2. Évad ; 6. Fejezet: Vadászat

Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig eltűntem, de sajnos nem volt semmi ihletem ehhez a történethez. De mivel most már itt van az ihlet, remélem tetszik írásban megírva.  

Ha tetszik, Kommentelj, szavazz, Iratkozz fel, ha még nem vagy! :-) 

––––––––––––——————————––––––––––––——————————––––––––––––

                ~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

A lábam alatt ropogtak a kisebb ágak, ahogy rájuk léptem. A szél fújt magával hozva a közeldő eső szagát, ezzel hatást keltve a közelben levő állatokra. Mégis mit vártam ettől a helytől, hiszen mégis csak erdő, állatok birodalma. De azért jó lenne, ha nem szaladna el minden lépésemnél egy nyúl előttem. Komolyan, Dave nem tudott volna jobb helyett találni a vadászathoz? Esetleg egy elhagyatott környék? Az is jobb lett volna, mintsem ez a tetves erdő.
– Héjj, Andy! – szólt egy hang mögülem. Megálltam és hátra fordultam.
– Dave, nem azt mondtad, hogy a sziklánál találkozunk? – kérdezem, és neki dölők az egyik mellettem lévő fa törzsének.
– Igen azt mondtam, hogy találkozunk ott, de nem tudtam tovább bírni ezzel a két hisztis picsával! – húzz elő két lányt az egyik fa takarásából. A két lány nem lehetett több 20-nál, mindkettőn piros koktélruha volt, amik alig takartak rajtuk valamit. – Dave, nem azt beszéltük meg, hogy nincsen több élő áldozat? –  tettem fel jogosan a kérdésem, hiszen pár napja azt beszéltük meg, hogy soha többé nem vadászunk élő embere, legalábbis én.
– Ne nyavajogj már, ezek csak mihaszna kis fruskák. – rántotta meg a vállát. – Inkább itt van az egyik. – egy nagyot taszítva az egyik lányon, aki pont a karjaimban kötött ki. Félelemmel teli szemekkel nézett rám, és mintha az motyogta volna, hogy ne bántsam. Megsajnáltam.
– Dave, én úgyan nem fogom bántani azt a szegényt lányt!
– Andy, te tudod, hogy mit hagysz ki. – döntötte oldalra a lány fejét és harapott bele a nyakába.  A lány hangos síkítása szelte átt az egész erdőt és próbált elfutni Dave kezei közül, sikertelenül.
– Haver – vált el a lány nyakától. – Nézd ezt a friss vért, ami melegen folyik végig a nyakán egészen a melléig. – simitott végig rajta Dave, és lenyalta az ujjára került vért.
– Hmmm – vette ki a szájából az ujját. – Olyan friss és űde. Andy, csak egy harapást, nem fog baja esni. – mosolygott kivillantva a fogait, amiken vér volt. Muszáj bevallanom, hogy nem is rossz ötlet, egy harapás nem a világ vége. Nekem is kell ennem, hiszen ez táplálja a szívem, hogy életben tartsa ezt a testet, amit régebben még teljesen élő ember foglalt el.
– Végülés, miért ne?! – adtam be a derekam, és a lány fejét erősen fogva, haraptam bele. Próbálta a kezemet leválasztani a fejéről, de semmi haszna nem volt, hátránya annál inkább, hiszen egyre jobban fáradt. Egy igazán mélyet szívtam, mire majdnem össze esett, de erősen tartottam. Felnézve az ivás közben, láttam, hogy Dave egy ördögi mosoly kíséretében újra bele harapott a lányba.
– De szánalmasak vagytok. – szólt egy túl ismerős hang, valahonnan a sötétség mélységéből. Dave összehúzott szemöldökkel vált el a lánytól.
– Ki vagy? – ordította. – Gyere elő és úgy mond!
– Először engedjétek el a lányokat.
– Arra ne is számíts, inkább gyere ide te, a hangodból ítélve nő vagy. – nyalta meg az ajkait.
– Talált. – ugrott le egy bézs kabátos lány az egyik fa ágárol.
– A dögös fajtából. – jegyezte meg perverzen Dave. – Nem lennél benne egy gyors kufircban?
– Egy feltételel.
– Mi lenne az a feltétel? – nézett kélyéhes szemekkel rá Dave.
– Engedjétek el a lányokat.
– Rendben. – adta be a derekát Dave, és ellökve magától a lányt, én is elengedtem a másik lányt. Akik a bézs kabátos nőhöz mentek.
– Köszönjük! – hálálkodtak, de közben alig bírtak menni, hiszen sok vért vesztettek.
– Ne köszönjétek, csak fussatok amennyire tudtok, és vissza se nézettek! – mondta a lány, a két vér vesztett bólintott, hogy értik, és hátra se nézve rohantak el.
– Na cica, mibe is egyeztünk ki? – ment oda Dave, és kezdte el simogatni a lány derekát.
– Abban, hogy most elveszed a derekamról a mocskos kezed, vagy eltöröm! – fogta meg Dave kezét, és rántotta le magáról. Ezt nem tűrte a fiú, ezért a lányt megragadva a karjánál, rántotta magához.
– Nem is tudod, hogy kivel kezdtél ki. – sziazegte a fülébe Dave.
– Inkább te. – rántott elő el pisztolyt a lány és egy pontos lővésel fejen találta Davet, aki holtan esett össze. Igen, ha fejbe lőnek minket akkor meghalunk. Már nagyon érdekelt, hogy ki ez a lány, ezért a háta mögé osontam és megkérdeztem.
– Ki vagy te?
– Emlékezz vissza, hogy ki az akiről olyan sokat álmodsz vagy emlékszel.

– Lehetetlen, hogy te ő legyél, neki barna haja van, és képtelen megölni bárkit is.
– Az idő múlik, az emberek változnak. – indult el az erdő sötétjébe.
– Csak egyet mondj, hogy te nem ő vagy.
– De igen, én Isabella vagyok. – fordult hátra egy pillanatra, és ment tovább. Viszont én nem hagyhatom, hogy csak így elmenjen. Utána futottam, pont akkor akart valakit hívni.
– Miért tűnsz el folyton? – kaptam el a karját.
– Mert nem érdekelsz, akkor mégis minek beszéljek veled? – rántotta ki a karját a kezemből.
– Hiszen régen szeretél. – fogtam a kezeim közé az arcát.
– Pontosan, ahogy mondod, régen szeretelek, de most már az elmúlt. – a szavai olyan erővel ütöttek szíven, hogy az már fájt.
– Jó. De csak valamire adjál még választ.
– Mire? – sóhajtott. Látni lehetet az arcán, hogy már elege van belőlem.
– Miért lettél öngyilkos?

2. Évad ; 5. Fejezet: Az új csapattag.

Sajnálom, hogy ennyit kellet rá várni. De itt van az új rész, tudm rövidke lett, de próbálom a következőt hosszabbra megírni. Jó olvasást ^^ 



~Isabella Pitts Szemszöge ~ 

Az a pillanat, mikor kilépett a fal mögül, mintha bennem egy világot rombolt volna le. Nem elég, hogy Andy is megnehezíti a tervemet. Erre neki is meg kell jelenie. Mintha a világ büntetne, mert ezt az utat választottam.
- Mit keresel itt, Ash? – kérdeztem, és futólépésben előtte termetem. Ahogy láttam a többieken, nem értik az egészet.
- Honnan ismered? – jött a kérdés egyszere mindenkitől.
- Közötök?! – fordultam meg indulatosan – Tudtommal semmi, úgyhogy pofa befog, és most mindenki húzzon kifelé. – intettem az ajtó felé. Mire mindeki csak megkövülten nézett rám.
- Ki vagy te, hogy megmond, mit csináljak? – érkezett a kérdés, nem mástól mint a főnök szóvivőjétől, máshogyan mondva, csicskájától. Megfordultam, és összeszűkitett szemekkel néztem rá. Most komolyan ez a segdugasz itt pattog nekem?
- Tudod ki vagyok? – mentem oda elé, úgy, hogy az arcunk egy vonalban legyen. – Kérdeztem valamit! – kiáltottam rá, mert még mindig nem érkezett válasz a kérdésemre. Láttam az arcán, hogy meglepődött a kiborúlásom miatt. Igazság szerint, én magam is meglepődtem. Nem szoktam ilyen gyors haragú lenni, de valami miatt, most mégis lombanékony lettem.
- Srácok, sajnálom, én... nem tudom, hogy mi ütött belém. – futottam ki gyorsan a házból. Már majdnem a kocsimnál voltam, mikor valaki utánám szólt vagyis kiabált.
- Isabella, állj meg, kérlek! – futott hozzám Ash. Nem tudom miért, de megvártam. Lehet, hogy csak azért, mert kiváncsi vagyok mit akar.
- Te akkor mégsem haltál meg? – állt meg előttem, zihálva, izzadva és a térdeire támaszkodva.
- Először is; Meg ne pusztulj. Másodszor; Mint láthatod, és hallhatód, nem halltam meg.
- De akkor, hogy lehetsz életben? Mert az orvos azt mondta, hogy túl sok víz volt a tüdödben, és sok vért is vesztettél. – minden amit az előbb igaz és jogos, mivel hogyha én lennék az ő helyzetébe, ugyanígy reagálnák.
- Hogy, hogy lehetek életben? Mondjuk úgy, hogy volt egy számotokra is ismerős emberke, aki azátett ami most vagyok.
- Mégis ki az az ember?
- Erre már magadtól kell rá jönöd. Viszont, erről senkinek nem beszélhetsz, főleg nem Jake-nek. – a hangom megint fenyegetővé vált. Olyan mintha nem magam írányítanám saját magam.
- Rendben. – ennyi volt válasza. Én csak bólintottam és a kocsiba beülve, beíndiottam a kulccsal és minden fajta köszönés nélkül, elmentem onnan. Ahozz az emberhez, aki miatt ez lett az életem.

