2. Évad ; 1. Fejezet: A megbízás? Teljesítve!

Hali:D Itt van a Második évad első fejezete, tudom késtem egy napot. De le betegetem, és még most is szarul vagyok:/ De a ti kedvetekért megcsináltam, és remélem jó lett:) 

Hagyjatok kommentet, iratkozatok fel, oldalt szavazatok! :D 

~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Egy hét telt el azután a bizonyos éjszaka után. Akkor valami fura érzés kavarkodt bennem, egy érzés, olyan fajta ami azt súgalja, hogy rossz, szörnyű dolgok fognak történi. Ez valószínűleg igaz, mert a démonok megérzik ha valami rossz dolog közeledik. Ez az adodság jó és rossz is, mert ha valamit előre tudsz, akkor hibásnak érzed magad, mert nem figyelmezteted azt a személyt, akivel minden valószínűleg történi fog az a bizonyos rossz dolog. Most viszont nem tudom kivel fog ez történi, minden olyan zavaros. Mert miután újra láttam Izzyt, nem vagyok semmivel se tisztába.
Próbákon is mindig elrontok valamit. Múlt héten is próbán, olyan béna voltam hogy a seggre estem a saját lábamban. Mert akkor is ezen gondolkoztam. De a legfőbb kérdés, az hogy mi lett Izzyből. Találgattam már magamba, de mindig zsákutcára jutottam a gondolataimal.
De ami még jobban meglepett, mikor megcsókolt. Nem mondom, hogy nem esett jól, csak váratlanul ért. Nem hittem volna, hogy ilyen spontán és vadoc tud lenni. De mégis olyan más, nem tudom megmondani pontosan, de annyiba már biztos vagyok. Most kezdődik csak a kezdete, az egésznek.
 Az ágyon feküdve a plafont bámulva, ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. De mégis azt éreztem, hogy hiába töröm a fejem rajtuk. Sohasem fogom meg kapni rájuk a választ. Ez egy megoldatlan rejtély marad számomra. De valahogy mégis választ kell hogy találjak rá. Bármi vagy bárki árán. Ez most olyan dolog számomra - mint másnak a víz - szükséges. De mégis miért? Mert egy olyan személyről van szó aki mindenél többet jelent nekem. Ő a mindenem.

Felültem az ágyon, és a hajamba túrtam, és ki engedtem egy mély sóhajt. Olyan sok feszültség van bennem. Amit le kellene vezetnem valahogy. Próbáltam a bokszot, de az csak kicsit segített. Mert ami igazán segítene, az hogyha embert ölhetnék. Tudom hogy kegyetlenség, de nekem ez az életem része. Az idők során már megszoktam, de próbálom melőzni. Ezért vannak kapcsolataim, akik szereznek nekem olyan lányokat, akik ezt önként vállalták. De őket se ölöm meg, csak annyit iszok a vérükből amennyi szükséges. Most szerintem azon jár az agyatok, hogy tényleg vért iszok mint a vámpírok. Igen, de mi más miatt, azért mert abból szerzünk érzéseket, emlékeket és - mint a vámpírok - a testünket fel melegíti. Mert alapvetően mi démonok hallotak vagyunk, vagy ahogy más hogyan szokták mondani - a többi magamfajta - lélek ami a saját testébe van bezárva és örök kárhozatra van ítélve. Egy olyan kárhozatra ami kegyetlen. Mert a körülötted lévő szereteid, barátok mind meghalnak és ezt neked végig kell nézned, annak a tudatában hogy te örökké élsz.

