hétfő, december 29, 2014

1. Évad ; 13. Fejezet: 'Megváltozott!'

                                                    ~ Isabella Pitts szemszöge ~ 

* 1 héttel később * 
Egy hét telt el mióta megmondta Andy hogy szeret engem, és én is bevallottam neki hogy szeretem. De valahogy megváltozott, mert miután egy napot ott töltött lent. S, másnap beszéltem Jakel hogy engedje ki,  de még azért árgus szemekkel figyelte. Aznap mikor beszélni szeretem volna vele rólunk, bunkón beszélt velem. 

* Vissza emlékezés *  

Néztem Andyt ahogy kivesz egy üveg vízet a hütőből, s le csavarja a kupakját és bele iszik. Ahogy a telt ajkai az üveghez értek, valami megindult a hasam aljában. 
- Andy ami oda lent történt. - rágcsáltam az ajkaimat. 
- Felejtsük el. - rakta le az üveget a pultra. Nem hittem a fülemnek. Miért akarja hogy felejtsük el? Nem értem.  
- Miért, mondod ezt? - hitetlenkedtem. Nevetve rázta meg a fejét. 
- Mert, miért ne? - nevetett tovább. 
- Mert azt mondtad….hogy szeretsz. - makogtam. 
- Te el is hitted? - támaszkodott a pultnak. 
- Igen. - kezdet könnyezni a szemem. De makacsul vissza tartottam. 
- Hát akkor rosszul tetted, mert én ugyan nem szeretlek. - mondta, keményen. 
- Akkor meg miért mondtad? - kérdeztem. 
- Mert már ki akartam onnan jutni, és tudom hogy te vetted rá Jaket hogy engedjen ki. - mondta, és kikerülve engem ment ki. Magam elé bámultam és csendben folytak a könnyeim. Lecsúsztam a padlóra, és a térdeimet felhúztam, körül fogtam a karjaimmal és csendben sírtam. 

* Vissza emlékezés vége * 

Tudtam hogy történt valami azon az éjszaka mikor lent volt. De nem tudom mi. Ez aggaszt, olyan mintha. Tűt keresni a széna kazalba. Lehetetlen. Nincsen semmi amivel kideríthetném, ha lenne kamera amivel felvették volna az lenne maga a mázli. 

                                                                            **********

Lerohantam a lépcsőn, és az irányomat a nappaliba vettem. Megálltam a nappali bejáratánál, mert beszélgetést hallotam. A falhoz simúltam és egy kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban halljam a beszélgetést. 
- Mi történt, veled Andy? - kérdezte Ash. 

                                                     ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

A laptopomon néztem a instragamomat, és nem törödtem a többiekkel. 
- Mi történt, veled Andy? - kérdezte Ash. Le hajtottam a laptop tettejét, és ránéztem. 
- Pont neked fogom el mondani. - köptem oda neki. Nagy szemekkel nézett rám. 
- De tenyleg haver. Mi a jó büdös bajod van? - emelte fel a hangját. 
- Mondtam már hogy, pont neked/nektek nem fogom elmondani. - üvöltöttem. Felkaptam a laptopot és kimentem a nappalibol. De bele ütköztem valamibe, vagy inkább valakibe. Lenéztem és megláttam Izzyt, az arca meg gyötört és szomóru volt. A fejemet elfordítottam és kikerültem, a lépcsőn felmentem a szobámba. S, becsaptam az ajtót, a laptopot az asztalra tettem és végig dőltem az ágyon. Miért vagyok ilyen? Miért vagyok bunkó Izzyvel? Miért mondtam azt hogy csak kitaláltam hogy szeretem? Ezt azért csinálom hogy megvédjem. De miért vagy kitől? Amikor lent voltam este akkor történt. 

* Vissza emlékezés * 

Valaki rugdosott és a nevemet mondogatta. A szememet kinyitottam és felnéztem. És megláttam azt az embert aki démoná tett. Crishtian Parker. Undorodva néztem rá. 
- Na mi az, nem is ölelsz meg? - nevetett gúnyosan. 
- Inkább halok meg, mint hogy meg öleljelek. - álltam fel a helyemről, és néztem vele szembe. 
- Na mivan Andy, menstruálsz? - dőlt az egyik oszlopnak. 
- Be kaphatod. - köztem oda neki. Felemelte az egyik kezét és felém irányította. A torkom össze zsugorodott, és nehezebben vettem a levegőt. A térdemre estem és levegőért kapkodtam. El lőkte magát az oszloptol magát és oda jött hozzám, leguggolt elém. 
- Isabella. Ugye így hívják a lányt akibe szerelmes vagy? - kérdezte. 
- I..ige..igen. - nehezen de ki tudtam mondani. 
- Értem. - hümmögte. Felállt és a nyakamat elkapta, a falnak szegezett. 
- Úgye tudod hogyha nem szálsz le róla, akkor meghal. - szorította a torkom. 
- Miért hal meg akkor? - kérdeztem. 
- Mert érzem higy kezdesz kedves lenni. Pedig abban maradtunk hogy nem leszek senkivel se kedves meg szerelmes. - engedte el a torkom, és a földre estem. Levegőért kapkodtam. 
- S, ha nem akarod, és szerintem nem akarod, akkor szállj le róla. - tűnt el. 

* Vissza emlékezés vége * 

Akkor este tudtam hogy nem akarom hogy Izzy meg haljon, ezért akarom hogy szeressen ki belőlem. Ezért viselkedek így. Sajnos már halt meg egy olyan lány akit szeretem ez miatt. És ezt nem akarom hogy újra megtörténjen. Ahozz nekem Izzy nagyon fontos, és én is bele halnék hogyha valami történe vele. És Crishtian nem arról híres hogy, kegyelemes. 









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése