1. Évad ; 7. Fejezet: Kórház

                                                                    *Zene*         ( Zsepiket elő! )  

           ~Jake Pitts szemszöge~
 Már lassan egy órája itt állok tétlenül, a váróteremben. Nem igaz már mi tart, eddig?! Én itt aggódom magamat halálra hogy, mivan vele. Ők meg csak azt tudják mondani hogy, 'Nyugodjon meg!'.
 Ilyen helyzetbe hogyan tudna az, ember megnyugodni. Egy szerete bent van és, semmit se tud  róla. Ez a legrosszabb az egészben.        
  A fiúk is itt vannak, és ahozz képest hogy nem régóta ismerik, ők is itt aggódnak. De Andy lehet hogy jobban is, aggódik mint én, mert itt járkál össze-vissza mióta, ide értünk. Azt vettem észre mióta, Isabella álmodott Andy-ről, nagyon fura az előbb említett személy. Azt mondta például ma reggel, Isa-nak hogy mi kértük meg hogy, keltse fel. Meg hogy kész a reggeli, pedig mi is akkor keltünk csak. Andy nagyon más, azóta nem volt ilyen....
 Ezt majd inkább máskor mesélem el, most van fontosabb is annál, nem más mint Bella.
 Az ajtót halottam kinyitodni. Oda kaptam a fejem, és az orvost láttam ki jönni, a papírokkal a kezébe. Felém sétált, és én is, felé tartottam. Félutón megálltunk egymás előtt, és csak bámultuk egymást.
- Hogy van? Belehet menni, hozzá? - támadtam meg, kérdésekkel.
- Jól van, a fiatal hölgy. Belehet menni, de csak egy órát, hogy rendesen tudjon pihenni. - magyarázta.
- Rendben, köszönöm. Azt megtudja mondani, hogy miért ájult el?
- A szervezete túl van terhelve, és úgy tudom meghaltaka szülei, és nem rég költözött, magukhoz tudomásom szerint, és ez sok volt neki. Ezért ájult el. - felelte. Én csak álltam, ott mint valami, fa darab.
- Csak egy kis pihenés, kell neki és hogy ne erőltese magát. Meg próbálják meg kerülni, a szomorú dolgokat, mert lehet hogy csak rosszabb lesz a mostani helyzethez, képest. - tanácsolta. Bólintottam és, elköszöntünk egymástól és, a srácokkal bementünk, Bella kortermébe. Már maga a látvány borzalmas volt, infuzióra volt kötve, és egy szív monitor mutatta, hogy még az élők sorába van. Lassított felvételbe az ágya mellé lépdeltem, és csak néztem a gyönyörű arcát. Nyugodt és békés volt, ahogy aludt. A többiek is oda jöttek hozzám, és egy-egy széket hoztak magukkal és leültek. Én is hoztam magamnak, széket és leültem középre. Sose gondoltam volna hogyha, hozzánk költözik máris baja lesz. Readásul már a második nap, őszintén kijelenthetem hogy borzalmas, bátyó vagyok. Még arra sem voltam képes hogy, a saját szüleim temetésére elmenjek, és mellette álljak. De nem voltam ott, mert nekem fontosabb volt, egy kibaszott koncert! Kezemet fölemeltem az ölemből, és Bella jobb kezét, megfogtam és gyengéden megszorítóttam. Olyan gyenge, és védtelen volt. A szemeim kezdtek, könnyekel megtelni, és egy könny csepp, le is fojt arcomon. Azt az egyet követte a többi, a szemeimet szorosan lezárva, sírtam. Nem érdekelt hogy a fiúk itt vannak, csak Bella volt a fontos. Egy kezet éreztem a hátamon, amely gyengéden simogatni kezdett. Kinyitottam a szemeimet, és Jinxx keze volt a hátamon. Jinxx mindig is egy, segítő kész ember volt, tele érzésekkel. - Jake rendbe fog jönni, higgy nekem. Erős lány látszik rajta, ez az ájulás lehet hogy csak, azért volt mert, sok volt neki ez az egész, költözés dolog. - mondta. Lényegében ugyanazt mondta, mint a doktor, csak máshogy megfogalmazva. Tudtam hogy igaza van. - Oké. Én szerintem megyek, mert fáradt vagyok. - mondtam - Holnap vissza jövök. Ígérem! - suttogtam Bella fülébe, és egy puszit nyomtam, az arcára. A fiúkkal elkezdtünk kimenni, a teremből, kivéve Andy-t, ő még ott ült a helyén.
- Te nem jössz? - kérdeztem tőle. Nem legessen meg rázta, a fejét.       - Még egy kicsit maradok, utána megyek.
- Rendben. - mentem ki végleg.
                            ~Andy Biersack szemszöge~  *Zene* 
 Miután a fiúk kimentek, fölálltam és Bellá-hoz sétáltam. Az ágy mellett megálltam és csak bámultam. Megfogtam a kezét, és az én hatalmas kezemibe zártam, az ő kicsi kezeit. Annyira apró és törékeny teremtés. Kisimitottam egy kósza tincset az arcából, és csak csodáltam a gyönyörű vonásait. Hosszú percekig csak néztem.
- Bella egy valamit, ígérj meg nekem hogy, nem adod fel. Tudom hogy fel fogsz épülni! - szólaltam meg, végre.   
-Nem bírnám ki hogyha, bajod esne. Nem tudom miért, ez aggaszt, igazszág szerint nem régóta ismerlek. De ez a rövid idő is, elég volt hogy, valami miatt fontos legyél nekem. - mondtam alighalhatóan. 

- Ha ébren lennél azt amit most mondok, nem merném el mondani. Bella azt hiszem. Beléd szerettem! - suttogtam.  

                                                    ---------------------  

 Sziasztok itt van az új rész remélem, tetszik és hogy elég hosszú. Ha kommiznál akkor NAGYON, boldog lennék. Ha gondolod iratkozz fel. Próbálok sietni, a következővel, de nincs sok időm, és néha semmi ötletem sincs. Puszi :)