 A kezeimel felnyomtam magam, és kimásztam az ágyból. Lábaimat mozgásra késztettve, mentem el a fürdőszobáig. Azon belül is a márvány pulthoz, amire rá támaszkodtam, és a tükörbe néztem. Egy nyúzot arcú Andy nézett vissza rám. A számat elhúztam, a saját látványomra, ha én azt mondom magamra hogy nyúzot vagyok. Akkor mások mit mondanak? Például; Mosotrongy. Igen ez pont illik is most rám. A pólómat le kaptam magamról, és a zuhanyzóhoz mentem. Megnyitottam a vízet, és levettem a nadrágomat és a boxerem, a víz alá álltam. Ahogy a zuhogó víz zuhatag rám jött, kicsit segített kitisztitani az elmém.
Nagyjából egy fél óra múlva végeztem a zuhanyzásal, és a csipőm köré tekertem egy törülközőt. Visszamentem a szobámba, és a ruhás szekrényhez mentem, ahonnan kivettem a mai szerelésemet. Ami abból állt hogy egy fekete csőnadrág, szintúgy fekete póló, bakancs, és egy mellény. Ezeket magamra kaptam és a hajamat belőttem.
 Le mentem a földszintre, és az útam a konyhába vezetett. Már mindenki bent volt, és az asztalnál ültek egy pohár kávé társaságában. Nagyon nyúzotak voltak. Mintha egész éjszaka nem aludtak volna.
- Reggelt! - köszöntem lazán, és töltöttem magamnak is kávét. És le ültem Jake mellé.
- Nagyon szarul néztek ki. - jegyeztem meg, és bele ittam a pohárban lévő energia bombába.
- Ne is mond. Egész éjjel nem tudtam aludni. - fogta a fejét CC.
- Miért? - kérdeztem.
- Olyan kísérteties álmom volt, ami sehogy se akart elmülni. - mondta CC. - De az a fura, hogy nem csak nekem volt nekem ez az álmom, srácoknak is ez volt. - mutatott a fiúkra, akik ülve majdnem el aludtak. Milyen álomról van szó? Miért álmodták mind ugyanazt? Én miért nem álmodtak semmit?
- Milyen álomról van szó? - néztem rájuk türelmetlenül.
- Abban a kluban voltunk ahol egy hete, és ott volt Isabella. Életben volt, és veled beszélt a klub háta mögött. - mondta meggyötört arccal Jake. Én meg hirtelen elsápadtam. Ugye ez csak vicc? Remélem!
- Biztos csak nagyon hiányzik nektek, ezért álmodtok ilyet. - próbáltam gyorsan valamit kitalálni.
- Igazad lehet. - húzta el a száját Jinxx.
- Rendben. De nekem mennem kell. - álttam fel, és ki siettem a konyhából. A kabátomat fel kaptam, a kulcsaimal együtt. A garázshoz mentem és a kocsiba be ültem, és ahoz az emberhez mentem aki  szerintem választ adhat erre az álom dologra.

~ Isabella Pitts Szemszöge ~

Ahogy a magasarkú cipőm a betonhoz ért, halottam azt a különös kopanást. Az utam abba a megbeszélt sikártoba vezetett. De résen voltam, ne hogy valaki kövessen. Mert ebbe amibe én utazom minden előfordulhat. Főleg hogy az embert követik, jó azért az ember kifejezés erős. Hirtelen megtorpantam, mikor meghallottam a főnököm jól ismert reszelős hangját. 

- Kész van amit kértem? - kérdezte. 

- Igen! - válaszoltam tömören. Direkt nem fordultam meg, mert van egy szabály, senki sem láthatja őt. 

- Örömmel hallom. - tudtam hogy egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. - Itt van a fizetséged. - dobott elém egy aktatáskát, tele pénzel. És távozott, én meg az aktatáskát fel kaptam és távoztam. 

2. Évad | Prológus

Sziasztok itt lenne a második évad Prologusa. Ha lenne pár komment annak örülnék, és ha nem lenne baj akkor írjátok meg milyen lett maga a Prologus hogy érdekel vagy nem! Előre is köszi:D 

---------------------------------------------------------------------------------


~ Andy Biersack szemszöge ~ 

* 2 év múlva * 

Két éve történt hogy Isabella meghalt, és hogy szellemként megjelent. Akkor csak rám mosolygott, és annyit mondott; 'Látjuk még egymást!'. Aztán eltűnt. Nem értettem, miért mondta azt amit mondott. Miért mondta azt hogy még látjuk egymást? Nem halottam még olyanról hogy halottakat, vissza lehetne hozni az élők sorába. Lehet hogy van. De én nem halottam róla. 

Attól hogy én is misztikus lény vagyok. Nem tudok mindent, ezekről mint például a feltámasztás. De ha visszahozták a halálból, biztos nem lesz a régi. Én is miután démon lettem, nem emlékeztem semmire mikor ember voltam. Úgy kelett Christiannek mindent el mondania, és a dal szövegeket is újra tanultam.

