Bella két napja van már kórházba, és ma végre haza jöhet. Ez a két nap maga volt, a meg testesült pokol, hogy miért?! Mert végig csak Bella-ért aggódtam, helyesbíttek mindenki érte aggódott, Jake ezalatt az idő alatt, alig evett úgy kelett bele, gyömöszölni a kaját a szájába. Egyszer meg is harapott engem, amin a többiek szakadtak , én meg csak, fel trapoltam a lépcsőn. Ezek jártak a fejembe, az ágyon fekve. Oldalra döntve a fejem, néztem a tükörbe magam - ami az ágyam mellett volt - és maga a sátán gyermeke nézett vissza. Tudtam hogy nem kellene, Bella közelébe lennem, de valami egyszerűen vónz hozzá. Mintha egy láthatatlan, kötél lenne közte meg köztem. Vissza fordítva a fejem, a plafon felé, kezdtem el újra tanulmányozni, a fekete színét, a plafonak. Tudtam magamba, valahol legmélyen, hogy nem lenne szabad, Bella közelébe mennem. De valami vónz hozzá, és ez a baj, mert ha velem van avval, csak nagyobb bajba keverem.
~Isabella Pitts szemszöge~
Mindig is utáltam a kórházókat! A büdös fertitlenitő szag, és a gyógyszerek szaga sem, semmi. Meg a legrosszabb, hogy itt naponta - jó nem biztos hogy naponta - de halnak meg emberek. De hála az égnek, ma végre szabadulók, erről az isten verte helyről.
****
A kórházi ágyon feküdtem - ami meg valva, baromi kényelmetlen - és csak vártam hogy a fiúk jöjjenek. Végig bent voltak velem, ezalatt a két nap alatt, mert ha valamelyik elfáradt, jött a másik. Mikor Andy volt a soros mindig feszengetem, és ez szerintem neki is feltűnt de inkább nem tette szóvá. Hogy miért feszengetem? Ez egyszerű, azt hiszem bele szerettem, de nincs merszem megmondani. És szerintem ő biztos nem érez semmit irántam, meg hát miért is érezne, hiszen kb 5 napja ismerjük egymást. Meg szerintem ha megtudná biztos a képembe röhögne. És azt valjuk be nem szeretném. Miért kell mindenek ilyen nehéznek lennie?
-----------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése