Sziasztok! Gondoltam írok nektek egy kis rém történetet, ezt a történetet már az egyik Facebook csoportba is kitettem (NEM A SAJÁTOMBA!) Gondoltam ide is kiteszem, remélem, hogy tetszik!
Előre figyelmeztettem, hogy aki lopni meri, hogy ez SAJÁT ISMÉTLEM SAJÁT TÖRTÉNET! Nem szeretném meglátni sehol, hogy sajátodként tüntetted fel! Jó olvasást! :-) Ui: 10/?
–––—-——————-----------------------------------------------------------------------------------------------
A kicsi és ártalmatlan Sandy, még csak nyolc éves volt, mikor egyik nap kirándulni mentek a családjával egy hétre a közeli kempingbe. Viszont a még csak nyolc esztendős kislány nem tudta, hogy abban a kempingbe minden évben különös halálesetek történek. Az áldozatokból sosem találnak többet, csak egy fejet, amibe bele van rajzolva – minden bizonylag késsel –, egy smiley. Ezért az lett a neve az ottani gyilkosnak, hogy Smiley. Második nap lehetek ott, mikor Sandy azt gondolta, hogy körül nézz az erdőben. A szülei nagy nehezen de elengedték, azzal a feltételel, hogy pontban hatkor legyen a kemping területén. Sandy erre mind helyeselően bólintott, hogy érti és az útját az erdő sűrűjébe vette. Egy órájában bolyonghatott, ez alatt az idő alatt rengeteg állatot látott, mindegyiket ámulatal nézte. De ezt a szép pillanatot egy női sikoly szakította meg. Sandy nem értette mi ez a sikítás. "Lehet, hogy bele lépett egy nő az egyik kiálló fadaraba" – gondolta magába Sandy, mint valami megoldást. Viszont mikor újra halotta ezt a bizonyos sikolyt, kezdett kiváncsi lenni, hogy miért és ki síkít. Ezért a lépéseit abba az irányba vezette, ahonnan pár perce a síkítást halotta. Az oda vezető közben úgy érezte mintha valaki figyelné, ezért az eddig is gyors lépteit, még jobban fokozta. Nem sokára meglátott egy nőt, aki az egyik fának volt támaszkodva és oldalt ülésben volt, így csak a hátát látta. Bizonytalanul, de megindult felé, a lépései hallakak és alig érezhetőek még saját magának is, nem hogy a lábai alatt lévő avarnak.
- Hölgyem – áltt meg mögötte a kislány és úgy szólította meg. – Jól van? – kérdezte, és az egyik kezét a nő vállára tette, hogy maga felé fordítsa. Óvatosan kezdte megfordítani, hátha fáj a válla vagy ne adja isten, nagyobb sérülése van. De ekkor leesett a nő feje, és Sandy síkított egy nagyot, mertna nő arcába egy smiley volt vágva. Sandy lépéseket halott maga mögött, és mintha láncok csörögtek volna vele együtt. Hirtelen fordult meg és találta szembe magát Smiley-val. Ocsmány volt, kopasz volt a feje, feketébe volt teljesen öltözve és a saját arcába is egy smiley volt vágva. Mikor észre vette, hogy a kislány tanulmányozza őt, vicsorogni kezdett, így láthatóvá tette a már rohadt és fekete-barnás színű fogait. Sandy nem tudta, hogy mitévő legyen, de mikor Smiley megindult felé, azt látta legjobb lehetőségnek, hogyha elfut. Szaladt ahogy csak bírta, fákon, bokrokon keresztül, de megbotlott egy kiálló faágba és elesett. Hátra nézett és látta, hogy – akit ő csak ocsmány embernek hív –, felette van. Smiley meglendítette a kezét, amibe a kés volt, és Sandy felé írányitotta…
szombat, március 28, 2015
hétfő, március 23, 2015
2. Évad ; 5. Fejezet: Az új csapattag.
