1. Évad ; 14. Fejezet: Élet vagy Halál?

Sziasztok! Ha lenne egy pár komment annak nagyon örülnék, és oldalt van egy kis közvélemény kutatás. Léccives szavazatok! Ami kommenteket illeti azért akarom hogy legyenek, hogy tudjam hogy mit gondoltok meg hogy olvasa egyetalán valaki. :D 

---------------------------------------------------------------------------

~ Isabella Pitts szemszöge ~

A nap olyan erősen sütőt, hogy a fűben feküdve le kellett hunynom a szemem. Mindig is szeretem a napot, és legalább hogy itt napozok, lesz egy kis színem. Mert most olyan fal fehér vagyok, hogy simán össze is tévesztenek vele. Amit nem csodálok. Mióta Andy megmondta hogy csak, kitalálta hogy szeret. Egy világ omlott össze bennem. Azóta alig eszek és iszok, ami a fiúknak fel is tűnt. De mikor megkérdezték hogy miért nem eszek, és egy vállrántásal válaszoltam. De ezek után se hagyták ennyibe, de én mindig leráztam őket. És Andy. Hát vele ha egy nap, 5 percet ha találkozók az rekord. 

****

Felálltam a helyemről, és a cuccaimat össze szedve be mentem a házba. A nappaliba sétáltam, és megláttam négy idiótát. 

- Sziasztok! - dobtam le a cuccaimat, és leültem Jake mellé. 

- Szia. - köszöntek. 

- Mi a szitu, húgi? - dobta átt a kezét a vállamon, Jake. 

- Semmi érdekes. Csak kint voltam egy kicsit napozni, nagyon jó idő van. - mutattam ki az udvara. Hirtelen ajtó csapódást hallottam, és egy lány kuncogását. Nem sokára Andy és szőke lány jelent meg a nappali bejáratánál. Maga a lany úgy nézett ki, mintegy kurva. Hidrogén szőke haja, és XXL-es mellei, amiket még egy görögdinnye is meg irigyelt volna olyan nagyok voltak. Ahogy rájuk néztem hányinger fogott el. 

- Hali. Ő itt, Melodi. - mutatott maga mellé, Andy. - És mi most fel megyünk, kérlek titeket ne zavarjatok mert elég fontos dolgot kell csinálnunk. Ha értitek mit mondok. - jelent meg perverz mosoly az arcán. Megfogta Melodi derekát és fel vezette a lépcsőn. A síró görcs kerülgetett. 

- Fiúk, szerintem én fel megyek. - mondtam, sírós hangon. Reméltem hogy nem veszik észre.
- Oké, menj. - mondta, CC. A kanapéról felálltam és a cuccaimat össze szedve, mentem fel a lépcsőn. Andy ajtaja előtt mentem el - sajnos - és hallottam a nyögéseiket. Amitől a gyomrom fordult fel. A lépteimet sietősebbre vettem, és a szobám ajtaját ki nyitva, rontottam be és csaptam be magam mögött az ajtót. Mindent ami a kezembe volt, eldobtam. A fürdőbe mentem és az ajtót magamra zártam. A tükörhöz mentem és szembe néztem a tükörképemmel. Miért vagyok ilyen érzelmi roncs? Meg is értem Andyt. Még is ki akarna ilyen embert mint én. Egy kész szánalom vagyok. Nem is értem, miért fogadott be Jake, csak a terhére vagyok. Szerintem a fiúk is csak azért kedvesek velem, mert a bátyám meg kérte őket. Semmi más miatt. A vér szerinti szüleimet is ugyanúgy megértem miért kellett, cigire és piára pénz. Mert hát nekik is minek kell ilyen nyomorult gyerek. Nem is értem miért, szült meg anyám. Semmire nem vagyok hasznos.

