2. Évad | Prológus

Sziasztok itt lenne a második évad Prologusa. Ha lenne pár komment annak örülnék, és ha nem lenne baj akkor írjátok meg milyen lett maga a Prologus hogy érdekel vagy nem! Előre is köszi:D 

---------------------------------------------------------------------------------


~ Andy Biersack szemszöge ~ 

* 2 év múlva * 

Két éve történt hogy Isabella meghalt, és hogy szellemként megjelent. Akkor csak rám mosolygott, és annyit mondott; 'Látjuk még egymást!'. Aztán eltűnt. Nem értettem, miért mondta azt amit mondott. Miért mondta azt hogy még látjuk egymást? Nem halottam még olyanról hogy halottakat, vissza lehetne hozni az élők sorába. Lehet hogy van. De én nem halottam róla. 

Attól hogy én is misztikus lény vagyok. Nem tudok mindent, ezekről mint például a feltámasztás. De ha visszahozták a halálból, biztos nem lesz a régi. Én is miután démon lettem, nem emlékeztem semmire mikor ember voltam. Úgy kelett Christiannek mindent el mondania, és a dal szövegeket is újra tanultam.

* Otthon *

- Srácok! - kiáltotta, Ash a nappaliba. Mindannyian oda mnetünk, és láttuk hogy Ash a nappali közepén áll egy hatalmas vigyoral az arcán.
- Van egy ötletem. - váltott egy ravasz mosolyra. Már rossz elő érzetem van.
- Csak az Ashley Purdy féle ötleteket ne. Az mindig úgy végződik, hogy valamelyikünk pontositok az az te, annyira le issza magát hogy arra se emlékszik kivel feküdtél le aznap este. - ráztam rosszalóan a fejem.
- Neee mááá, egyszer szokott csak ez az esett megtörténi. - nyavajgott.
- Neked a havonta 10 nap. Egyszer van, akkor nagyon rossz lehetél matekból. - gúnyolodott CC.
- Mindegy, csak szakadjatok le rólam. - szólt idegesen, Ash. - Na ami az ötletet ileti. Menjünk el Bulizni. - kiáltotta.
- Tudom ez most furcsa lesz, mert én szoktam mindig elenezni az ilyet. De ez most nem rossz ötlet. - mondta Jinxx. Az igazat bevalva, tényleg nem rossz ötlet. Furcsa ez Ashtől.
- Tőlem. - mondtuk egyszere a többiekkel. Mindenki elment el készülni a bulira. Gyorsan vettem egy zuhanyt és a szekrényhez mentem kiválasztani a ruhámat. Ami egy sima fekete farmerből, egy ujjatlan halál fejes polóból, és egy farmer mellényből áltt. Egyszerű de mégis jó bulira.                                  

Magamra kaptam a kedvenc fekete bakancsomat és a hajamat kezdtem el megcsinálni. Ami annyiból áltt, hogy kifésültem és egy kis zselével belőttem. Mégegyszer magamra pillantottam a tükörbe, és le mentem a földszintre. Ahol már mindenki ott volt, és közölték hogy csak rám vártak.

* Bulin * (ZENE!) 

Egy pohár vodka társaságában ültem az egyik boxban. Semmi jó csaj nem volt, mindengyik vagy pasijával jött esetleg - nagyobb létszmú példa - kurva volt. Azokat meg inkább Ashre hagyom. Ő bukik a nagy mellű, hidrogén szőke csajokra. Én inkább a közepes mellméretű és barna hajú lányokért vagyok oda. A tánc parkettre néztem és láttam hátulról is szépnek látszó, barna hajú lányt. A csipőét a zene ütemére mozgatta, és ringatta ide-oda. Ami szerintem nem csak nekem indította be a fantáziámat. A poharam tartalmát lehúztam és a tánc parketra mentem. A lány mögé álttam, és a derekát meg fogtam. A fenekét az ágyékomnak dörzsölte, amtől gyorsabban kezdtem venni a levegőt. De melyik srác nem venné gyorsabban a levegőt, ha egy ilyen formás lány tolná, oda a fenekét.
- Mit szólnál, ha ezt nálam folytatnánk? - suttogtam a fülébe. Gyorsan megfogta a kezeimet - amik még a derekán pihentek - és lárántotta onnan. Nem értettem, miért csinálta. Láttam ahogy a tömegen megy keresztül - vagy inkább tolakodott. De még hátra pillantott, és ekkor láttam meg az arcát. Isabella. Én is átt verekedtem magam a tömegen. Megint hátra fordult, és mikor látta hogy követtem, a lépteti sietősebre vette. De én csak követtem. Egészen a hátsó ajtóig ment, azt ki nyitva, kilépett rajta és hagyta hogy be csukodjon maga után. Magam is oda mentem, és kiléptem a szabadba. De mikor kint körbe néztem, semmit se láttam. Csak egy férfit a fal mellett, aki biztos drogot árult. Egy leheletett éreztem a nyakamon, én meg hirtelen megfordultam. Szembe találtam magam, Izzyvel. Gyönyörű volt. Egy fekete ruha volt rajta, az ajkain élénk vörösrúzs volt, és a haját pedig kivasalta.

- Szia. - mosolygott.
- S-Szia. De..te meghaltál. - dadogtam.
- Igen meghaltam. De nem emlékszel amit mondtam, a síromnál? - kérdezte.
- De emlékszem. Azt mondtad; 'Látni fogjuk még egymást!'. - emlékeztem vissza. - Erre értetted, akkor? - vontam kérdőre.
- Igen. - mondta.
- De te most hogy lehetsz így emberi formába? - kérdezősködtem tovább.
- Majd ezt is elmondom idővel.
- De miért nem..... - kezdtem bele.
- Shh, maradj csendben. - tette a mutattó ujját az ajkaimhoz. - Inkább csókolj meg! - hajolt közel. Elsőnek lefegytam. De hamar kapcsoltam és a derekát átölelve, érintettem össze az ajkainkat. Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait, de mielőtt történt volna bármi. Izzy elhúzódott. Nyomot egy puszit még az ajkaimra.
- Majd még látjuk egymást. - és eltűnt. Ide-oda mozgattam fejem de már hűlt nyoma maradt.