Sajnálom, hogy ennyit kellet rá várni. De itt van az új rész, tudm rövidke lett, de próbálom a következőt hosszabbra megírni. Jó olvasást ^^
~Isabella Pitts Szemszöge ~
Az a pillanat, mikor kilépett a fal mögül, mintha bennem egy világot rombolt volna le. Nem elég, hogy Andy is megnehezíti a tervemet. Erre neki is meg kell jelenie. Mintha a világ büntetne, mert ezt az utat választottam.
- Mit keresel itt, Ash? – kérdeztem, és futólépésben előtte termetem. Ahogy láttam a többieken, nem értik az egészet.
- Honnan ismered? – jött a kérdés egyszere mindenkitől.
- Közötök?! – fordultam meg indulatosan – Tudtommal semmi, úgyhogy pofa befog, és most mindenki húzzon kifelé. – intettem az ajtó felé. Mire mindeki csak megkövülten nézett rám.
- Ki vagy te, hogy megmond, mit csináljak? – érkezett a kérdés, nem mástól mint a főnök szóvivőjétől, máshogyan mondva, csicskájától. Megfordultam, és összeszűkitett szemekkel néztem rá. Most komolyan ez a segdugasz itt pattog nekem?
- Tudod ki vagyok? – mentem oda elé, úgy, hogy az arcunk egy vonalban legyen. – Kérdeztem valamit! – kiáltottam rá, mert még mindig nem érkezett válasz a kérdésemre. Láttam az arcán, hogy meglepődött a kiborúlásom miatt. Igazság szerint, én magam is meglepődtem. Nem szoktam ilyen gyors haragú lenni, de valami miatt, most mégis lombanékony lettem.
- Srácok, sajnálom, én... nem tudom, hogy mi ütött belém. – futottam ki gyorsan a házból. Már majdnem a kocsimnál voltam, mikor valaki utánám szólt vagyis kiabált.
- Isabella, állj meg, kérlek! – futott hozzám Ash. Nem tudom miért, de megvártam. Lehet, hogy csak azért, mert kiváncsi vagyok mit akar.
- Te akkor mégsem haltál meg? – állt meg előttem, zihálva, izzadva és a térdeire támaszkodva.
- Először is; Meg ne pusztulj. Másodszor; Mint láthatod, és hallhatód, nem halltam meg.
- De akkor, hogy lehetsz életben? Mert az orvos azt mondta, hogy túl sok víz volt a tüdödben, és sok vért is vesztettél. – minden amit az előbb igaz és jogos, mivel hogyha én lennék az ő helyzetébe, ugyanígy reagálnák.
- Hogy, hogy lehetek életben? Mondjuk úgy, hogy volt egy számotokra is ismerős emberke, aki azátett ami most vagyok.
- Mégis ki az az ember?
- Erre már magadtól kell rá jönöd. Viszont, erről senkinek nem beszélhetsz, főleg nem Jake-nek. – a hangom megint fenyegetővé vált. Olyan mintha nem magam írányítanám saját magam.
- Rendben. – ennyi volt válasza. Én csak bólintottam és a kocsiba beülve, beíndiottam a kulccsal és minden fajta köszönés nélkül, elmentem onnan. Ahozz az emberhez, aki miatt ez lett az életem.
~ Ashley Purdy Szemszöge ~
Mikor megláttam Izzyt, egyszerre játszódott le bennem kíváncsiság, értemetlenség és félelem. Az utolsó nem tudom miért volt, úgyhogy ne is kérdezétek. És mikor megkérdeztem, hogy hogy él, erre ezt a választ kapom. Komolyan? Honnan a faszomból tudnám én azt, hogy kiről is beszélt nekem. Hiszen annyi ember ismerek, hogy egy egész évet rákéne, hog szánjak, hogy egyetalán valami kis nyomra akadjak. De mégis, hogyan tartsam ezt titokban, a többiek előtt, főleg Jake és Andy előtt. Mert az egyiknek a húga másiknak meg a szerelme. Istenem, miért bűntetsz engem? Azért mert elkövettem azt a hibát amit nem kellett volna? És pontosan azt a hibát amit Andy. Nehéz kimondani. De ez az igazság. Bele szerettem Isabellába.
