terpeszkedett, mikor meglátott fölállt és ide jött. Ki vette a kezemből, a bőröndöt és a bejárathoz ment. Utána mentem. Láttam, hogy beteszi hátra a bőröndömet, és int hogy menjek. Sóhajtottam egy nagyot, és bezártam az ajtót kulcsra. Oda mentem az, autó-hoz és beültem, és elindultunk. Kezdtem éhes lenni, de semmi kedvem nem volt enni. Most hogy tudom, hamarosan találkozók a fiúkkal.  

Már régóta, úton voltunk és már kezdtem fáradt lenni. 

- Jack, mennyi idő mire oda érünk? - kérdeztem a bátyám-tól. A tekintettét levette, az útról és rám nézett.
 - Körülbelül két óra még. Addig aludj, ha nagyon fáradt vagy. - mondta kedvesen, és újra az utat nézte. Úgy tettem ahogy, mondta oldalra fordítva a fejem. Kezdtem el, szép lassan álomba merülni. De nehezen ment, mert egy folytában pörgött az agyam. Azon hogy egye-talán, kedvelnek-e majd a fiúk. De valahogy csak álom jött a szememre.

                                                                                                     Sziasztok itt lenne, az első fejezet remélem tetszik. Ha igen ne felejts, Kommizni vagy, Feliratkozni. Siettek a következővel! Puszi: Angel of Death 

Prológus

 Életem úgy éltem, mint minden normális, tinédzser lány. Egészen addig a napig, mikor kihívták az egyik óráról. Akkor tudtam meg, hogy a szüleim. MEGHALTAK! Bár igaz nem az, igazi szüleim voltak mégis jobban szeretem őket! Mert az igazi szüleim, drogos, alkoholisták. Rühellem őket. Az volt a legjobb nap az, életembe mikor intézetbe adtak. Azzal a kifogással hogy, nem tudnak eltartani. Pedig tudtam hogy, el tudnak csak, a piára jobban kellett a pénz. Ezért 10 évesen összesen, 25kg voltam. De jöttek ők ( mostoha szüleim ) és szeretet, teljes családba kerültem. De mikor ők, meghaltak. Csak 17 voltam, és mint kiskorú nem, lakhattam egyedül. Ezért a bátyám lett, a gyámom. Ja ki is a bátyám? Jake Pitts, a Black Veil Brides gitárosa. Régen nem láttam, és félek mi lesz hogy egyel-talán jól ki jövünk-e. Bár igazság szerint, mikor még itthon lakott, jól ki jöttünk. Ezért inkább a, fiúktól jobban félek. De nem mint rendes, félelem bár azt is egy kicsit. Hanem mint hogy, kedvelnek-e vagy hogy mit, szólnak a stílusomhoz. Mert én inkább, virágos stílus vagyok, és ők meg, hogy mondjam Punkok, vagy Emok nem tudom. Hülye vagyok én, ehhez. De holnaptól már, tudni fogom ez aggaszt a legjobban. Pedig nem rég, volt a "szüleim" temetése. Amire Jake nem is, jött el. Pedig neki a vér szerinti szülei voltak. És ez egyszerre sok, nekem. Nem tudom hogyan, fogom ezt kibírni. De nem hátrálhattok vissza, ez a sorsom fogadjam el és legfőkébb éljem túl.