vasárnap, november 30, 2014

1. Évad ; 8. Fejezet: Érzelmek

                      ~Andy Biersack szemszöge~   
  
Bella két napja van már kórházba, és ma végre haza jöhet. Ez a két nap maga volt, a meg testesült pokol, hogy miért?! Mert végig csak Bella-ért aggódtam, helyesbíttek mindenki érte aggódott, Jake ezalatt az idő alatt, alig evett úgy kelett bele, gyömöszölni a kaját a szájába. Egyszer meg is harapott engem, amin a többiek szakadtak , én meg csak, fel trapoltam a lépcsőn. Ezek jártak a fejembe, az ágyon fekve. Oldalra döntve a fejem, néztem a tükörbe magam - ami az ágyam mellett volt - és maga a sátán gyermeke nézett vissza. Tudtam hogy nem kellene, Bella közelébe lennem, de valami egyszerűen vónz hozzá. Mintha egy láthatatlan, kötél lenne közte meg köztem. Vissza fordítva a fejem, a plafon felé, kezdtem el újra tanulmányozni, a fekete színét, a plafonak. Tudtam magamba, valahol legmélyen, hogy nem lenne szabad, Bella közelébe mennem. De valami vónz hozzá, és ez a baj, mert ha velem van avval, csak nagyobb bajba keverem. 

 ~Isabella Pitts szemszöge~ 
 
Mindig is utáltam a kórházókat! A büdös fertitlenitő szag, és a gyógyszerek szaga sem, semmi. Meg a legrosszabb, hogy itt naponta - jó nem biztos hogy naponta - de halnak meg emberek.       De hála az égnek, ma végre szabadulók, erről az isten verte helyről.    
    **** 
 A kórházi ágyon feküdtem - ami meg valva, baromi kényelmetlen - és csak vártam hogy a fiúk jöjjenek. Végig bent voltak velem, ezalatt a két nap alatt, mert ha valamelyik elfáradt, jött a másik. Mikor Andy volt a soros mindig feszengetem, és ez szerintem neki is feltűnt de inkább nem tette szóvá. Hogy miért feszengetem? Ez egyszerű, azt hiszem bele szerettem, de nincs merszem megmondani. És szerintem ő biztos nem érez semmit irántam, meg hát miért is érezne, hiszen kb 5 napja ismerjük egymást. Meg szerintem ha megtudná biztos a képembe röhögne. És azt valjuk be nem szeretném. Miért kell mindenek ilyen nehéznek lennie? 
 ----------- 

 Sziasztok itt az új rész, remélem tetszik! Ez csak ilyen, hogy mit éreznek jelen pillanatban a szereplők, csak azért írtam! Ne felejts Kommizni és feliratkozni. És alúl véleményt hagyni! :) 


szombat, november 22, 2014

1. Évad ; 7. Fejezet: Kórház

                                                                    *Zene*         ( Zsepiket elő! )  