~Isabella Pitts Szemszöge ~
- Mit keresel itt, Ash? – kérdeztem, és futólépésben előtte termetem. Ahogy láttam a többieken, nem értik az egészet.
- Honnan ismered? – jött a kérdés egyszere mindenkitől.
- Közötök?! – fordultam meg indulatosan – Tudtommal semmi, úgyhogy pofa befog, és most mindenki húzzon kifelé. – intettem az ajtó felé. Mire mindeki csak megkövülten nézett rám.
- Ki vagy te, hogy megmond, mit csináljak? – érkezett a kérdés, nem mástól mint a főnök szóvivőjétől, máshogyan mondva, csicskájától. Megfordultam, és összeszűkitett szemekkel néztem rá. Most komolyan ez a segdugasz itt pattog nekem?
- Tudod ki vagyok? – mentem oda elé, úgy, hogy az arcunk egy vonalban legyen. – Kérdeztem valamit! – kiáltottam rá, mert még mindig nem érkezett válasz a kérdésemre. Láttam az arcán, hogy meglepődött a kiborúlásom miatt. Igazság szerint, én magam is meglepődtem. Nem szoktam ilyen gyors haragú lenni, de valami miatt, most mégis lombanékony lettem.
- Srácok, sajnálom, én... nem tudom, hogy mi ütött belém. – futottam ki gyorsan a házból. Már majdnem a kocsimnál voltam, mikor valaki utánám szólt vagyis kiabált.
- Isabella, állj meg, kérlek! – futott hozzám Ash. Nem tudom miért, de megvártam. Lehet, hogy csak azért, mert kiváncsi vagyok mit akar.
- Te akkor mégsem haltál meg? – állt meg előttem, zihálva, izzadva és a térdeire támaszkodva.
- Először is; Meg ne pusztulj. Másodszor; Mint láthatod, és hallhatód, nem halltam meg.
- De akkor, hogy lehetsz életben? Mert az orvos azt mondta, hogy túl sok víz volt a tüdödben, és sok vért is vesztettél. – minden amit az előbb igaz és jogos, mivel hogyha én lennék az ő helyzetébe, ugyanígy reagálnák.
- Hogy, hogy lehetek életben? Mondjuk úgy, hogy volt egy számotokra is ismerős emberke, aki azátett ami most vagyok.
- Mégis ki az az ember?
- Erre már magadtól kell rá jönöd. Viszont, erről senkinek nem beszélhetsz, főleg nem Jake-nek. – a hangom megint fenyegetővé vált. Olyan mintha nem magam írányítanám saját magam.
- Rendben. – ennyi volt válasza. Én csak bólintottam és a kocsiba beülve, beíndiottam a kulccsal és minden fajta köszönés nélkül, elmentem onnan. Ahozz az emberhez, aki miatt ez lett az életem.
~ Ashley Purdy Szemszöge ~
szerda, március 04, 2015
2. Évad ; 4. Fejezet: Gyötrelmes Álom!
Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszik.
~ Az új rész ezek után fog jönni: 5 komment és 4 pipa! ~
––—————————————————————————–——————————————
~ Isabella Pitts Szemszöge ~
Sötét van és dermesztően hideg, a levegő is párás volt. Sejtésem sincs, hogy hol vagyok.
Egy ösvényt láttok magam előtt, amin elindulok, remegő lábakkal. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a helyes út, de más menekülési esélyt nem láttok.
Körülöttem fák vannak, végig néztem az összesen, de nem láttam a végüket, olyan bízzar és rejtélyes. Tovább menve is fák fogadtak. A lépteimet sietősebre vettem, de mintha az elejétől indultam volna el, mert mindig úgyanaz tárul a szemem elé. Fák! Mégis mi az istenért kell ennyi kibaszott fa? Nem törődve a növényekkel, mentem tovább. És akkor megláttam. A kaput. Hatalmas volt, az égbe nyúló, ezüst színe volt, szép kitervezése. Már maga a látványa odacsalta az embert.