 **** (Zene)

A pultra vezettem a tekintettem, és megláttam egy pengét. Talán, ez a kis eszköz, véget vethet a szenvedésemnek. A kádhoz mentem és megnyitottam a vizet. Vissza mentem a pengéért.
                                         
Magamhoz vettem és a kád elé álltam. A kezembe fogtam a pengét, és vettem egy mély lélegzetet. Az egyik lábamat meg emeltem és bele tettem a vízbe. Bele szálltam a teljes testemmel. A csuklómra néztem, aztán a pengére. Csináld! A csuklomhoz tettem a pengét és a szememet le hunytam, s megtettem. Ejtettem egy vágást rajta. Abból az egy vágásból lett több is. Mikor már hetedszer vágtam meg a csuklóm. A kezemet - amibe a penge volt - ki nyújtottam a kád oldalára, és kiejtettem belőle. Vissza húztam a kezem és vettem egy mély levegőt és a víz alá süllyedtem. Ami még folyt.                     
                                      

~ Jake Pitts szemszöge ~ 

- Fiúk, szerintem megyek beszélek Izzyvel. - indultam meg a lépcső felé. Fel rohantam és egészen Isabella szobájáig nem álltam meg. 

- Izzy. - kopogtattam. Semmi. Újra kopogtam, de megint semmi. Lenyomtam a kilincset és be nyitottam, de senki nem volt a szobába. Tettem pár lépést előre, és valami nedveset éreztem a talpam alatt. Lenéztem és láttam hogy minden tiszta víz. A tekintettemmel követem a víz vonalát ami a fürdőszobából jött. Oda mentem, és megpróbáltam be nyitni, de be volt zárva. Sejtettem hogy bent van, Bella. 

- Bella, kérlek nyisd ki az ajtót. Én vagyok az, Jake. - mondtam. De megint semmi. Kezdtem már aggódni. Így a vállammal betörtem az ajtót, és ami bent fogadott az borzasztó volt. Bella a víz alatt volt és minden csupa víz volt. Gyorsan oda rohantam hozzá, és ki emeltem a vízből. Az ölembe raktam.
- Bella, kérlek az ég szerelmére, kelj fel. - pofozgattam. Nem reagált, és már alig lélegzet.
- Fiúk, Gyertek! - ordítottam. Pár perc múlva mindenki megjelent az ajtóban, és lesokkolva nézték Bellát a karjaimba.
- Hívjátok a mentőket. - sírtam. Jinxx megfogta a telefonját, és telefonált. Addig a többiek oda jöttek hozzám. Mindenki térdre esett, és csak bámulták Izzyt a karjaimba.
- Mi történt? - kérdezte, majdnem sírva CC.
- Nem tudom. Mikor fel jöttem senki nem volt a szobájába, de láttam hogy víz folyik ki innen, és bekopogtam de semmi reagálás nem volt ezért betörtem. Akkor találtam meg így.
- Azt mondták, mindjárt itt vannak. - állt meg az ajtóban Jinxx. Én csak bólintottam, és tovább sírtam.

*Korházba*

A folyóson mászkált ám ide-oda, kb 1 órája és vártam hogy mivan Izzyvel. A fiúk meg a székeken ültek.

 ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Éppen a dolgok közepén voltunk Melodival, mikor hallottam hogy Jake kiabál. Így a csajt ott hagytam és oda mentem, akkor láttam meg Izzyt. Borzalmas látvány volt. Legszívesebben sírtam volna. És most itt ülünk egy órája és várjuk mi van vele. Tudtam hogy az én hibám, amiért ezt csinálta. Mert meg bántottam mikor azt mondtam neki hogy, nem szeretem. 

Halottuk ahogy az ajtó kinyílik és láttam ahogy kijön a doki. Mindenki egyszerre ment oda. 

- Mi van vele? - kérdeztük egyszerre. A doktor levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét. 

- Sok vért vesztett és nagy mennyiségű víz volt a tüdejébe. - kezdett bele. - De mi mindent megetetünk amit csak tudtunk, de hiába az erő feszítéseinknek. Sajnálom. Meghalt. - és távozott. 

Lesokolva álltunk ott. 

- Nem ez lehetetlen nem halhatott meg. - motyogta Jake, és kifutott a kórházból.