* Otthon *

- Srácok! - kiáltotta, Ash a nappaliba. Mindannyian oda mnetünk, és láttuk hogy Ash a nappali közepén áll egy hatalmas vigyoral az arcán.
- Van egy ötletem. - váltott egy ravasz mosolyra. Már rossz elő érzetem van.
- Csak az Ashley Purdy féle ötleteket ne. Az mindig úgy végződik, hogy valamelyikünk pontositok az az te, annyira le issza magát hogy arra se emlékszik kivel feküdtél le aznap este. - ráztam rosszalóan a fejem.
- Neee mááá, egyszer szokott csak ez az esett megtörténi. - nyavajgott.
- Neked a havonta 10 nap. Egyszer van, akkor nagyon rossz lehetél matekból. - gúnyolodott CC.
- Mindegy, csak szakadjatok le rólam. - szólt idegesen, Ash. - Na ami az ötletet ileti. Menjünk el Bulizni. - kiáltotta.
- Tudom ez most furcsa lesz, mert én szoktam mindig elenezni az ilyet. De ez most nem rossz ötlet. - mondta Jinxx. Az igazat bevalva, tényleg nem rossz ötlet. Furcsa ez Ashtől.
- Tőlem. - mondtuk egyszere a többiekkel. Mindenki elment el készülni a bulira. Gyorsan vettem egy zuhanyt és a szekrényhez mentem kiválasztani a ruhámat. Ami egy sima fekete farmerből, egy ujjatlan halál fejes polóból, és egy farmer mellényből áltt. Egyszerű de mégis jó bulira.                                  

Magamra kaptam a kedvenc fekete bakancsomat és a hajamat kezdtem el megcsinálni. Ami annyiból áltt, hogy kifésültem és egy kis zselével belőttem. Mégegyszer magamra pillantottam a tükörbe, és le mentem a földszintre. Ahol már mindenki ott volt, és közölték hogy csak rám vártak.

* Bulin * (ZENE!) 

Egy pohár vodka társaságában ültem az egyik boxban. Semmi jó csaj nem volt, mindengyik vagy pasijával jött esetleg - nagyobb létszmú példa - kurva volt. Azokat meg inkább Ashre hagyom. Ő bukik a nagy mellű, hidrogén szőke csajokra. Én inkább a közepes mellméretű és barna hajú lányokért vagyok oda. A tánc parkettre néztem és láttam hátulról is szépnek látszó, barna hajú lányt. A csipőét a zene ütemére mozgatta, és ringatta ide-oda. Ami szerintem nem csak nekem indította be a fantáziámat. A poharam tartalmát lehúztam és a tánc parketra mentem. A lány mögé álttam, és a derekát meg fogtam. A fenekét az ágyékomnak dörzsölte, amtől gyorsabban kezdtem venni a levegőt. De melyik srác nem venné gyorsabban a levegőt, ha egy ilyen formás lány tolná, oda a fenekét.
- Mit szólnál, ha ezt nálam folytatnánk? - suttogtam a fülébe. Gyorsan megfogta a kezeimet - amik még a derekán pihentek - és lárántotta onnan. Nem értettem, miért csinálta. Láttam ahogy a tömegen megy keresztül - vagy inkább tolakodott. De még hátra pillantott, és ekkor láttam meg az arcát. Isabella. Én is átt verekedtem magam a tömegen. Megint hátra fordult, és mikor látta hogy követtem, a lépteti sietősebre vette. De én csak követtem. Egészen a hátsó ajtóig ment, azt ki nyitva, kilépett rajta és hagyta hogy be csukodjon maga után. Magam is oda mentem, és kiléptem a szabadba. De mikor kint körbe néztem, semmit se láttam. Csak egy férfit a fal mellett, aki biztos drogot árult. Egy leheletett éreztem a nyakamon, én meg hirtelen megfordultam. Szembe találtam magam, Izzyvel. Gyönyörű volt. Egy fekete ruha volt rajta, az ajkain élénk vörösrúzs volt, és a haját pedig kivasalta.

- Szia. - mosolygott.
- S-Szia. De..te meghaltál. - dadogtam.
- Igen meghaltam. De nem emlékszel amit mondtam, a síromnál? - kérdezte.
- De emlékszem. Azt mondtad; 'Látni fogjuk még egymást!'. - emlékeztem vissza. - Erre értetted, akkor? - vontam kérdőre.
- Igen. - mondta.
- De te most hogy lehetsz így emberi formába? - kérdezősködtem tovább.
- Majd ezt is elmondom idővel.
- De miért nem..... - kezdtem bele.
- Shh, maradj csendben. - tette a mutattó ujját az ajkaimhoz. - Inkább csókolj meg! - hajolt közel. Elsőnek lefegytam. De hamar kapcsoltam és a derekát átölelve, érintettem össze az ajkainkat. Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait, de mielőtt történt volna bármi. Izzy elhúzódott. Nyomot egy puszit még az ajkaimra.
- Majd még látjuk egymást. - és eltűnt. Ide-oda mozgattam fejem de már hűlt nyoma maradt.