~ Ashley Purdy Szemszöge ~

Mikor megláttam Izzyt, egyszerre játszódott le bennem kíváncsiság, értemetlenség és félelem. Az utolsó nem tudom miért volt, úgyhogy ne is kérdezétek. És mikor megkérdeztem, hogy hogy él, erre ezt a választ kapom. Komolyan? Honnan a faszomból tudnám én azt, hogy kiről is beszélt nekem. Hiszen annyi ember ismerek, hogy egy egész évet rákéne, hog szánjak, hogy egyetalán valami kis nyomra akadjak. De mégis, hogyan tartsam ezt titokban, a többiek előtt, főleg Jake és Andy előtt. Mert az egyiknek a húga másiknak meg a szerelme. Istenem, miért bűntetsz engem? Azért mert elkövettem azt a hibát amit nem kellett volna? És pontosan azt a hibát amit Andy. Nehéz kimondani. De ez az igazság. Bele szerettem Isabellába.

2. Évad ; 4. Fejezet: Gyötrelmes Álom!

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszik. 
~ Az új rész ezek után fog jönni: 5 komment és 4 pipa! ~  
––—————————————————————————–——————————————

~ Isabella Pitts Szemszöge ~

Sötét van és dermesztően hideg, a levegő is párás volt. Sejtésem sincs, hogy  hol vagyok. 
Egy ösvényt láttok magam előtt, amin elindulok, remegő lábakkal. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a helyes út, de más menekülési esélyt nem láttok. 
Körülöttem fák vannak, végig néztem az összesen, de nem láttam a végüket, olyan bízzar és rejtélyes. Tovább menve is fák fogadtak. A lépteimet sietősebre vettem, de mintha az elejétől indultam volna el, mert mindig úgyanaz tárul a szemem elé. Fák! Mégis mi az istenért kell ennyi kibaszott fa? Nem törődve a növényekkel, mentem tovább. És akkor megláttam. A kaput. Hatalmas volt, az égbe nyúló, ezüst színe volt, szép kitervezése. Már maga a látványa odacsalta az embert. 
Óvatosan odamentem és megálltam, csak bámultam a kaput. Nyíkorogni kezdted és egy recsenés hallatszott, a kapu lassan kinyílt, mintha azt súgalná hogy menjek be. Mégis mit veszthetek azzal hogy bemegyek? Lassan mégis magabiztosan tettem meg az első lépéseimet. De ahogy a kapun túl haladtam, becsapódott mögöttem. Hátra kaptam a fejem, és oda rohantam, elkezdtem rángatni de semmi haszna nem volt. A kezeimet elkaptam, mert hírtelen lett forró a kapu szerkezete és kezdett vérvörösen ízzani. Hátra tántorottam és futásnak eredtem. Miért futottam el? Kiútat akartam keresni, de ahogy távolodtam – mostanra már lángokban álló – kaputól. Egy temetőbe találtam magam. A fákon a levél márcsak álom volt, a virágok elhervadtak amik a sírok slőtt voltak. Kivéve egyet, ahol egy lány volt és a sír fölött állt és hallottam ahogy szipog. Oda sétáltam hozzá, és megállva mögötte, megszólitottam. 
- Jól vagy? – tettem az egyik kezem a vállára. Nem válaszolt, helyette a kezemet megfogva fordult meg. És akkor megláttam az arcát, én voltam az. A szemeim könnyesek voltak, és pirosak a sok sírástól. 
- De… Hogyan? És mikor, vagyis miért vagy itt… vagyok itt? – makogtam össze-vissza. 
- Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. – válaszolta.

A szemeim hirtelen nyitottak fel, az ágyon feküdtem, izzadva. "Csak álom volt?" Lehetetlen, hisz olyan valóságos volt. A kapu, a sok sír és én sírva. De amit mondtam saját magamnak, mégis mi a jó istent jelent? Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. Ki ez a próféta? És, ha meg is tudom, akkor mégis hogyan tudjam meg? Jó persze, azt mondtam hogy a szívében meg a lelkében. De, mégis ezt hogyan értettem? Fasza, mostmár ott tartunk hogy magamat se tudom megérteni. A gondolkozásomat a telefonóm csörgése zavarta meg. Nyögtem egyet bósszusan, és érte nyúltam.
Magamhoz vettem, és a fogadás gombra nyomtam.
- Igen? – szóltam bele.
- A főnök kéri hogy gyere azzonal, az mondja sürgős, úgyhogy szerintem siess! – mondta Dan. Ő volt az egyetlen a csapatból, akit eltűrtem magam melett.
- Jól van. Mond meg neki, hogy 20 perc és ott vagyok. – mondtam, közben kezdtem magamat kitornázni az ágyból.
- Rendben, de leteszem, hogy tudj készülödni. – mondta és szakította a vonalt. A telefont az ágyra dobtam, és a fürdőbe mentem, ahol gyorsan lezuhanyoztam, egy törölkőzövel magam körül jöttem ki.
A szekrényeimből kiszedtem a mai ruhadarabjaimat, ami egy fekete nadrágból és egy fehér pólóból állt, amit feldobtam egy bördzsekivel. A szükséges dolgokat felkapva, mentem le, és a bakancsomat magamra kapva, vettem el a slusszkulcsot a komodról. A garázsba mentem, és a kocsiba beültem, kitolattam. A garázs ajtót vissza csuktam, gázt adva mentem a főnök háza felé.
Nem volt messze tőlem, talán 5-6 saroknyira. A kocsit leállítottam, és kiszálltam. A bejárati ajtóhoz mentem, és minden féle jel nélül beléptem. Bent volt mindeki, és csak rám vártak. Oda mentem hozzájuk, a nappaliba és leültem Dan mellé. Épp ebben a pillanatban jelent meg a főnök helyettese, mert mint már mondtam, mi nem láthatjuk csak telefonon beszélhetünk vele.
- Örülök hogy mindeki itt van. Egy fontos bejelenteni valóm van, amit személyesen a főnök küld nektek. – mondta. – Idézem; "Ma egy új taggal bővül a mi kis szerény csapatunk, fogadjátok kedvesen!" Gyere elő! – szólt az új csapat tagunknak. Akinek elsőnek a lépteit hallottam, aztán megláttam. Mi a…?
- Te? – álltam fel.
- Isabella? – hallottam a döbbenetet a hangjában.

2. Évad ; 3. Fejezet: Jessabelle!

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hozzom a részt, de nem volt egyetalán időm rá. És még most megmondom, hogy a következő rész időpontja, nem tudom mikor lesz. Mivel – bocsánat a csúnya szóért – kibaszotul elvagyok havazva. Remélem megértettek! :-) Egyébként, köszönöm a 10!! Felirarkozót!! 
A Következő rész ezek után fog jönni; 3 komment 4 pipa. 