           ~Jake Pitts szemszöge~
 Már lassan egy órája itt állok tétlenül, a váróteremben. Nem igaz már mi tart, eddig?! Én itt aggódom magamat halálra hogy, mivan vele. Ők meg csak azt tudják mondani hogy, 'Nyugodjon meg!'.
 Ilyen helyzetbe hogyan tudna az, ember megnyugodni. Egy szerete bent van és, semmit se tud  róla. Ez a legrosszabb az egészben.        
  A fiúk is itt vannak, és ahozz képest hogy nem régóta ismerik, ők is itt aggódnak. De Andy lehet hogy jobban is, aggódik mint én, mert itt járkál össze-vissza mióta, ide értünk. Azt vettem észre mióta, Isabella álmodott Andy-ről, nagyon fura az előbb említett személy. Azt mondta például ma reggel, Isa-nak hogy mi kértük meg hogy, keltse fel. Meg hogy kész a reggeli, pedig mi is akkor keltünk csak. Andy nagyon más, azóta nem volt ilyen....
 Ezt majd inkább máskor mesélem el, most van fontosabb is annál, nem más mint Bella.
 Az ajtót halottam kinyitodni. Oda kaptam a fejem, és az orvost láttam ki jönni, a papírokkal a kezébe. Felém sétált, és én is, felé tartottam. Félutón megálltunk egymás előtt, és csak bámultuk egymást.
- Hogy van? Belehet menni, hozzá? - támadtam meg, kérdésekkel.
- Jól van, a fiatal hölgy. Belehet menni, de csak egy órát, hogy rendesen tudjon pihenni. - magyarázta.
- Rendben, köszönöm. Azt megtudja mondani, hogy miért ájult el?
- A szervezete túl van terhelve, és úgy tudom meghaltaka szülei, és nem rég költözött, magukhoz tudomásom szerint, és ez sok volt neki. Ezért ájult el. - felelte. Én csak álltam, ott mint valami, fa darab.
- Csak egy kis pihenés, kell neki és hogy ne erőltese magát. Meg próbálják meg kerülni, a szomorú dolgokat, mert lehet hogy csak rosszabb lesz a mostani helyzethez, képest. - tanácsolta. Bólintottam és, elköszöntünk egymástól és, a srácokkal bementünk, Bella kortermébe. Már maga a látvány borzalmas volt, infuzióra volt kötve, és egy szív monitor mutatta, hogy még az élők sorába van. Lassított felvételbe az ágya mellé lépdeltem, és csak néztem a gyönyörű arcát. Nyugodt és békés volt, ahogy aludt. A többiek is oda jöttek hozzám, és egy-egy széket hoztak magukkal és leültek. Én is hoztam magamnak, széket és leültem középre. Sose gondoltam volna hogyha, hozzánk költözik máris baja lesz. Readásul már a második nap, őszintén kijelenthetem hogy borzalmas, bátyó vagyok. Még arra sem voltam képes hogy, a saját szüleim temetésére elmenjek, és mellette álljak. De nem voltam ott, mert nekem fontosabb volt, egy kibaszott koncert! Kezemet fölemeltem az ölemből, és Bella jobb kezét, megfogtam és gyengéden megszorítóttam. Olyan gyenge, és védtelen volt. A szemeim kezdtek, könnyekel megtelni, és egy könny csepp, le is fojt arcomon. Azt az egyet követte a többi, a szemeimet szorosan lezárva, sírtam. Nem érdekelt hogy a fiúk itt vannak, csak Bella volt a fontos. Egy kezet éreztem a hátamon, amely gyengéden simogatni kezdett. Kinyitottam a szemeimet, és Jinxx keze volt a hátamon. Jinxx mindig is egy, segítő kész ember volt, tele érzésekkel. - Jake rendbe fog jönni, higgy nekem. Erős lány látszik rajta, ez az ájulás lehet hogy csak, azért volt mert, sok volt neki ez az egész, költözés dolog. - mondta. Lényegében ugyanazt mondta, mint a doktor, csak máshogy megfogalmazva. Tudtam hogy igaza van. - Oké. Én szerintem megyek, mert fáradt vagyok. - mondtam - Holnap vissza jövök. Ígérem! - suttogtam Bella fülébe, és egy puszit nyomtam, az arcára. A fiúkkal elkezdtünk kimenni, a teremből, kivéve Andy-t, ő még ott ült a helyén.
- Te nem jössz? - kérdeztem tőle. Nem legessen meg rázta, a fejét.       - Még egy kicsit maradok, utána megyek.
- Rendben. - mentem ki végleg.
                            ~Andy Biersack szemszöge~  *Zene* 
 Miután a fiúk kimentek, fölálltam és Bellá-hoz sétáltam. Az ágy mellett megálltam és csak bámultam. Megfogtam a kezét, és az én hatalmas kezemibe zártam, az ő kicsi kezeit. Annyira apró és törékeny teremtés. Kisimitottam egy kósza tincset az arcából, és csak csodáltam a gyönyörű vonásait. Hosszú percekig csak néztem.
- Bella egy valamit, ígérj meg nekem hogy, nem adod fel. Tudom hogy fel fogsz épülni! - szólaltam meg, végre.   
-Nem bírnám ki hogyha, bajod esne. Nem tudom miért, ez aggaszt, igazszág szerint nem régóta ismerlek. De ez a rövid idő is, elég volt hogy, valami miatt fontos legyél nekem. - mondtam alighalhatóan. 
- Ha ébren lennél azt amit most mondok, nem merném el mondani. Bella azt hiszem. Beléd szerettem! - suttogtam.  
                                                    ---------------------  
 Sziasztok itt van az új rész remélem, tetszik és hogy elég hosszú. Ha kommiznál akkor NAGYON, boldog lennék. Ha gondolod iratkozz fel. Próbálok sietni, a következővel, de nincs sok időm, és néha semmi ötletem sincs. Puszi :)  

szombat, november 15, 2014

1. Évad ; 6. Fejezet: Ájulás! .