Óvatosan odamentem és megálltam, csak bámultam a kaput. Nyíkorogni kezdted és egy recsenés hallatszott, a kapu lassan kinyílt, mintha azt súgalná hogy menjek be. Mégis mit veszthetek azzal hogy bemegyek? Lassan mégis magabiztosan tettem meg az első lépéseimet. De ahogy a kapun túl haladtam, becsapódott mögöttem. Hátra kaptam a fejem, és oda rohantam, elkezdtem rángatni de semmi haszna nem volt. A kezeimet elkaptam, mert hírtelen lett forró a kapu szerkezete és kezdett vérvörösen ízzani. Hátra tántorottam és futásnak eredtem. Miért futottam el? Kiútat akartam keresni, de ahogy távolodtam – mostanra már lángokban álló – kaputól. Egy temetőbe találtam magam. A fákon a levél márcsak álom volt, a virágok elhervadtak amik a sírok slőtt voltak. Kivéve egyet, ahol egy lány volt és a sír fölött állt és hallottam ahogy szipog. Oda sétáltam hozzá, és megállva mögötte, megszólitottam.
- Jól vagy? – tettem az egyik kezem a vállára. Nem válaszolt, helyette a kezemet megfogva fordult meg. És akkor megláttam az arcát, én voltam az. A szemeim könnyesek voltak, és pirosak a sok sírástól.
- De… Hogyan? És mikor, vagyis miért vagy itt… vagyok itt? – makogtam össze-vissza.
- Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. – válaszolta.
A szemeim hirtelen nyitottak fel, az ágyon feküdtem, izzadva. "Csak álom volt?" Lehetetlen, hisz olyan valóságos volt. A kapu, a sok sír és én sírva. De amit mondtam saját magamnak, mégis mi a jó istent jelent? Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. Ki ez a próféta? És, ha meg is tudom, akkor mégis hogyan tudjam meg? Jó persze, azt mondtam hogy a szívében meg a lelkében. De, mégis ezt hogyan értettem? Fasza, mostmár ott tartunk hogy magamat se tudom megérteni. A gondolkozásomat a telefonóm csörgése zavarta meg. Nyögtem egyet bósszusan, és érte nyúltam.
Magamhoz vettem, és a fogadás gombra nyomtam.
- Igen? – szóltam bele.
- A főnök kéri hogy gyere azzonal, az mondja sürgős, úgyhogy szerintem siess! – mondta Dan. Ő volt az egyetlen a csapatból, akit eltűrtem magam melett.
- Jól van. Mond meg neki, hogy 20 perc és ott vagyok. – mondtam, közben kezdtem magamat kitornázni az ágyból.
- Rendben, de leteszem, hogy tudj készülödni. – mondta és szakította a vonalt. A telefont az ágyra dobtam, és a fürdőbe mentem, ahol gyorsan lezuhanyoztam, egy törölkőzövel magam körül jöttem ki.
A szekrényeimből kiszedtem a mai ruhadarabjaimat, ami egy fekete nadrágból és egy fehér pólóból állt, amit feldobtam egy bördzsekivel. A szükséges dolgokat felkapva, mentem le, és a bakancsomat magamra kapva, vettem el a slusszkulcsot a komodról. A garázsba mentem, és a kocsiba beültem, kitolattam. A garázs ajtót vissza csuktam, gázt adva mentem a főnök háza felé.
Nem volt messze tőlem, talán 5-6 saroknyira. A kocsit leállítottam, és kiszálltam. A bejárati ajtóhoz mentem, és minden féle jel nélül beléptem. Bent volt mindeki, és csak rám vártak. Oda mentem hozzájuk, a nappaliba és leültem Dan mellé. Épp ebben a pillanatban jelent meg a főnök helyettese, mert mint már mondtam, mi nem láthatjuk csak telefonon beszélhetünk vele.