–––––————————————————————————————–—————–
 ~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Ő volt az, ő aki miatt ilyen lettem, amilyen nem akartam lenni. Jessabelle! Ő volt életem szerelme. Az előtt, hogy Christian elvette volna tőlem, azon az estén azt hittem hogy meghalt, ezért szomorúságomban, megkértem Christiant hogy változtasson démonná. Akkor jó ötletnek tűnt – ennek lenni –, de így az idők múlásával, rájöttem, ez volt egész eddigi életem legrosszabb döntése.
- Szia. Jessabelle! – emeltem ki a nevét.
- Szia... Andy. – vakargatta kínosan a tarkóját.
- Tudtommal, te neked halottnak kellene hogy legyél. – dőltem neki az ajtó keretnek – Vagy rosszul emlékszem? – kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet.
- Andy… – kezdett bele a mondatba. De amilyen hirtelen elkezdte, olyan hirtelen hagyta is abba.
- Igen, hallgattak. – tettem az egyik kezem a fülem mögé, ezzel idegesítve őt.
- Figyelj! Ez nem éppen a legalkalmasabb hely, ilyen dolgok megbeszélésére. – nézett körül.
- Miért nem? – én azért sem akartam beadni a derekam.
- Csak mert! – kezdett ideges lenni. Magamba jót nevettem rajta. Aranyos ilyenkor. Mi van? Nekem nem tetszhet, hiszen én nekem Isabella a szerelmem, és ő is lesz életem végéig.
- Oké. – löktem el magam az ajtótól. – És mégis hol akarsz erről beszélni?
- Még mindig az a számod mint régen? – kérdezte.
- Igen. – őt kikerülve mentem el a kocsimhoz.
- Akkor majd hívlak! – szól utánam. Én csak bólintottam, és megvártam amíg bemegy. Aztán a kocsiba beültem, és gázt adva mentem a közeli kocsmába. Most csak arra volt szükségem, hogy leigyam magam, nem törődve a körülöttem történő szarságokkal. Miért kellet Jessnek megjelennie? Miért nem hallot? Valami azt súgja, hogy ebbe Christian keze benne van. Mégis akkor miért jött volna hozzá? Remélem érzitek a szarkazmust.
Az utcák között bojongtam, mikor megtaláltam a kedvenc kocsmámat. Az autót leállítottam, a kulcsot eltéve, mentem be a helyre. Beérve rögtön megcsapott az alkohol és a cigi keveréke. Élvezet volt belélegezni. A pulthoz mentem, közben próbáltam kikerülni pár részeg csávót.
- Mit kér? – kérdezte a pultos srác. Alig néztem 18-nál többnek, világos barna haja volt és barna szemei.
- Whiskyt. – ültem le az egyik székre. A pultos bólintott, és pár perc múlva, már a piával a kezében állt előttem.
- Tessék, két dollár öt cent lesz. – nyújtotta felém a poharat, közben az árátt mondta. A poharat elvettem és letettem magam elé, a tárcámat előkeresve, vettem ki a pontos összeget és kifizettem. A poharat a kezembe fogva, fordultam meg. Tetovált férfiak voltak mindenhol, páran próbáltak felszedni lányokat egy éjszakás kalandra. Voltak olyan lányok akik direkt nyomultak rájuk, más szóval mondva, kurvák. Mielőtt ismertem volna Izzyt, én is szeretem az ilyen lányokat. De utána, mikor Jake oda hozta hozzánk lakni, minden megváltozott. Azon a héten pénteken mikor Isabella hozzánk került, elmentem bulizni, a közeli klubba. És voltak ott nagy számmal kurvák, de valahogy nem akartam őket, előtte pedig örömmel vittem őket az ottani WC-be megdugni. Akkor már éreztem hogy ez veszélyes, hogy így megváltoztatott Izzy, de nem érdekelt. Amiért mai napig szidóm magam.
"Gyere ki!" Egy női hangot hallottam, a fejemben. Körül néztem, hátha láttok valaki ismerős embert, aki tud ilyet csinálni. De semmi. "Hiába nézel körül. Nem vagyok bent."  Újra ez a női hang. "És mint már mondtam, gyere ki!" Hallgattam rá, a poharamat letéve, mentem a kijárathoz. Kint megcsapott a hűvös éjszaka levegője. Eddig lettem volna bent, hogy már éjszaka van? Nem is vettem észre. "Gyere a melletted lévő sikátorba!" Elindultam a sikátorba, végig sötét volt és tiszta víz volt a föld. Három métert ha mehettem befelé, megint megszólalt a női hang a fejemben. "Fordulj meg!" Megfordultam, és szembe találtam magam Izzyvel. Fekete farmer, szintén fekete bőrkabát volt rajta, bakanccsal.
- Szia, Izzy. – köszöntem neki, boldogan mosolyogva, mert láthattom.
- Pofa be! – szól rám durván. Meglepődtem, és a mosoly az arcomról is eltűnt.
- Ki volt az a lány akivel beszéltél Christian házánál? – vonta fel a szemöldökét.
- Honnan tudod…
- A kérdésemre válaszolj, a kurva életbe! – kiabált. Most már igazán mindhatom, hogy félek egy lánytól.
- Jessabelle. – válaszoltam.
- Kösz. – és megfordulva el is tűnt, kirohantam a sikátorból hátha még itt van, de semmi.

2. Évad ; 2. Fejezet: Christian!

Sziasztok itt lenne az új rész remélem tetszik! Amit viszont bejelenteni szeretnék, még pedig, mostantól lesz egy limit határ amin belül jönni fog rész. Például ami most van! 

*Következő rész, érkezésének ezeket kell teljesíteni: 4 komment, 3 pipa* 

Ja és oldalt szavazni! 

––-–—–———–——–——–——————————————————––———
~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Bekanyarodtam a jól ismert utcába, és meg sem álttam a házig. Lefékeztem, és csak ültem az ülésben, nem mertem be menni. Pedig nem féltem, csak izgultam. Már annyira, hogy az ujjaimal doboltam a kormányon. De mégsem volt bennem annyi bátorság hogy be menjek, a slusszkulcsot elvettem a mellettem lévő ülésről - amit mikor megérkeztem oda dobtam. Mikor már majdnem elíndotottam volna a kocsit, a telefonom csörögni kezdett. Kisebb szívrohamot kaptam, és a kulcsot újra vissza dobtam az ülésre, kivettem a farmerom zsebéből a telefonom. A képernyőn egy ismeretlen szám volt oda írva, így bizonytalanul, de rá nyomtam a fogadás gombra. És a fülemhez emeltem, a készüléket. 

- Andy, ott fogsz jövő karácsonyig ülni, vagy be jössz? - szólt bele a telefonba egy mély reszelős hang. Christian! 

- Honnan tudod, hogy itt vagyok? - kérdeztem. 