A stúdióban voltunk, én egy széken ültem és néztem ki a fejemből. A fiúk meg valami, új számról beszéltek. Én már kezdtem unalmasnak találni hogy, itt ülök és közben azt nézem hogy ezek a marhák, egy szám miatt veszekednek.      
- Srácok én nekem nagyon fontos, lenne egy wc mert ha nem megyek ki. Egy percen belül! Pisit fogtok, föl mosni. - mondtam . Mindegyik olyan gyorsan, kapta ide a fejét mint a szél.             - Hát ha gondolod Andy, el megy megmutatni hol a wc. - vakargata a tarkoját, Jake. S, az előbb említett személyre mutatott. Bólintottam, és Andy fölállt a székéből. 

- Nem jössz? - fordult vissza Andy. 
- De megyek, csak elbambultam. - ráztam meg a fejem. Fölálltam és követem, végig a folyóson. Hirtelen megállt és, én meg a nagy balfék, aki sose figyel előre bele ütkőztem a mellkasába.  
- Bocsi. Nem akartam csak, nem.... - kezdtem bele a, bocsánat kérésbe.  
- Semmi baj! - szakított félbe, Andy és rám mosolygott. Azt hittem mentem, elolvadok attól a mosolytól. Mi van velem? Én ezelőtt hogy a fiúkhoz költöztem, sose mondtam ilyet, vagy ez esetbe gondoltam. Nem tudom mivan velem, de az biztos hogy Andy-nek, köze van hozzá. 
- Bella hahó! - lengette meg a kezét, az arcom előtt Andy. 
- Mi? Bocsi, csak el gondolkoztam. - ráztam meg a fejem. 
- Rendben. Akkor itt van, a WC. - mutatott maga mellé.  
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. 
- Nincs mit. Várjalak meg, vagy vissza találsz? - kérdezte mosolyogva.  
- Persze, vissza találok. Nyugodtan vissza, mehetsz.  
- Oké. Akkor szia. 
- Szia. - mentem be a mosdóba. A tükörhöz sétáltam, és a kézmósóra támaszkodtam. Nem kelett pisilnem, csak valami indok kelett hogy, egyedül legyek a gondolataimal. Amikből nincs kevés, és ezekkel csak magamat terhelem, ha nem gondolkozok el. De még így is vannak, meg válaszolatlan, nem is kevés. Mint például, mikor Ash-től meg kérdeztem, Andy fekete szemét az álmomból.        Meg ma reggel is, nagyon különösek voltak. Abban mindenél jobban, biztos vagyok hogy titkolnak valamit előlem. Amihez száz százalék hogy Andy-nek köze van. Ez már sok nekem! 
 Fájni kezdett a fejem, ezért meg támaszkodtam a másik kezemmel, a falon. Megnyitottam a csapot, és locsoltam egy kis vízet az arcomra. Nem javult semmit a, fej fájásom ha nem, még rosszabbul lettem. Elkezdtem szédülni és, minden elmosodni körülöttem. Fal mentén elkezdtem menni, közben a korlátba kapaszkodtam, ami ott volt. Már majdnem az ajtónál, voltam mikor össze estem. S, minden elsötétült körülöttem.  
                                     ~Jake Pitts szemszöge~ 
 Bella már majdnem egy fél órája, nem jött vissza. Kezdem már aggódni miatta, nem bírnám ki hogy ha valami, baja esne. 
- Srácok, szerintem megyek megnézem Bellát. - álltam fel. Mindenki egy 'Oké'-val, le is tudta az egészet, és csinálták tovább a dolgukat. Kisétáltam a folyósora, és a WC-hez mentem. Mikor oda értem, kopogtattam és beszóltam.  
- Bella, jól vagy?! Nem jött válasz, ezért újra kopogtam de semmi. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és bementem. Ami oda bent várt rám, az lessokolt. Bella eszeméletlenül, feküdt a földön. Oda siettem, hozzá. S, elkezdtem pofozgatni, persze óvatosan. Semmi se történt.   
- Kérlek kelj fel! - kezdtem be pánikolni. Mindent csináltam ami az eszembe jutott, de semmit se hatott. 
-SRÁCOK! - kiáltottam a tőbbieknek. Lábak dobogását hallotam, amiből arra következtettem, hogy futnak. 
- Jésusom! - álltak meg a fiúk, az ajtóban. 
- HÍVJÁTOK A MENTŐKET! - kiáltottam könnyes szemekkel. Jinxx gyorsan elő kapta, a telefonját és hívta a mentőket. Többiek oda jöttek és, le ültek mellém. Szorosan magamhoz húztam, Isát és potyogtak közben a könnyeim. Tudom nem férfias sírni, de Bella mégis csak a "húgom". S, nem szeretném hogy ha baja esne. Oda hajoltam a füléhez, és ezt suttogtam bele;  
- Ne add fel! Te vagy aki, csak számít nekem, és akire számíthatok.                                                
                                                                  ############    
SSziasztok itt lenne, az új rész remélem tetszik, ha igen akkor alúl ott van a 'Tetszik' gomb.  
Ha gondoljátok alúl Iratkozzatok fel, és Kommenteljetek! 

