2. Évad ; 1. Fejezet: A megbízás? Teljesítve!

Hali:D Itt van a Második évad első fejezete, tudom késtem egy napot. De le betegetem, és még most is szarul vagyok:/ De a ti kedvetekért megcsináltam, és remélem jó lett:) 

Hagyjatok kommentet, iratkozatok fel, oldalt szavazatok! :D 

~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Egy hét telt el azután a bizonyos éjszaka után. Akkor valami fura érzés kavarkodt bennem, egy érzés, olyan fajta ami azt súgalja, hogy rossz, szörnyű dolgok fognak történi. Ez valószínűleg igaz, mert a démonok megérzik ha valami rossz dolog közeledik. Ez az adodság jó és rossz is, mert ha valamit előre tudsz, akkor hibásnak érzed magad, mert nem figyelmezteted azt a személyt, akivel minden valószínűleg történi fog az a bizonyos rossz dolog. Most viszont nem tudom kivel fog ez történi, minden olyan zavaros. Mert miután újra láttam Izzyt, nem vagyok semmivel se tisztába.
Próbákon is mindig elrontok valamit. Múlt héten is próbán, olyan béna voltam hogy a seggre estem a saját lábamban. Mert akkor is ezen gondolkoztam. De a legfőbb kérdés, az hogy mi lett Izzyből. Találgattam már magamba, de mindig zsákutcára jutottam a gondolataimal.
De ami még jobban meglepett, mikor megcsókolt. Nem mondom, hogy nem esett jól, csak váratlanul ért. Nem hittem volna, hogy ilyen spontán és vadoc tud lenni. De mégis olyan más, nem tudom megmondani pontosan, de annyiba már biztos vagyok. Most kezdődik csak a kezdete, az egésznek.
 Az ágyon feküdve a plafont bámulva, ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. De mégis azt éreztem, hogy hiába töröm a fejem rajtuk. Sohasem fogom meg kapni rájuk a választ. Ez egy megoldatlan rejtély marad számomra. De valahogy mégis választ kell hogy találjak rá. Bármi vagy bárki árán. Ez most olyan dolog számomra - mint másnak a víz - szükséges. De mégis miért? Mert egy olyan személyről van szó aki mindenél többet jelent nekem. Ő a mindenem.

Felültem az ágyon, és a hajamba túrtam, és ki engedtem egy mély sóhajt. Olyan sok feszültség van bennem. Amit le kellene vezetnem valahogy. Próbáltam a bokszot, de az csak kicsit segített. Mert ami igazán segítene, az hogyha embert ölhetnék. Tudom hogy kegyetlenség, de nekem ez az életem része. Az idők során már megszoktam, de próbálom melőzni. Ezért vannak kapcsolataim, akik szereznek nekem olyan lányokat, akik ezt önként vállalták. De őket se ölöm meg, csak annyit iszok a vérükből amennyi szükséges. Most szerintem azon jár az agyatok, hogy tényleg vért iszok mint a vámpírok. Igen, de mi más miatt, azért mert abból szerzünk érzéseket, emlékeket és - mint a vámpírok - a testünket fel melegíti. Mert alapvetően mi démonok hallotak vagyunk, vagy ahogy más hogyan szokták mondani - a többi magamfajta - lélek ami a saját testébe van bezárva és örök kárhozatra van ítélve. Egy olyan kárhozatra ami kegyetlen. Mert a körülötted lévő szereteid, barátok mind meghalnak és ezt neked végig kell nézned, annak a tudatában hogy te örökké élsz.

 A kezeimel felnyomtam magam, és kimásztam az ágyból. Lábaimat mozgásra késztettve, mentem el a fürdőszobáig. Azon belül is a márvány pulthoz, amire rá támaszkodtam, és a tükörbe néztem. Egy nyúzot arcú Andy nézett vissza rám. A számat elhúztam, a saját látványomra, ha én azt mondom magamra hogy nyúzot vagyok. Akkor mások mit mondanak? Például; Mosotrongy. Igen ez pont illik is most rám. A pólómat le kaptam magamról, és a zuhanyzóhoz mentem. Megnyitottam a vízet, és levettem a nadrágomat és a boxerem, a víz alá álltam. Ahogy a zuhogó víz zuhatag rám jött, kicsit segített kitisztitani az elmém.
Nagyjából egy fél óra múlva végeztem a zuhanyzásal, és a csipőm köré tekertem egy törülközőt. Visszamentem a szobámba, és a ruhás szekrényhez mentem, ahonnan kivettem a mai szerelésemet. Ami abból állt hogy egy fekete csőnadrág, szintúgy fekete póló, bakancs, és egy mellény. Ezeket magamra kaptam és a hajamat belőttem.
 Le mentem a földszintre, és az útam a konyhába vezetett. Már mindenki bent volt, és az asztalnál ültek egy pohár kávé társaságában. Nagyon nyúzotak voltak. Mintha egész éjszaka nem aludtak volna.
- Reggelt! - köszöntem lazán, és töltöttem magamnak is kávét. És le ültem Jake mellé.
- Nagyon szarul néztek ki. - jegyeztem meg, és bele ittam a pohárban lévő energia bombába.
- Ne is mond. Egész éjjel nem tudtam aludni. - fogta a fejét CC.
- Miért? - kérdeztem.
- Olyan kísérteties álmom volt, ami sehogy se akart elmülni. - mondta CC. - De az a fura, hogy nem csak nekem volt nekem ez az álmom, srácoknak is ez volt. - mutatott a fiúkra, akik ülve majdnem el aludtak. Milyen álomról van szó? Miért álmodták mind ugyanazt? Én miért nem álmodtak semmit?
- Milyen álomról van szó? - néztem rájuk türelmetlenül.
- Abban a kluban voltunk ahol egy hete, és ott volt Isabella. Életben volt, és veled beszélt a klub háta mögött. - mondta meggyötört arccal Jake. Én meg hirtelen elsápadtam. Ugye ez csak vicc? Remélem!
- Biztos csak nagyon hiányzik nektek, ezért álmodtok ilyet. - próbáltam gyorsan valamit kitalálni.
- Igazad lehet. - húzta el a száját Jinxx.
- Rendben. De nekem mennem kell. - álttam fel, és ki siettem a konyhából. A kabátomat fel kaptam, a kulcsaimal együtt. A garázshoz mentem és a kocsiba be ültem, és ahoz az emberhez mentem aki  szerintem választ adhat erre az álom dologra.

~ Isabella Pitts Szemszöge ~

Ahogy a magasarkú cipőm a betonhoz ért, halottam azt a különös kopanást. Az utam abba a megbeszélt sikártoba vezetett. De résen voltam, ne hogy valaki kövessen. Mert ebbe amibe én utazom minden előfordulhat. Főleg hogy az embert követik, jó azért az ember kifejezés erős. Hirtelen megtorpantam, mikor meghallottam a főnököm jól ismert reszelős hangját. 

- Kész van amit kértem? - kérdezte. 

- Igen! - válaszoltam tömören. Direkt nem fordultam meg, mert van egy szabály, senki sem láthatja őt. 

- Örömmel hallom. - tudtam hogy egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. - Itt van a fizetséged. - dobott elém egy aktatáskát, tele pénzel. És távozott, én meg az aktatáskát fel kaptam és távoztam.