- Biersack tudhatnád, hogy mivel én vagyok a teremtőd, mindent látok, érzek, hallok amit te, de csak ha akarom. És az gyakran szokott lenni! - nevetett. - De tényleg, be jössz? - váltott komoly hangnemre.
- Igen! - nyomtam ki. Kinyitottam az ajtót, kiszálltam, és becsaptam magam mögött. Bizonytalan léptekkel, indultam meg Christian házához. A bejárati ajtó előtt megtorpantam, nem mertem be kopogni. A szememet lehunytam, és vettem egy mély lélegzetet. A kezemet fel emeltem, és már majdnem kopogtam. Mikor hirtelen az ajtó kinyílt. Nekem meg a kezem a levegőbe maradt.
- Andy! - üdvözölt Christian egy mosollyal az arcán. Én nem szóltam semmit, csak kínosan áldogáltam a lábaimon. Ajkamat kezdtem el harapdálni, idegeségemben.
- Be jössz? - áltt félre az ajtóból, és a kezével befele mutatót.
- Öhmm, persze. - dadogtam. Tettem egy lépést, és már bent is voltam, maga a sátán házába. Halottam mögöttem be csukodni az ajtót, és rá nem sokra, meg jelent előttem Christian.
- Kövess! - nekem hátat fordítva indult meg, én szótlanul követtem. Miközben mentünk - fogalmam sincs hova - körbe néztem, régen voltam már itt, azóta sok minden változott. A falak már nem fehérek, helyete lilák - amit furcsálok, hiszen utálja ezt a színt - képekel, fotókkal, festményekkel van díszítve. A fejemet vissza fordítva Chris felé, láttam hogy megállt egy ajtó előtt. Amit kinyitott, és intett hogy menjek be. Ki kerülve őt, mentem be a szobába. Amibe egy asztal, két szék, egy könyves szekrény foglalt helyett. Mögöttem az ajtó egy hangos csapodásal - zárult be - és engem kikerülve Christian, ült le az asztal mögötti székbe.
- Foglalj helyet! - mutatott a szemben lévő székre. A lábaimat mozgásra bírva, mentem el a székig, amin helyet foglaltam. Meredten bámultam Christian-t. Néztem ahogy egy fa dobozhoz hajol, magához veszi és kinyitja.
- Szolgáld ki magad. - nyújtotta felém a dobozt. Amibe bele néztem, és szivarok helyezkedtek el benne.
- Kihagyom! - utasítottam el.
- Nem tudod, mit hagysz ki. Cubai, a legjobb minőségű. - vett ki egyet a tartóból, és egy gyufával meggyújtva, szívott bele. A fa doboz tetejét vissza hajtotta, és a helyére tette.
- De nem ezért jöttem hogy Cubai szivarodat szívjam, hanem azért mert egy álomra szeretnék választ kapni, ami a barátaimat kísérti. És még arra, hogy ez az álom engem miért nem kísért. - mondtam.
- Miből gondolod hogy én választ adhatok, a kérdéseidre? - dőlt hátra a székébe, és egy mélyet szívott a szivarból. Ez a kérdés már az én fejemben is megfordult. De választ ott se találtam.
- Nem tudom. Egyszerűen valami azt súgta, hogy itt választ kaphatok.
- Rendben. - tette le egy hamutartóba a szivart. - Mi lenne az az álom? - fonta ősze az ujjait.
- A három sarokranyira lévő diszkóban vagyunk, és a semmiből megjelenik… Izzy. - sóhajtottam.
- Ó, a drága kis szerelmed. - húzta egy féloldalas mosolyra az ajkait. - Nem ő volt az aki megölte magát, mert szartál a fejére és azt mondtad hogy nem szereted.
- De igen, ő az! - kezdtem mérges lenni.
- Jaj, sajnálak nem akartam hogy ez legyen. Én csak Isabellának akartam jót. - mentegetőzöt.
- Mégis mivel? Azzal hogy arra kényszeritesz, hogy hagyjam Izzyt! - álltam fel idegesen.
- Igen! - állt fel ő is. - Te is jól tudod, hogyha még mindig emberként élne, nem lenne már életben amúgy se, mert nem ő ölte volna meg magát hanem te ölted volna meg! - magyarázta.
- Mi az hogy én öltem volna meg? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Emlékszel hogy 2 évvel ezelőtt, megharaptad? - kérdezte. Én válasz gyanánt, bólintottam.
- Akkor se tudtál le állni magadtól, és csak hogy tud, én állítottalak le. - mondta.
- Várjunk csak, te állítottál le?
- Igen! Magadtól sohasem áltál volna le, azon az estén már meg is halt volna Isabella.
Nem hittem a füleimnek. Hogyha Christian nem álitt le, akkor én meg is öltem volna aznap este. De álljunk csak meg egy pillanatra! Hogyan tudodt le állítani Christian, hogy ha ott se volt?
- De hogyan állítottál le, hogyha ott se voltál? - kérdeztem.
- Ott voltam, a fejedben. - lépett elém. - Csak hogy tud, ami ide bent van - kopogtatta meg a fejem -, azt mind én írányítom. - egy ravasz mosoly kúszott az arcára.
- Oké. De szerintem én már megyek, mert ez sok mára. - indultam el az ajtó felé.
- Ha nem baj, én nem megyek veled, szerintem kitalálsz egyedül is. - szólt utanám. De én nem tudtam rá figyelni. Csak magam elé bámultam, és mentem. Amiket most mondott, azokat valahogy nem akartam el hinni. Mi az hogy én öltem volna meg akkor ha még élne? Olyan lehetetlennek hangzik.
Az ajtónál megálltam, és kinyitottam. És szembe találtam magam azzal a személyel, akivel ezen a helyen nem hittem volna hogy találkozhatnék. 

2. Évad ; 1. Fejezet: A megbízás? Teljesítve!

Hali:D Itt van a Második évad első fejezete, tudom késtem egy napot. De le betegetem, és még most is szarul vagyok:/ De a ti kedvetekért megcsináltam, és remélem jó lett:) 

Hagyjatok kommentet, iratkozatok fel, oldalt szavazatok! :D 

~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Egy hét telt el azután a bizonyos éjszaka után. Akkor valami fura érzés kavarkodt bennem, egy érzés, olyan fajta ami azt súgalja, hogy rossz, szörnyű dolgok fognak történi. Ez valószínűleg igaz, mert a démonok megérzik ha valami rossz dolog közeledik. Ez az adodság jó és rossz is, mert ha valamit előre tudsz, akkor hibásnak érzed magad, mert nem figyelmezteted azt a személyt, akivel minden valószínűleg történi fog az a bizonyos rossz dolog. Most viszont nem tudom kivel fog ez történi, minden olyan zavaros. Mert miután újra láttam Izzyt, nem vagyok semmivel se tisztába.
Próbákon is mindig elrontok valamit. Múlt héten is próbán, olyan béna voltam hogy a seggre estem a saját lábamban. Mert akkor is ezen gondolkoztam. De a legfőbb kérdés, az hogy mi lett Izzyből. Találgattam már magamba, de mindig zsákutcára jutottam a gondolataimal.
De ami még jobban meglepett, mikor megcsókolt. Nem mondom, hogy nem esett jól, csak váratlanul ért. Nem hittem volna, hogy ilyen spontán és vadoc tud lenni. De mégis olyan más, nem tudom megmondani pontosan, de annyiba már biztos vagyok. Most kezdődik csak a kezdete, az egésznek.
 Az ágyon feküdve a plafont bámulva, ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. De mégis azt éreztem, hogy hiába töröm a fejem rajtuk. Sohasem fogom meg kapni rájuk a választ. Ez egy megoldatlan rejtély marad számomra. De valahogy mégis választ kell hogy találjak rá. Bármi vagy bárki árán. Ez most olyan dolog számomra - mint másnak a víz - szükséges. De mégis miért? Mert egy olyan személyről van szó aki mindenél többet jelent nekem. Ő a mindenem.

Felültem az ágyon, és a hajamba túrtam, és ki engedtem egy mély sóhajt. Olyan sok feszültség van bennem. Amit le kellene vezetnem valahogy. Próbáltam a bokszot, de az csak kicsit segített. Mert ami igazán segítene, az hogyha embert ölhetnék. Tudom hogy kegyetlenség, de nekem ez az életem része. Az idők során már megszoktam, de próbálom melőzni. Ezért vannak kapcsolataim, akik szereznek nekem olyan lányokat, akik ezt önként vállalták. De őket se ölöm meg, csak annyit iszok a vérükből amennyi szükséges. Most szerintem azon jár az agyatok, hogy tényleg vért iszok mint a vámpírok. Igen, de mi más miatt, azért mert abból szerzünk érzéseket, emlékeket és - mint a vámpírok - a testünket fel melegíti. Mert alapvetően mi démonok hallotak vagyunk, vagy ahogy más hogyan szokták mondani - a többi magamfajta - lélek ami a saját testébe van bezárva és örök kárhozatra van ítélve. Egy olyan kárhozatra ami kegyetlen. Mert a körülötted lévő szereteid, barátok mind meghalnak és ezt neked végig kell nézned, annak a tudatában hogy te örökké élsz.

 A kezeimel felnyomtam magam, és kimásztam az ágyból. Lábaimat mozgásra késztettve, mentem el a fürdőszobáig. Azon belül is a márvány pulthoz, amire rá támaszkodtam, és a tükörbe néztem. Egy nyúzot arcú Andy nézett vissza rám. A számat elhúztam, a saját látványomra, ha én azt mondom magamra hogy nyúzot vagyok. Akkor mások mit mondanak? Például; Mosotrongy. Igen ez pont illik is most rám. A pólómat le kaptam magamról, és a zuhanyzóhoz mentem. Megnyitottam a vízet, és levettem a nadrágomat és a boxerem, a víz alá álltam. Ahogy a zuhogó víz zuhatag rám jött, kicsit segített kitisztitani az elmém.
Nagyjából egy fél óra múlva végeztem a zuhanyzásal, és a csipőm köré tekertem egy törülközőt. Visszamentem a szobámba, és a ruhás szekrényhez mentem, ahonnan kivettem a mai szerelésemet. Ami abból állt hogy egy fekete csőnadrág, szintúgy fekete póló, bakancs, és egy mellény. Ezeket magamra kaptam és a hajamat belőttem.
 Le mentem a földszintre, és az útam a konyhába vezetett. Már mindenki bent volt, és az asztalnál ültek egy pohár kávé társaságában. Nagyon nyúzotak voltak. Mintha egész éjszaka nem aludtak volna.
- Reggelt! - köszöntem lazán, és töltöttem magamnak is kávét. És le ültem Jake mellé.
- Nagyon szarul néztek ki. - jegyeztem meg, és bele ittam a pohárban lévő energia bombába.
- Ne is mond. Egész éjjel nem tudtam aludni. - fogta a fejét CC.
- Miért? - kérdeztem.
- Olyan kísérteties álmom volt, ami sehogy se akart elmülni. - mondta CC. - De az a fura, hogy nem csak nekem volt nekem ez az álmom, srácoknak is ez volt. - mutatott a fiúkra, akik ülve majdnem el aludtak. Milyen álomról van szó? Miért álmodták mind ugyanazt? Én miért nem álmodtak semmit?
- Milyen álomról van szó? - néztem rájuk türelmetlenül.
- Abban a kluban voltunk ahol egy hete, és ott volt Isabella. Életben volt, és veled beszélt a klub háta mögött. - mondta meggyötört arccal Jake. Én meg hirtelen elsápadtam. Ugye ez csak vicc? Remélem!
- Biztos csak nagyon hiányzik nektek, ezért álmodtok ilyet. - próbáltam gyorsan valamit kitalálni.
- Igazad lehet. - húzta el a száját Jinxx.
- Rendben. De nekem mennem kell. - álttam fel, és ki siettem a konyhából. A kabátomat fel kaptam, a kulcsaimal együtt. A garázshoz mentem és a kocsiba be ültem, és ahoz az emberhez mentem aki  szerintem választ adhat erre az álom dologra.