1. Évad ; 15. Fejezet: Könyörtelen Valóság \Évadzáró!\

           ~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)

Egy hét telt el azóta hogy meg tudtuk, Bella meghalt. Életem legeslegroszabb napja volt. Mikor ki szaladtam a kórházba, egyenesen a temetőbe futottam. Miért oda? Mert ott vannak a szüleim, akiktől most úgy éreztem erőt gyűjthetnek. Egy órán keresztül voltam a sírjuknál. Amibe még a legrosszabb volt bele gondolni, hogy nem sokára Izzy is itt fog nyugodni. Nem is értem, miért lett öngyilkos. Nem olyan volt nekem mint a húgom. Ha nem mintha a lányom lett volna. A fiúk is úgy szereték mint a húgukat. De mióta beszélt Andyvel a konyhába - miután ki engedtem - azóta nagyon megváltozott. Nem csak ő hanem Andy is. Ami Andyt iletti, napok óta a szobájába van. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Magam elé bámultam, és a kezembe szorongatam a Whiskys üveget. Fel emeltem, és meghúztam. 

Ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövem, isteni érzés volt. Azóta iszok megállás nélkül, mióta kiderült hogy az a személy akit a világnál is jobban szeretem, meghalt. Még az is százszor jobb lett volna, hogyha kómába esik hónapokra. Akkor legalább élne. De nem, nincsen így! Most valahol egy kórterembe fekszik, holtan. S, valaki meg a koporsóját csinálja. Ami még ennél a legrosszabb, hogy tudom hogy miattam csinálta. Mert én azt mondtam hogy, nem szeretem. Ki miatt? Persze hogy Christian miatt. Ő tette tönkre az előző kapcsolatomat is. Most meg újra, itt szenvedek. Mint Jake. De neki még rosszabb - ez az egész - mert ő a húgát vesztette el. 

Bella temetése holnap lesz. De én nem tudnák ott lenni. Azt már nem bírnám ki. Az már sok lenne. 

~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)

- Kedves egybe gyűltek. Most búcsút veszünk szeretett testvérünktől, Isabella Pittstől. - mondta a pap. A temetőbe voltunk, Izzy temetésén. Csak négyen voltunk, Andy nem akart. 

- Most aki akar az szólhat pár szót. - mosolygott kedvesen a pap. 

- Én szeretnék. - álltam fel. A dobogohoz mentem és a kezemmel megtámasztottam magam. 

- Elsőnek is köszönöm azoknak akik eljöttek. - kezdtem bele. - Másodszor mondani szeretnék egy kis beszédet, amit én magam írtam erre az alkalomra. - sóhajtottam. Elővettem a lapot. 

- Bella mindig is élet vidám lány volt. Mikor anyáék haza hozták, tudtam hogy különleges kapcsolat lesz kettőnk között. És igazam is lett. Nála jobb húgot világon nem kivánhatam volna. Mikor a szüleim meghaltak, elsőnek nem hozzám akarták rakni, hanem az egyik rokonunkhoz. De én erősködtem hogy, igen is hozzám kerüljön. De mint látszik rosszul döntöttem. Most nem itt lene, hanem valahol boldogan és mosolyogva. Még csak annyit szeretnék mondani. Remélem hogy boldog lesz oda fent, és üzenem a szüleimnek hogy; Vigyázanak rá! - mentem vissza a helyemre. A beszédemet meg tapsvihar követte. 

Már csak annyit láttam ahogy a koporsó lesüllyed a földbe. A fiúkkal felálltunk és a kocsihoz mentünk. De az oda vezető út alatt láttam egy árnyat a fa mögött. De csak egy pillanatra. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Az egész temetés alatt, egy fa mögött voltam, és vártam hogy mindenki el menjen. Amikor mindeki eltűnt a színről. Kiléptem a fa mögül és a sírhoz mentem. A hátam mögül meg elő húztam egy rózsát. 

A kereszthez hajoltam és oda helyeztem. Leguggoltam és a kezemet a térdemre tettem. 

- Szia Izzy. - köszöntem. - Tudom ez most hülyeség hogy neked beszélek, de valakinek mégis ki kell öntenem a szívem. És nálad erre alkalmasabb személyt nem találhatnák. Na de hajrá! - csaptam össze a kezeimet. 