- Örülök hogy mindeki itt van. Egy fontos bejelenteni valóm van, amit személyesen a főnök küld nektek. – mondta. – Idézem; "Ma egy új taggal bővül a mi kis szerény csapatunk, fogadjátok kedvesen!" Gyere elő! – szólt az új csapat tagunknak. Akinek elsőnek a lépteit hallottam, aztán megláttam. Mi a…?
- Te? – álltam fel.
- Isabella? – hallottam a döbbenetet a hangjában.
~ Az új rész ezek után fog jönni: 5 komment és 4 pipa! ~
––—————————————————————————–——————————————
~ Isabella Pitts Szemszöge ~
Egy ösvényt láttok magam előtt, amin elindulok, remegő lábakkal. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a helyes út, de más menekülési esélyt nem láttok.
Körülöttem fák vannak, végig néztem az összesen, de nem láttam a végüket, olyan bízzar és rejtélyes. Tovább menve is fák fogadtak. A lépteimet sietősebre vettem, de mintha az elejétől indultam volna el, mert mindig úgyanaz tárul a szemem elé. Fák! Mégis mi az istenért kell ennyi kibaszott fa? Nem törődve a növényekkel, mentem tovább. És akkor megláttam. A kaput. Hatalmas volt, az égbe nyúló, ezüst színe volt, szép kitervezése. Már maga a látványa odacsalta az embert.
Óvatosan odamentem és megálltam, csak bámultam a kaput. Nyíkorogni kezdted és egy recsenés hallatszott, a kapu lassan kinyílt, mintha azt súgalná hogy menjek be. Mégis mit veszthetek azzal hogy bemegyek? Lassan mégis magabiztosan tettem meg az első lépéseimet. De ahogy a kapun túl haladtam, becsapódott mögöttem. Hátra kaptam a fejem, és oda rohantam, elkezdtem rángatni de semmi haszna nem volt. A kezeimet elkaptam, mert hírtelen lett forró a kapu szerkezete és kezdett vérvörösen ízzani. Hátra tántorottam és futásnak eredtem. Miért futottam el? Kiútat akartam keresni, de ahogy távolodtam – mostanra már lángokban álló – kaputól. Egy temetőbe találtam magam. A fákon a levél márcsak álom volt, a virágok elhervadtak amik a sírok slőtt voltak. Kivéve egyet, ahol egy lány volt és a sír fölött állt és hallottam ahogy szipog. Oda sétáltam hozzá, és megállva mögötte, megszólitottam.
- Jól vagy? – tettem az egyik kezem a vállára. Nem válaszolt, helyette a kezemet megfogva fordult meg. És akkor megláttam az arcát, én voltam az. A szemeim könnyesek voltak, és pirosak a sok sírástól.
- De… Hogyan? És mikor, vagyis miért vagy itt… vagyok itt? – makogtam össze-vissza.
- Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. – válaszolta.
A szemeim hirtelen nyitottak fel, az ágyon feküdtem, izzadva. "Csak álom volt?" Lehetetlen, hisz olyan valóságos volt. A kapu, a sok sír és én sírva. De amit mondtam saját magamnak, mégis mi a jó istent jelent? Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. Ki ez a próféta? És, ha meg is tudom, akkor mégis hogyan tudjam meg? Jó persze, azt mondtam hogy a szívében meg a lelkében. De, mégis ezt hogyan értettem? Fasza, mostmár ott tartunk hogy magamat se tudom megérteni. A gondolkozásomat a telefonóm csörgése zavarta meg. Nyögtem egyet bósszusan, és érte nyúltam.
Magamhoz vettem, és a fogadás gombra nyomtam.
- Igen? – szóltam bele.
- A főnök kéri hogy gyere azzonal, az mondja sürgős, úgyhogy szerintem siess! – mondta Dan. Ő volt az egyetlen a csapatból, akit eltűrtem magam melett.