~ Isabella Pitts Szemszöge ~

Ahogy a magasarkú cipőm a betonhoz ért, halottam azt a különös kopanást. Az utam abba a megbeszélt sikártoba vezetett. De résen voltam, ne hogy valaki kövessen. Mert ebbe amibe én utazom minden előfordulhat. Főleg hogy az embert követik, jó azért az ember kifejezés erős. Hirtelen megtorpantam, mikor meghallottam a főnököm jól ismert reszelős hangját. 

- Kész van amit kértem? - kérdezte. 

- Igen! - válaszoltam tömören. Direkt nem fordultam meg, mert van egy szabály, senki sem láthatja őt. 

- Örömmel hallom. - tudtam hogy egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. - Itt van a fizetséged. - dobott elém egy aktatáskát, tele pénzel. És távozott, én meg az aktatáskát fel kaptam és távoztam. 

2. Évad | Prológus

Sziasztok itt lenne a második évad Prologusa. Ha lenne pár komment annak örülnék, és ha nem lenne baj akkor írjátok meg milyen lett maga a Prologus hogy érdekel vagy nem! Előre is köszi:D 

---------------------------------------------------------------------------------


~ Andy Biersack szemszöge ~ 

* 2 év múlva * 

Két éve történt hogy Isabella meghalt, és hogy szellemként megjelent. Akkor csak rám mosolygott, és annyit mondott; 'Látjuk még egymást!'. Aztán eltűnt. Nem értettem, miért mondta azt amit mondott. Miért mondta azt hogy még látjuk egymást? Nem halottam még olyanról hogy halottakat, vissza lehetne hozni az élők sorába. Lehet hogy van. De én nem halottam róla. 

Attól hogy én is misztikus lény vagyok. Nem tudok mindent, ezekről mint például a feltámasztás. De ha visszahozták a halálból, biztos nem lesz a régi. Én is miután démon lettem, nem emlékeztem semmire mikor ember voltam. Úgy kelett Christiannek mindent el mondania, és a dal szövegeket is újra tanultam.

* Otthon *

- Srácok! - kiáltotta, Ash a nappaliba. Mindannyian oda mnetünk, és láttuk hogy Ash a nappali közepén áll egy hatalmas vigyoral az arcán.
- Van egy ötletem. - váltott egy ravasz mosolyra. Már rossz elő érzetem van.
- Csak az Ashley Purdy féle ötleteket ne. Az mindig úgy végződik, hogy valamelyikünk pontositok az az te, annyira le issza magát hogy arra se emlékszik kivel feküdtél le aznap este. - ráztam rosszalóan a fejem.
- Neee mááá, egyszer szokott csak ez az esett megtörténi. - nyavajgott.
- Neked a havonta 10 nap. Egyszer van, akkor nagyon rossz lehetél matekból. - gúnyolodott CC.
- Mindegy, csak szakadjatok le rólam. - szólt idegesen, Ash. - Na ami az ötletet ileti. Menjünk el Bulizni. - kiáltotta.
- Tudom ez most furcsa lesz, mert én szoktam mindig elenezni az ilyet. De ez most nem rossz ötlet. - mondta Jinxx. Az igazat bevalva, tényleg nem rossz ötlet. Furcsa ez Ashtől.
- Tőlem. - mondtuk egyszere a többiekkel. Mindenki elment el készülni a bulira. Gyorsan vettem egy zuhanyt és a szekrényhez mentem kiválasztani a ruhámat. Ami egy sima fekete farmerből, egy ujjatlan halál fejes polóból, és egy farmer mellényből áltt. Egyszerű de mégis jó bulira.                                  

Magamra kaptam a kedvenc fekete bakancsomat és a hajamat kezdtem el megcsinálni. Ami annyiból áltt, hogy kifésültem és egy kis zselével belőttem. Mégegyszer magamra pillantottam a tükörbe, és le mentem a földszintre. Ahol már mindenki ott volt, és közölték hogy csak rám vártak.

* Bulin * (ZENE!) 

Egy pohár vodka társaságában ültem az egyik boxban. Semmi jó csaj nem volt, mindengyik vagy pasijával jött esetleg - nagyobb létszmú példa - kurva volt. Azokat meg inkább Ashre hagyom. Ő bukik a nagy mellű, hidrogén szőke csajokra. Én inkább a közepes mellméretű és barna hajú lányokért vagyok oda. A tánc parkettre néztem és láttam hátulról is szépnek látszó, barna hajú lányt. A csipőét a zene ütemére mozgatta, és ringatta ide-oda. Ami szerintem nem csak nekem indította be a fantáziámat. A poharam tartalmát lehúztam és a tánc parketra mentem. A lány mögé álttam, és a derekát meg fogtam. A fenekét az ágyékomnak dörzsölte, amtől gyorsabban kezdtem venni a levegőt. De melyik srác nem venné gyorsabban a levegőt, ha egy ilyen formás lány tolná, oda a fenekét.
- Mit szólnál, ha ezt nálam folytatnánk? - suttogtam a fülébe. Gyorsan megfogta a kezeimet - amik még a derekán pihentek - és lárántotta onnan. Nem értettem, miért csinálta. Láttam ahogy a tömegen megy keresztül - vagy inkább tolakodott. De még hátra pillantott, és ekkor láttam meg az arcát. Isabella. Én is átt verekedtem magam a tömegen. Megint hátra fordult, és mikor látta hogy követtem, a lépteti sietősebre vette. De én csak követtem. Egészen a hátsó ajtóig ment, azt ki nyitva, kilépett rajta és hagyta hogy be csukodjon maga után. Magam is oda mentem, és kiléptem a szabadba. De mikor kint körbe néztem, semmit se láttam. Csak egy férfit a fal mellett, aki biztos drogot árult. Egy leheletett éreztem a nyakamon, én meg hirtelen megfordultam. Szembe találtam magam, Izzyvel. Gyönyörű volt. Egy fekete ruha volt rajta, az ajkain élénk vörösrúzs volt, és a haját pedig kivasalta.

- Szia. - mosolygott.
- S-Szia. De..te meghaltál. - dadogtam.
- Igen meghaltam. De nem emlékszel amit mondtam, a síromnál? - kérdezte.
- De emlékszem. Azt mondtad; 'Látni fogjuk még egymást!'. - emlékeztem vissza. - Erre értetted, akkor? - vontam kérdőre.
- Igen. - mondta.
- De te most hogy lehetsz így emberi formába? - kérdezősködtem tovább.
- Majd ezt is elmondom idővel.
- De miért nem..... - kezdtem bele.
- Shh, maradj csendben. - tette a mutattó ujját az ajkaimhoz. - Inkább csókolj meg! - hajolt közel. Elsőnek lefegytam. De hamar kapcsoltam és a derekát átölelve, érintettem össze az ajkainkat. Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait, de mielőtt történt volna bármi. Izzy elhúzódott. Nyomot egy puszit még az ajkaimra.
- Majd még látjuk egymást. - és eltűnt. Ide-oda mozgattam fejem de már hűlt nyoma maradt.