- Mikor azt mondtam a konyhába hogy csak kitaláltam azt hogy szeretlek. Csak hazudtam! De a te érdeketbe tettem. Azt hittem hogy ki fogsz szeretni belőlem. De mint láttom, inkább a halált választottad. Amit most sem értek. Miért? - és nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. 

- Miért hagytál itt? Nélküled nem tudom ezt végig csinálni ezt. Olyan mintha egy darab hiányozna belőlem. A legfontosabb. - hirtelen kezett éreztem a vállamon, és alig hallhatóan a nevem. A könnyeimen keresztül fel néztem és nem akaram hinni a szememnek. Ez lehetetlen. Ilyen nem létezik ez valami vicc. Biztos Christian egyik beteges vicce amit, azért csinált hogy engem bántson. 

- Isabella…! - suttogtam. 

1. Évad ; 14. Fejezet: Élet vagy Halál?

Sziasztok! Ha lenne egy pár komment annak nagyon örülnék, és oldalt van egy kis közvélemény kutatás. Léccives szavazatok! Ami kommenteket illeti azért akarom hogy legyenek, hogy tudjam hogy mit gondoltok meg hogy olvasa egyetalán valaki. :D 

---------------------------------------------------------------------------

~ Isabella Pitts szemszöge ~

A nap olyan erősen sütőt, hogy a fűben feküdve le kellett hunynom a szemem. Mindig is szeretem a napot, és legalább hogy itt napozok, lesz egy kis színem. Mert most olyan fal fehér vagyok, hogy simán össze is tévesztenek vele. Amit nem csodálok. Mióta Andy megmondta hogy csak, kitalálta hogy szeret. Egy világ omlott össze bennem. Azóta alig eszek és iszok, ami a fiúknak fel is tűnt. De mikor megkérdezték hogy miért nem eszek, és egy vállrántásal válaszoltam. De ezek után se hagyták ennyibe, de én mindig leráztam őket. És Andy. Hát vele ha egy nap, 5 percet ha találkozók az rekord. 

****

Felálltam a helyemről, és a cuccaimat össze szedve be mentem a házba. A nappaliba sétáltam, és megláttam négy idiótát. 

- Sziasztok! - dobtam le a cuccaimat, és leültem Jake mellé. 

- Szia. - köszöntek. 

- Mi a szitu, húgi? - dobta átt a kezét a vállamon, Jake. 

- Semmi érdekes. Csak kint voltam egy kicsit napozni, nagyon jó idő van. - mutattam ki az udvara. Hirtelen ajtó csapódást hallottam, és egy lány kuncogását. Nem sokára Andy és szőke lány jelent meg a nappali bejáratánál. Maga a lany úgy nézett ki, mintegy kurva. Hidrogén szőke haja, és XXL-es mellei, amiket még egy görögdinnye is meg irigyelt volna olyan nagyok voltak. Ahogy rájuk néztem hányinger fogott el. 

- Hali. Ő itt, Melodi. - mutatott maga mellé, Andy. - És mi most fel megyünk, kérlek titeket ne zavarjatok mert elég fontos dolgot kell csinálnunk. Ha értitek mit mondok. - jelent meg perverz mosoly az arcán. Megfogta Melodi derekát és fel vezette a lépcsőn. A síró görcs kerülgetett. 

- Fiúk, szerintem én fel megyek. - mondtam, sírós hangon. Reméltem hogy nem veszik észre.
- Oké, menj. - mondta, CC. A kanapéról felálltam és a cuccaimat össze szedve, mentem fel a lépcsőn. Andy ajtaja előtt mentem el - sajnos - és hallottam a nyögéseiket. Amitől a gyomrom fordult fel. A lépteimet sietősebbre vettem, és a szobám ajtaját ki nyitva, rontottam be és csaptam be magam mögött az ajtót. Mindent ami a kezembe volt, eldobtam. A fürdőbe mentem és az ajtót magamra zártam. A tükörhöz mentem és szembe néztem a tükörképemmel. Miért vagyok ilyen érzelmi roncs? Meg is értem Andyt. Még is ki akarna ilyen embert mint én. Egy kész szánalom vagyok. Nem is értem, miért fogadott be Jake, csak a terhére vagyok. Szerintem a fiúk is csak azért kedvesek velem, mert a bátyám meg kérte őket. Semmi más miatt. A vér szerinti szüleimet is ugyanúgy megértem miért kellett, cigire és piára pénz. Mert hát nekik is minek kell ilyen nyomorult gyerek. Nem is értem miért, szült meg anyám. Semmire nem vagyok hasznos.