- Jól van. Mond meg neki, hogy 20 perc és ott vagyok. – mondtam, közben kezdtem magamat kitornázni az ágyból.
- Rendben, de leteszem, hogy tudj készülödni. – mondta és szakította a vonalt. A telefont az ágyra dobtam, és a fürdőbe mentem, ahol gyorsan lezuhanyoztam, egy törölkőzövel magam körül jöttem ki.
A szekrényeimből kiszedtem a mai ruhadarabjaimat, ami egy fekete nadrágból és egy fehér pólóból állt, amit feldobtam egy bördzsekivel. A szükséges dolgokat felkapva, mentem le, és a bakancsomat magamra kapva, vettem el a slusszkulcsot a komodról. A garázsba mentem, és a kocsiba beültem, kitolattam. A garázs ajtót vissza csuktam, gázt adva mentem a főnök háza felé.
Nem volt messze tőlem, talán 5-6 saroknyira. A kocsit leállítottam, és kiszálltam. A bejárati ajtóhoz mentem, és minden féle jel nélül beléptem. Bent volt mindeki, és csak rám vártak. Oda mentem hozzájuk, a nappaliba és leültem Dan mellé. Épp ebben a pillanatban jelent meg a főnök helyettese, mert mint már mondtam, mi nem láthatjuk csak telefonon beszélhetünk vele.
- Örülök hogy mindeki itt van. Egy fontos bejelenteni valóm van, amit személyesen a főnök küld nektek. – mondta. – Idézem; "Ma egy új taggal bővül a mi kis szerény csapatunk, fogadjátok kedvesen!" Gyere elő! – szólt az új csapat tagunknak. Akinek elsőnek a lépteit hallottam, aztán megláttam. Mi a…?
- Te? – álltam fel.
- Isabella? – hallottam a döbbenetet a hangjában.
hétfő, március 02, 2015
Könyvborító!
Az egyik kedves ólvasom – akit nagyon, nagyon szeretek – csinált nekem egy könyvborítot. Amiért kimondhatatlanul örülök!
Előszőr is kirakom amit írt nekem, facebookon.
Előszőr is kirakom amit írt nekem, facebookon.
"Szia!
Ne haragudj a zavarásért de mivel imádom a Hell is for Children című blogod és mikor olvastam lett egy ötletem és éppen ezért készítettem neked egy könyv borítót. Hát tudom hogy nem a legjobb de szerintem illik a történethez.
Ezer plusz egy ölelés
☆Dreamer girl☆"
És még hogy ez nem jó?
Valami csodaszép, nekem legalábbis tetszik!
De ennek az illetőnek, van blogja is. Amit személy szerint imádok!
Aki kiváncsi rá, annak ide linkelem, érdemes benézni!
vasárnap, március 01, 2015
Köszönet, Új blog!
Sziasztok!
Először is, azt szeretném elmondani, hogy ugye indítottam egy blogversenyt, amire már nagyon sokan jelentkeztettek, aminek kimondhatatlanul örülök. És, aki még esetleg nem jelentkezett, azt szeretettel várom! <3
Másodszor: Csináltam egy új blogot, akit esetleg érdekel annak ide befogom linkelni. Ha megtetszett, akkor Iratkozz fel, Kommentelj ha akarsz! Link: http://selected-by-betty.blogspot.hu/
Addig is legyetek rosszak ;) ;) Puszi! :-3
Először is, azt szeretném elmondani, hogy ugye indítottam egy blogversenyt, amire már nagyon sokan jelentkeztettek, aminek kimondhatatlanul örülök. És, aki még esetleg nem jelentkezett, azt szeretettel várom! <3
Másodszor: Csináltam egy új blogot, akit esetleg érdekel annak ide befogom linkelni. Ha megtetszett, akkor Iratkozz fel, Kommentelj ha akarsz! Link: http://selected-by-betty.blogspot.hu/
Addig is legyetek rosszak ;) ;) Puszi! :-3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)