1. Évad ; 15. Fejezet: Könyörtelen Valóság \Évadzáró!\

           ~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)

Egy hét telt el azóta hogy meg tudtuk, Bella meghalt. Életem legeslegroszabb napja volt. Mikor ki szaladtam a kórházba, egyenesen a temetőbe futottam. Miért oda? Mert ott vannak a szüleim, akiktől most úgy éreztem erőt gyűjthetnek. Egy órán keresztül voltam a sírjuknál. Amibe még a legrosszabb volt bele gondolni, hogy nem sokára Izzy is itt fog nyugodni. Nem is értem, miért lett öngyilkos. Nem olyan volt nekem mint a húgom. Ha nem mintha a lányom lett volna. A fiúk is úgy szereték mint a húgukat. De mióta beszélt Andyvel a konyhába - miután ki engedtem - azóta nagyon megváltozott. Nem csak ő hanem Andy is. Ami Andyt iletti, napok óta a szobájába van. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Magam elé bámultam, és a kezembe szorongatam a Whiskys üveget. Fel emeltem, és meghúztam. 

Ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövem, isteni érzés volt. Azóta iszok megállás nélkül, mióta kiderült hogy az a személy akit a világnál is jobban szeretem, meghalt. Még az is százszor jobb lett volna, hogyha kómába esik hónapokra. Akkor legalább élne. De nem, nincsen így! Most valahol egy kórterembe fekszik, holtan. S, valaki meg a koporsóját csinálja. Ami még ennél a legrosszabb, hogy tudom hogy miattam csinálta. Mert én azt mondtam hogy, nem szeretem. Ki miatt? Persze hogy Christian miatt. Ő tette tönkre az előző kapcsolatomat is. Most meg újra, itt szenvedek. Mint Jake. De neki még rosszabb - ez az egész - mert ő a húgát vesztette el. 

Bella temetése holnap lesz. De én nem tudnák ott lenni. Azt már nem bírnám ki. Az már sok lenne. 

~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)

- Kedves egybe gyűltek. Most búcsút veszünk szeretett testvérünktől, Isabella Pittstől. - mondta a pap. A temetőbe voltunk, Izzy temetésén. Csak négyen voltunk, Andy nem akart. 

- Most aki akar az szólhat pár szót. - mosolygott kedvesen a pap. 

- Én szeretnék. - álltam fel. A dobogohoz mentem és a kezemmel megtámasztottam magam. 

- Elsőnek is köszönöm azoknak akik eljöttek. - kezdtem bele. - Másodszor mondani szeretnék egy kis beszédet, amit én magam írtam erre az alkalomra. - sóhajtottam. Elővettem a lapot. 

- Bella mindig is élet vidám lány volt. Mikor anyáék haza hozták, tudtam hogy különleges kapcsolat lesz kettőnk között. És igazam is lett. Nála jobb húgot világon nem kivánhatam volna. Mikor a szüleim meghaltak, elsőnek nem hozzám akarták rakni, hanem az egyik rokonunkhoz. De én erősködtem hogy, igen is hozzám kerüljön. De mint látszik rosszul döntöttem. Most nem itt lene, hanem valahol boldogan és mosolyogva. Még csak annyit szeretnék mondani. Remélem hogy boldog lesz oda fent, és üzenem a szüleimnek hogy; Vigyázanak rá! - mentem vissza a helyemre. A beszédemet meg tapsvihar követte. 

Már csak annyit láttam ahogy a koporsó lesüllyed a földbe. A fiúkkal felálltunk és a kocsihoz mentünk. De az oda vezető út alatt láttam egy árnyat a fa mögött. De csak egy pillanatra. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Az egész temetés alatt, egy fa mögött voltam, és vártam hogy mindenki el menjen. Amikor mindeki eltűnt a színről. Kiléptem a fa mögül és a sírhoz mentem. A hátam mögül meg elő húztam egy rózsát. 

A kereszthez hajoltam és oda helyeztem. Leguggoltam és a kezemet a térdemre tettem. 

- Szia Izzy. - köszöntem. - Tudom ez most hülyeség hogy neked beszélek, de valakinek mégis ki kell öntenem a szívem. És nálad erre alkalmasabb személyt nem találhatnák. Na de hajrá! - csaptam össze a kezeimet. 

- Mikor azt mondtam a konyhába hogy csak kitaláltam azt hogy szeretlek. Csak hazudtam! De a te érdeketbe tettem. Azt hittem hogy ki fogsz szeretni belőlem. De mint láttom, inkább a halált választottad. Amit most sem értek. Miért? - és nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. 

- Miért hagytál itt? Nélküled nem tudom ezt végig csinálni ezt. Olyan mintha egy darab hiányozna belőlem. A legfontosabb. - hirtelen kezett éreztem a vállamon, és alig hallhatóan a nevem. A könnyeimen keresztül fel néztem és nem akaram hinni a szememnek. Ez lehetetlen. Ilyen nem létezik ez valami vicc. Biztos Christian egyik beteges vicce amit, azért csinált hogy engem bántson. 

- Isabella…! - suttogtam. 

1. Évad ; 14. Fejezet: Élet vagy Halál?

Sziasztok! Ha lenne egy pár komment annak nagyon örülnék, és oldalt van egy kis közvélemény kutatás. Léccives szavazatok! Ami kommenteket illeti azért akarom hogy legyenek, hogy tudjam hogy mit gondoltok meg hogy olvasa egyetalán valaki. :D 

---------------------------------------------------------------------------

~ Isabella Pitts szemszöge ~

A nap olyan erősen sütőt, hogy a fűben feküdve le kellett hunynom a szemem. Mindig is szeretem a napot, és legalább hogy itt napozok, lesz egy kis színem. Mert most olyan fal fehér vagyok, hogy simán össze is tévesztenek vele. Amit nem csodálok. Mióta Andy megmondta hogy csak, kitalálta hogy szeret. Egy világ omlott össze bennem. Azóta alig eszek és iszok, ami a fiúknak fel is tűnt. De mikor megkérdezték hogy miért nem eszek, és egy vállrántásal válaszoltam. De ezek után se hagyták ennyibe, de én mindig leráztam őket. És Andy. Hát vele ha egy nap, 5 percet ha találkozók az rekord. 

****

Felálltam a helyemről, és a cuccaimat össze szedve be mentem a házba. A nappaliba sétáltam, és megláttam négy idiótát. 

- Sziasztok! - dobtam le a cuccaimat, és leültem Jake mellé. 

- Szia. - köszöntek. 

- Mi a szitu, húgi? - dobta átt a kezét a vállamon, Jake. 

- Semmi érdekes. Csak kint voltam egy kicsit napozni, nagyon jó idő van. - mutattam ki az udvara. Hirtelen ajtó csapódást hallottam, és egy lány kuncogását. Nem sokára Andy és szőke lány jelent meg a nappali bejáratánál. Maga a lany úgy nézett ki, mintegy kurva. Hidrogén szőke haja, és XXL-es mellei, amiket még egy görögdinnye is meg irigyelt volna olyan nagyok voltak. Ahogy rájuk néztem hányinger fogott el. 

- Hali. Ő itt, Melodi. - mutatott maga mellé, Andy. - És mi most fel megyünk, kérlek titeket ne zavarjatok mert elég fontos dolgot kell csinálnunk. Ha értitek mit mondok. - jelent meg perverz mosoly az arcán. Megfogta Melodi derekát és fel vezette a lépcsőn. A síró görcs kerülgetett. 

- Fiúk, szerintem én fel megyek. - mondtam, sírós hangon. Reméltem hogy nem veszik észre.
- Oké, menj. - mondta, CC. A kanapéról felálltam és a cuccaimat össze szedve, mentem fel a lépcsőn. Andy ajtaja előtt mentem el - sajnos - és hallottam a nyögéseiket. Amitől a gyomrom fordult fel. A lépteimet sietősebbre vettem, és a szobám ajtaját ki nyitva, rontottam be és csaptam be magam mögött az ajtót. Mindent ami a kezembe volt, eldobtam. A fürdőbe mentem és az ajtót magamra zártam. A tükörhöz mentem és szembe néztem a tükörképemmel. Miért vagyok ilyen érzelmi roncs? Meg is értem Andyt. Még is ki akarna ilyen embert mint én. Egy kész szánalom vagyok. Nem is értem, miért fogadott be Jake, csak a terhére vagyok. Szerintem a fiúk is csak azért kedvesek velem, mert a bátyám meg kérte őket. Semmi más miatt. A vér szerinti szüleimet is ugyanúgy megértem miért kellett, cigire és piára pénz. Mert hát nekik is minek kell ilyen nyomorult gyerek. Nem is értem miért, szült meg anyám. Semmire nem vagyok hasznos.