 **** (Zene)

A pultra vezettem a tekintettem, és megláttam egy pengét. Talán, ez a kis eszköz, véget vethet a szenvedésemnek. A kádhoz mentem és megnyitottam a vizet. Vissza mentem a pengéért.
                                         
Magamhoz vettem és a kád elé álltam. A kezembe fogtam a pengét, és vettem egy mély lélegzetet. Az egyik lábamat meg emeltem és bele tettem a vízbe. Bele szálltam a teljes testemmel. A csuklómra néztem, aztán a pengére. Csináld! A csuklomhoz tettem a pengét és a szememet le hunytam, s megtettem. Ejtettem egy vágást rajta. Abból az egy vágásból lett több is. Mikor már hetedszer vágtam meg a csuklóm. A kezemet - amibe a penge volt - ki nyújtottam a kád oldalára, és kiejtettem belőle. Vissza húztam a kezem és vettem egy mély levegőt és a víz alá süllyedtem. Ami még folyt.                     
                                      

~ Jake Pitts szemszöge ~ 

- Fiúk, szerintem megyek beszélek Izzyvel. - indultam meg a lépcső felé. Fel rohantam és egészen Isabella szobájáig nem álltam meg. 

- Izzy. - kopogtattam. Semmi. Újra kopogtam, de megint semmi. Lenyomtam a kilincset és be nyitottam, de senki nem volt a szobába. Tettem pár lépést előre, és valami nedveset éreztem a talpam alatt. Lenéztem és láttam hogy minden tiszta víz. A tekintettemmel követem a víz vonalát ami a fürdőszobából jött. Oda mentem, és megpróbáltam be nyitni, de be volt zárva. Sejtettem hogy bent van, Bella. 

- Bella, kérlek nyisd ki az ajtót. Én vagyok az, Jake. - mondtam. De megint semmi. Kezdtem már aggódni. Így a vállammal betörtem az ajtót, és ami bent fogadott az borzasztó volt. Bella a víz alatt volt és minden csupa víz volt. Gyorsan oda rohantam hozzá, és ki emeltem a vízből. Az ölembe raktam.
- Bella, kérlek az ég szerelmére, kelj fel. - pofozgattam. Nem reagált, és már alig lélegzet.
- Fiúk, Gyertek! - ordítottam. Pár perc múlva mindenki megjelent az ajtóban, és lesokkolva nézték Bellát a karjaimba.
- Hívjátok a mentőket. - sírtam. Jinxx megfogta a telefonját, és telefonált. Addig a többiek oda jöttek hozzám. Mindenki térdre esett, és csak bámulták Izzyt a karjaimba.
- Mi történt? - kérdezte, majdnem sírva CC.
- Nem tudom. Mikor fel jöttem senki nem volt a szobájába, de láttam hogy víz folyik ki innen, és bekopogtam de semmi reagálás nem volt ezért betörtem. Akkor találtam meg így.
- Azt mondták, mindjárt itt vannak. - állt meg az ajtóban Jinxx. Én csak bólintottam, és tovább sírtam.

*Korházba*

A folyóson mászkált ám ide-oda, kb 1 órája és vártam hogy mivan Izzyvel. A fiúk meg a székeken ültek.

 ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Éppen a dolgok közepén voltunk Melodival, mikor hallottam hogy Jake kiabál. Így a csajt ott hagytam és oda mentem, akkor láttam meg Izzyt. Borzalmas látvány volt. Legszívesebben sírtam volna. És most itt ülünk egy órája és várjuk mi van vele. Tudtam hogy az én hibám, amiért ezt csinálta. Mert meg bántottam mikor azt mondtam neki hogy, nem szeretem. 

Halottuk ahogy az ajtó kinyílik és láttam ahogy kijön a doki. Mindenki egyszerre ment oda. 

- Mi van vele? - kérdeztük egyszerre. A doktor levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét. 

- Sok vért vesztett és nagy mennyiségű víz volt a tüdejébe. - kezdett bele. - De mi mindent megetetünk amit csak tudtunk, de hiába az erő feszítéseinknek. Sajnálom. Meghalt. - és távozott. 

Lesokolva álltunk ott. 

- Nem ez lehetetlen nem halhatott meg. - motyogta Jake, és kifutott a kórházból.