kedd, november 04, 2014

1. Évad ; 5. Fejezet: Démon! ?

Ágyon forgolodok, mint akiben duracel elemet tettek. Nem megy ki, Andy-ről való álmom. Azok a fekete szemek, egyszerűen bele "égettek"  az agyamba. De mégis milyen lénynek van, fekete szeme. Abba biztos vagyok hogy nem, e világagi teremtényeknek. Meg van démonok. Föl álttam az, agyámból és a böröndömhöz mentem, s elő kutattam a laptopom. Vissza ültem az, ágyra és meg nyitottam, a böngészőt és be írtam hogy. Démon. Rákantitottam az első találat ra, és ez volt benne:                                                                    

   A démon eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabbrendű lényeket jelölték ezzel a névvel.

A démonok, a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak és lehetnek jószándékúak, vagy akár gonoszak is. Azonban legyen akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a tudat befolyásolására, mások megszállására. Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben. A hinduk körülbelül 30 000 démont imádnak. A kháldoknál is voltak tűzi, légi stb. szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babilonifogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonologia, mely alapjában hasonlít.  

Hogy ha igaz, amit feltételezek akkor Andy miszerint démon. Akkor tudja befolyásolni a tudatomat azaz, hogy mire gondolk. Ez meg magyaráza, miért koncentrált olyan erősen, ma reggel. De egy valami aggaszt, hogy jószándékú vagy gonosz ez valahogy, nem tetszik. Ha jó akkor már csak, egy baj van hogy démon. De hogy ha gonosz, akkor nem tudom szerintem, fejemet fogva és síkítva fogok elfutni. De hogyan fogok meg bizonyosodni róla, mert nem állhatok csak úgy elé hogy; ' Hé Andy te, minden bizonylag nem e, egy démon vagy? '. Biztos hogy hülyének nézne, de én is magamat. Akkor csak egy valakitől, tudom meg kérdezni. Jake! Rá számíthatok most! Hirtelen ki csapódott az, ajtó én meg olyan hirtelen csaptam le a, laptopom tettejét. Jake értetlen arcával találtam szembe magam. Megindult felém és az, arcán egyre jobban kezdet el nőni egy vigyor. Nem értettem hogy miért, vigyorog. De mikor rám ugrott akkor már megértettem. Elkezdett csikizni, én meg annyira röhögtem hogy le estünk az ágyról. Így én Jake-n ültem, lovaglo ülésbe. S néztük egymást mint hal az akváriumba. Ezt a csöndet ő törte meg.  

- Szia. Csak azért jöttem hogy, meg kérdezem nincs e kedved el jönni velünk, a próbára? - nézett rám mosolyogva. Engem meg elkapott a pulyka méreg. S elkezdtem ütni, a mellkasát.         - Ezért kelett így rám törni, mint egy idióta. - ütöttem tovább, ő meg csak nevetett. Abba hagyta a nevetést és, komolyan rám nézett.  
- Miért nettalán nem csak… pornót néztél? Enye húgi. - nézett rám pimaszul. Hitetlenül néztem rá és, egy útolsót ütöttem rá. S felálltam róla, és kisétáltam de még gyorsan vissza kiabáltam neki. 
- Egyébként igen el megyek a próbátokra! - mentem le a lépcsőn.