~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)
Egy hét telt el azóta hogy meg tudtuk, Bella meghalt. Életem legeslegroszabb napja volt. Mikor ki szaladtam a kórházba, egyenesen a temetőbe futottam. Miért oda? Mert ott vannak a szüleim, akiktől most úgy éreztem erőt gyűjthetnek. Egy órán keresztül voltam a sírjuknál. Amibe még a legrosszabb volt bele gondolni, hogy nem sokára Izzy is itt fog nyugodni. Nem is értem, miért lett öngyilkos. Nem olyan volt nekem mint a húgom. Ha nem mintha a lányom lett volna. A fiúk is úgy szereték mint a húgukat. De mióta beszélt Andyvel a konyhába - miután ki engedtem - azóta nagyon megváltozott. Nem csak ő hanem Andy is. Ami Andyt iletti, napok óta a szobájába van.
~ Andy Biersack szemszöge ~
Magam elé bámultam, és a kezembe szorongatam a Whiskys üveget. Fel emeltem, és meghúztam.
Ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövem, isteni érzés volt. Azóta iszok megállás nélkül, mióta kiderült hogy az a személy akit a világnál is jobban szeretem, meghalt. Még az is százszor jobb lett volna, hogyha kómába esik hónapokra. Akkor legalább élne. De nem, nincsen így! Most valahol egy kórterembe fekszik, holtan. S, valaki meg a koporsóját csinálja. Ami még ennél a legrosszabb, hogy tudom hogy miattam csinálta. Mert én azt mondtam hogy, nem szeretem. Ki miatt? Persze hogy Christian miatt. Ő tette tönkre az előző kapcsolatomat is. Most meg újra, itt szenvedek. Mint Jake. De neki még rosszabb - ez az egész - mert ő a húgát vesztette el.
Bella temetése holnap lesz. De én nem tudnák ott lenni. Azt már nem bírnám ki. Az már sok lenne.
~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)
- Kedves egybe gyűltek. Most búcsút veszünk szeretett testvérünktől, Isabella Pittstől. - mondta a pap. A temetőbe voltunk, Izzy temetésén. Csak négyen voltunk, Andy nem akart.
- Most aki akar az szólhat pár szót. - mosolygott kedvesen a pap.
- Én szeretnék. - álltam fel. A dobogohoz mentem és a kezemmel megtámasztottam magam.
- Elsőnek is köszönöm azoknak akik eljöttek. - kezdtem bele. - Másodszor mondani szeretnék egy kis beszédet, amit én magam írtam erre az alkalomra. - sóhajtottam. Elővettem a lapot.
- Bella mindig is élet vidám lány volt. Mikor anyáék haza hozták, tudtam hogy különleges kapcsolat lesz kettőnk között. És igazam is lett. Nála jobb húgot világon nem kivánhatam volna. Mikor a szüleim meghaltak, elsőnek nem hozzám akarták rakni, hanem az egyik rokonunkhoz. De én erősködtem hogy, igen is hozzám kerüljön. De mint látszik rosszul döntöttem. Most nem itt lene, hanem valahol boldogan és mosolyogva. Még csak annyit szeretnék mondani. Remélem hogy boldog lesz oda fent, és üzenem a szüleimnek hogy; Vigyázanak rá! - mentem vissza a helyemre. A beszédemet meg tapsvihar követte.
Már csak annyit láttam ahogy a koporsó lesüllyed a földbe. A fiúkkal felálltunk és a kocsihoz mentünk. De az oda vezető út alatt láttam egy árnyat a fa mögött. De csak egy pillanatra.
~ Andy Biersack szemszöge ~
Az egész temetés alatt, egy fa mögött voltam, és vártam hogy mindenki el menjen. Amikor mindeki eltűnt a színről. Kiléptem a fa mögül és a sírhoz mentem. A hátam mögül meg elő húztam egy rózsát.
A kereszthez hajoltam és oda helyeztem. Leguggoltam és a kezemet a térdemre tettem.
- Szia Izzy. - köszöntem. - Tudom ez most hülyeség hogy neked beszélek, de valakinek mégis ki kell öntenem a szívem. És nálad erre alkalmasabb személyt nem találhatnák. Na de hajrá! - csaptam össze a kezeimet.
- Mikor azt mondtam a konyhába hogy csak kitaláltam azt hogy szeretlek. Csak hazudtam! De a te érdeketbe tettem. Azt hittem hogy ki fogsz szeretni belőlem. De mint láttom, inkább a halált választottad. Amit most sem értek. Miért? - és nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás.
- Miért hagytál itt? Nélküled nem tudom ezt végig csinálni ezt. Olyan mintha egy darab hiányozna belőlem. A legfontosabb. - hirtelen kezett éreztem a vállamon, és alig hallhatóan a nevem. A könnyeimen keresztül fel néztem és nem akaram hinni a szememnek. Ez lehetetlen. Ilyen nem létezik ez valami vicc. Biztos Christian egyik beteges vicce amit, azért csinált hogy engem bántson.
- Isabella…! - suttogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése