2. Évad ; 5. Fejezet: Az új csapattag.

Sajnálom, hogy ennyit kellet rá várni. De itt van az új rész, tudm rövidke lett, de próbálom a következőt hosszabbra megírni. Jó olvasást ^^ 



~Isabella Pitts Szemszöge ~ 

Az a pillanat, mikor kilépett a fal mögül, mintha bennem egy világot rombolt volna le. Nem elég, hogy Andy is megnehezíti a tervemet. Erre neki is meg kell jelenie. Mintha a világ büntetne, mert ezt az utat választottam.
- Mit keresel itt, Ash? – kérdeztem, és futólépésben előtte termetem. Ahogy láttam a többieken, nem értik az egészet.
- Honnan ismered? – jött a kérdés egyszere mindenkitől.
- Közötök?! – fordultam meg indulatosan – Tudtommal semmi, úgyhogy pofa befog, és most mindenki húzzon kifelé. – intettem az ajtó felé. Mire mindeki csak megkövülten nézett rám.
- Ki vagy te, hogy megmond, mit csináljak? – érkezett a kérdés, nem mástól mint a főnök szóvivőjétől, máshogyan mondva, csicskájától. Megfordultam, és összeszűkitett szemekkel néztem rá. Most komolyan ez a segdugasz itt pattog nekem?
- Tudod ki vagyok? – mentem oda elé, úgy, hogy az arcunk egy vonalban legyen. – Kérdeztem valamit! – kiáltottam rá, mert még mindig nem érkezett válasz a kérdésemre. Láttam az arcán, hogy meglepődött a kiborúlásom miatt. Igazság szerint, én magam is meglepődtem. Nem szoktam ilyen gyors haragú lenni, de valami miatt, most mégis lombanékony lettem.
- Srácok, sajnálom, én... nem tudom, hogy mi ütött belém. – futottam ki gyorsan a házból. Már majdnem a kocsimnál voltam, mikor valaki utánám szólt vagyis kiabált.
- Isabella, állj meg, kérlek! – futott hozzám Ash. Nem tudom miért, de megvártam. Lehet, hogy csak azért, mert kiváncsi vagyok mit akar.
- Te akkor mégsem haltál meg? – állt meg előttem, zihálva, izzadva és a térdeire támaszkodva.
- Először is; Meg ne pusztulj. Másodszor; Mint láthatod, és hallhatód, nem halltam meg.
- De akkor, hogy lehetsz életben? Mert az orvos azt mondta, hogy túl sok víz volt a tüdödben, és sok vért is vesztettél. – minden amit az előbb igaz és jogos, mivel hogyha én lennék az ő helyzetébe, ugyanígy reagálnák.
- Hogy, hogy lehetek életben? Mondjuk úgy, hogy volt egy számotokra is ismerős emberke, aki azátett ami most vagyok.
- Mégis ki az az ember?
- Erre már magadtól kell rá jönöd. Viszont, erről senkinek nem beszélhetsz, főleg nem Jake-nek. – a hangom megint fenyegetővé vált. Olyan mintha nem magam írányítanám saját magam.
- Rendben. – ennyi volt válasza. Én csak bólintottam és a kocsiba beülve, beíndiottam a kulccsal és minden fajta köszönés nélkül, elmentem onnan. Ahozz az emberhez, aki miatt ez lett az életem.

~ Ashley Purdy Szemszöge ~

Mikor megláttam Izzyt, egyszerre játszódott le bennem kíváncsiság, értemetlenség és félelem. Az utolsó nem tudom miért volt, úgyhogy ne is kérdezétek. És mikor megkérdeztem, hogy hogy él, erre ezt a választ kapom. Komolyan? Honnan a faszomból tudnám én azt, hogy kiről is beszélt nekem. Hiszen annyi ember ismerek, hogy egy egész évet rákéne, hog szánjak, hogy egyetalán valami kis nyomra akadjak. De mégis, hogyan tartsam ezt titokban, a többiek előtt, főleg Jake és Andy előtt. Mert az egyiknek a húga másiknak meg a szerelme. Istenem, miért bűntetsz engem? Azért mert elkövettem azt a hibát amit nem kellett volna? És pontosan azt a hibát amit Andy. Nehéz kimondani. De ez az igazság. Bele szerettem Isabellába.