 **** (Zene)

A pultra vezettem a tekintettem, és megláttam egy pengét. Talán, ez a kis eszköz, véget vethet a szenvedésemnek. A kádhoz mentem és megnyitottam a vizet. Vissza mentem a pengéért.
                                         
Magamhoz vettem és a kád elé álltam. A kezembe fogtam a pengét, és vettem egy mély lélegzetet. Az egyik lábamat meg emeltem és bele tettem a vízbe. Bele szálltam a teljes testemmel. A csuklómra néztem, aztán a pengére. Csináld! A csuklomhoz tettem a pengét és a szememet le hunytam, s megtettem. Ejtettem egy vágást rajta. Abból az egy vágásból lett több is. Mikor már hetedszer vágtam meg a csuklóm. A kezemet - amibe a penge volt - ki nyújtottam a kád oldalára, és kiejtettem belőle. Vissza húztam a kezem és vettem egy mély levegőt és a víz alá süllyedtem. Ami még folyt.                     
                                      

~ Jake Pitts szemszöge ~ 

- Fiúk, szerintem megyek beszélek Izzyvel. - indultam meg a lépcső felé. Fel rohantam és egészen Isabella szobájáig nem álltam meg. 

- Izzy. - kopogtattam. Semmi. Újra kopogtam, de megint semmi. Lenyomtam a kilincset és be nyitottam, de senki nem volt a szobába. Tettem pár lépést előre, és valami nedveset éreztem a talpam alatt. Lenéztem és láttam hogy minden tiszta víz. A tekintettemmel követem a víz vonalát ami a fürdőszobából jött. Oda mentem, és megpróbáltam be nyitni, de be volt zárva. Sejtettem hogy bent van, Bella. 

- Bella, kérlek nyisd ki az ajtót. Én vagyok az, Jake. - mondtam. De megint semmi. Kezdtem már aggódni. Így a vállammal betörtem az ajtót, és ami bent fogadott az borzasztó volt. Bella a víz alatt volt és minden csupa víz volt. Gyorsan oda rohantam hozzá, és ki emeltem a vízből. Az ölembe raktam.
- Bella, kérlek az ég szerelmére, kelj fel. - pofozgattam. Nem reagált, és már alig lélegzet.
- Fiúk, Gyertek! - ordítottam. Pár perc múlva mindenki megjelent az ajtóban, és lesokkolva nézték Bellát a karjaimba.
- Hívjátok a mentőket. - sírtam. Jinxx megfogta a telefonját, és telefonált. Addig a többiek oda jöttek hozzám. Mindenki térdre esett, és csak bámulták Izzyt a karjaimba.
- Mi történt? - kérdezte, majdnem sírva CC.
- Nem tudom. Mikor fel jöttem senki nem volt a szobájába, de láttam hogy víz folyik ki innen, és bekopogtam de semmi reagálás nem volt ezért betörtem. Akkor találtam meg így.
- Azt mondták, mindjárt itt vannak. - állt meg az ajtóban Jinxx. Én csak bólintottam, és tovább sírtam.

*Korházba*

A folyóson mászkált ám ide-oda, kb 1 órája és vártam hogy mivan Izzyvel. A fiúk meg a székeken ültek.

 ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Éppen a dolgok közepén voltunk Melodival, mikor hallottam hogy Jake kiabál. Így a csajt ott hagytam és oda mentem, akkor láttam meg Izzyt. Borzalmas látvány volt. Legszívesebben sírtam volna. És most itt ülünk egy órája és várjuk mi van vele. Tudtam hogy az én hibám, amiért ezt csinálta. Mert meg bántottam mikor azt mondtam neki hogy, nem szeretem. 

Halottuk ahogy az ajtó kinyílik és láttam ahogy kijön a doki. Mindenki egyszerre ment oda. 

- Mi van vele? - kérdeztük egyszerre. A doktor levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét. 

- Sok vért vesztett és nagy mennyiségű víz volt a tüdejébe. - kezdett bele. - De mi mindent megetetünk amit csak tudtunk, de hiába az erő feszítéseinknek. Sajnálom. Meghalt. - és távozott. 

Lesokolva álltunk ott. 

- Nem ez lehetetlen nem halhatott meg. - motyogta Jake, és kifutott a kórházból. 

1. Évad ; 13. Fejezet: 'Megváltozott!'

                                                    ~ Isabella Pitts szemszöge ~ 

* 1 héttel később * 

Egy hét telt el mióta megmondta Andy hogy szeret engem, és én is bevallottam neki hogy szeretem. De valahogy megváltozott, mert miután egy napot ott töltött lent. S, másnap beszéltem Jakel hogy engedje ki,  de még azért árgus szemekkel figyelte. Aznap mikor beszélni szeretem volna vele rólunk, bunkón beszélt velem. 

* Vissza emlékezés *  

Néztem Andyt ahogy kivesz egy üveg vízet a hütőből, s le csavarja a kupakját és bele iszik. Ahogy a telt ajkai az üveghez értek, valami megindult a hasam aljában. 

- Andy ami oda lent történt. - rágcsáltam az ajkaimat. 

- Felejtsük el. - rakta le az üveget a pultra. Nem hittem a fülemnek. Miért akarja hogy felejtsük el? Nem értem.  

- Miért, mondod ezt? - hitetlenkedtem. Nevetve rázta meg a fejét. 

- Mert, miért ne? - nevetett tovább. 

- Mert azt mondtad….hogy szeretsz. - makogtam. 

- Te el is hitted? - támaszkodott a pultnak. 

- Igen. - kezdet könnyezni a szemem. De makacsul vissza tartottam. 

- Hát akkor rosszul tetted, mert én ugyan nem szeretlek. - mondta, keményen. 

- Akkor meg miért mondtad? - kérdeztem. 

- Mert már ki akartam onnan jutni, és tudom hogy te vetted rá Jaket hogy engedjen ki. - mondta, és kikerülve engem ment ki. Magam elé bámultam és csendben folytak a könnyeim. Lecsúsztam a padlóra, és a térdeimet felhúztam, körül fogtam a karjaimmal és csendben sírtam. 

* Vissza emlékezés vége * 

Tudtam hogy történt valami azon az éjszaka mikor lent volt. De nem tudom mi. Ez aggaszt, olyan mintha. Tűt keresni a széna kazalba. Lehetetlen. Nincsen semmi amivel kideríthetném, ha lenne kamera amivel felvették volna az lenne maga a mázli. 

                                                                            **********

Lerohantam a lépcsőn, és az irányomat a nappaliba vettem. Megálltam a nappali bejáratánál, mert beszélgetést hallotam. A falhoz simúltam és egy kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban halljam a beszélgetést. 

- Mi történt, veled Andy? - kérdezte Ash. 

                                                     ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

A laptopomon néztem a instragamomat, és nem törödtem a többiekkel. 

- Mi történt, veled Andy? - kérdezte Ash. Le hajtottam a laptop tettejét, és ránéztem. 

- Pont neked fogom el mondani. - köptem oda neki. Nagy szemekkel nézett rám. 

- De tenyleg haver. Mi a jó büdös bajod van? - emelte fel a hangját. 

- Mondtam már hogy, pont neked/nektek nem fogom elmondani. - üvöltöttem. Felkaptam a laptopot és kimentem a nappalibol. De bele ütköztem valamibe, vagy inkább valakibe. Lenéztem és megláttam Izzyt, az arca meg gyötört és szomóru volt. A fejemet elfordítottam és kikerültem, a lépcsőn felmentem a szobámba. S, becsaptam az ajtót, a laptopot az asztalra tettem és végig dőltem az ágyon. Miért vagyok ilyen? Miért vagyok bunkó Izzyvel? Miért mondtam azt hogy csak kitaláltam hogy szeretem? Ezt azért csinálom hogy megvédjem. De miért vagy kitől? Amikor lent voltam este akkor történt. 

* Vissza emlékezés * 

Valaki rugdosott és a nevemet mondogatta. A szememet kinyitottam és felnéztem. És megláttam azt az embert aki démoná tett. Crishtian Parker. Undorodva néztem rá. 

- Na mi az, nem is ölelsz meg? - nevetett gúnyosan. 

- Inkább halok meg, mint hogy meg öleljelek. - álltam fel a helyemről, és néztem vele szembe. 

- Na mivan Andy, menstruálsz? - dőlt az egyik oszlopnak. 

- Be kaphatod. - köztem oda neki. Felemelte az egyik kezét és felém irányította. A torkom össze zsugorodott, és nehezebben vettem a levegőt. A térdemre estem és levegőért kapkodtam. El lőkte magát az oszloptol magát és oda jött hozzám, leguggolt elém. 

- Isabella. Ugye így hívják a lányt akibe szerelmes vagy? - kérdezte. 

- I..ige..igen. - nehezen de ki tudtam mondani. 

- Értem. - hümmögte. Felállt és a nyakamat elkapta, a falnak szegezett. 

- Úgye tudod hogyha nem szálsz le róla, akkor meghal. - szorította a torkom. 

- Miért hal meg akkor? - kérdeztem. 

- Mert érzem higy kezdesz kedves lenni. Pedig abban maradtunk hogy nem leszek senkivel se kedves meg szerelmes. - engedte el a torkom, és a földre estem. Levegőért kapkodtam. 

- S, ha nem akarod, és szerintem nem akarod, akkor szállj le róla. - tűnt el. 

* Vissza emlékezés vége * 

Akkor este tudtam hogy nem akarom hogy Izzy meg haljon, ezért akarom hogy szeressen ki belőlem. Ezért viselkedek így. Sajnos már halt meg egy olyan lány akit szeretem ez miatt. És ezt nem akarom hogy újra megtörténjen. Ahozz nekem Izzy nagyon fontos, és én is bele halnék hogyha valami történe vele. És Crishtian nem arról híres hogy, kegyelemes. 

1. Évad ; 12. Fejezet: "Sajnálom, Izzy!"

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Kemény betont érzek magam alatt, és álott szagot. Lassan kinyitom a szememet, minden egy barnás, feketés masza. Megszeretném dörzsölni a kezemmel a szememet , de mikor megakarom mozdítani, a lánc nem engedi. Miért vagyok le láncolva? Óvatosan felnyomom magam - vigyázva hogy a lánc ne tegyen a csuklómba kárt. Igaz démon vagyok, de emberi alakomban sebezhető vagyok. Mint minden másik démon akit ismerek, bár az ősszesen kettő. De a legfontosabb hogy miért vagyok itt? Csak részletek ugranak be, de azok is hómályosak. Annyira emlékszem hogy kiküldöm a fiúkat Izzy szobájából. S, hogy az ágyra dobom és a nyakánál csinálok valamit - és arról kérdezem hogy tudja-e mivel táplálkozok, és utána. Istenem, én meg haraptam Isabellat. Mit gondoltam én akkor? Jah persze, meg van. Arra hogy milyen isteni illata van, és a gyors és egyeletlen szívverésére. Most biztos fél tőlem. Amit nem is csodálok, én is félek saját magamtól. 

 Halottam az ajtó nyikorgását, és ahogy a fény csóva rá vetődik a betonra. Lábak dobogása hallatszott a lépcső felől, és megjelent a négy banda társam. Jake arca vörös volt a dühtől, amit nem is csodálok. Hiszen a húgát bántottam, aki iránt furcsa érzésem van. Mindenki csendben nézett, és ezt a csendett CC törte meg. 

- Mire emlékszel? - kérdezte fapofával. Sose volt érzelmes típus. 

- Részletekre. - szóltam csendesen, és próbáltam rendesen ülni - mert már nagyon fájt a hátam, és már a falnak szeretem volna támasztani - ami sikerült is, és egy könyebült sóhaj hagyta el a számat. 

- Milyen részletekre? - kérdezte, felvont szemöldökkel Jinxx. 

- Az ágyra dobom Izzyt és hogy meg harapom. - rágótam az alsó ajkamat, amit csak akkor csinálok mikor ideges vagyok. Mert most az vagyok. Miért? Aggódom Izzy miatt. Jól van? Ez az egyetlen kérdés keringett a fejemben, másra nem tudtam gondolni csak rá. 

- Hogy van? - kérdeztem, remélve hogy elmondják.  

- Hát azok után hogy lecsapoltad, egészen jól kösz a kérdést. - válaszolt gúnyosan Jake. Nem is vártam tőle többet. De hála istenem Izzy jól van. Bár csak vele is beszélhetnék, van mit. 

- Srácok, beszélhetek Izzyvel? - kérdeztem, könyörögve magamba igen-ért. 

- Nem! - vágta rá rögtön Jake. - Nincs az az isten hogy te beszélj vele. Így is van baja amit szokás szerint te okoztálnés nem akarom hogy legyen még több, amit biztos csinálnál. 

- Beszélek vele! - szólt egy vékony hang a lépcső felől. Mindenki oda kapta a fejét, és ott áltt Bella. De mikor jött ide le? Nem láttam. 

- Dehogy beszélsz vele! - ment oda Jake. - De hogy kerülsz ide?          

- Könnyen, lesétáltam. - rántotta meg a vállát. Olyan laza, mégis gyenge legbelül csak nem akarja bevallani. Nehéz esett, az biztos.   

- De igen is beszélni fogok vele! - csattant fel. - Le van kötözve úgy is, ezért nem tud bántani majd. - mutatott rám, a vékony kezével.                                                             - Rendben, de itt leszünk az ajtónál. - tájékoztatta őt Jake, és felmentek, s becsukták az ajtót. Egymásra bámultunk Izzyvel, de ezt ő törte meg mikor elfordult széket hozni magának. Amit lerakott nem messze tőlem, és rá ült, a lábait keresztbe tette. 

- Sajnálom, Izzy! - hajtottam le a fejemet. Szégyelltem magam.                                     - Kevés a 'sajnálom' szó Andy, és ezt te is tudod. - ingatta a fejét.  

- Igen tudom. - sütöttem le a szememet. Lassan felálltam és a szemébe néztem, ami szomóru volt. Miattam? Nem miattam nem csak, amiatt amit csináltam. Még vissza gondolni is rossz rá. Szörnyű. Tétovázva tettem meg felé egy lépést és a lánc is engedte hogy menjek, meg kell mondanom nem volt olyan rövid ez a lánc kimondottan hósszú volt. A szemei ki kerekedtek és felpattant s székből és hátra ment, én meg közelebb hozzá. Egyre közelebb voltam hozzá és érzetem megint a gyors szívverését, amit én miattam köszönhet, mert félelmet keltek benne. Amitől a szívem sajdúl meg, nem azt akarom hogy féljen tőlem, éppen ellenkezőleg azt akarom hogy bízon és szeressen engem. De csak álmok és azok is maradnak. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, és egy lépéssel a karomba zárom. Szorosan ölelem, nem akarom elengedni. Meg markolta a pólóm és csendesen sírni kezdett. Még szorosabban szorítottam magamhoz, és hagytam hogy sírjon. Szívszorító volt sírni hallani, de tudtam hogy ez segít, mikor ember voltam én is jártam így. Néha utálom hogy démon vagyok néha meg nem. De nem tehetek ez elen semmit, ez vagyok már, és fogadjam el. Ez nem olyan mint a rossz csoki, nem dobhatod csakúgy ki. El hajolt tőlem Izzy és még mindig szipogott. Fel emeltem a kezemet és letöröltem s könnyeit. 

- Nem szeretem, mikor sírsz. - adtam egy puszit a homlokára. Láttam ahogy lecsukja a szemét, és el pirult az érintésemre. 

- Hidd el, én se szeretek sírni. - kuncogott. Ez a hang egyszerűen zene füleimnek. 

- De csak úgy mellékesen megjegyzem. Miért sírsz? - kérdeztem. 

- Mert fáj. - mormogta a mellkasomba. 

- Mi fáj? - kérdeztem értetlenül. 

- Az hogy így látlak. Le láncolva, mint egy kutyát. - emelte rám könnybe lábadt szemeit. 

- Izzy ezzel a mondattal, erőt attál nekem amit mondani akarok. - mondtam. 

- Mit? - kérdezte izgatottan. 

- Azt hogy…… Szeretlek! - fújtam ki a levegőt. Nagy szemekkel nézett rám. 

- Andy...én...nem tudom mit mondjak. - dadogott. 

- Tudtam, tudtam hogy te nem szeretsz. - engedtem el. 

- Andy..! - kezdett bele. 

- Ne, nem kell magyarázkodni. - szakítottam félbe. 

- Hagynád hogy befejezem? - bökte ki dühösen. Meglepődtem.

- Öhmm, persze. 

- Andy azt akartam mondani hogy; Én is szeretlek. - mosolygott. 

                                    --------------------------------------------- 

 Sziasztok itt az új rész, remélem tetszik. Kérlek hagyjatok kommentet mert akkor tudom hogy van kinek írnom. :)