1. Évad ; 4. Fejezet: Furcsa! 2/1 rész

Egy leheletett éreztem, a nyakamon és egy alig érezhető simitást a karomon. Picit kinyitottam a, szemeim és rögtön meg is bántam, mert a napfény ami az ablakon szürödöt be. Bántotta a szemeimet. Ezért inkább vissza, csuktam őket.  - Bella föl kell kellned. - hallotam meg egy, reketes hangot ami furcsa mód olyan volt. Mintha innen melőlem, mondta volna az illető. Nyügösen kinyitottam, a szemeim és lássanak csodát kivel találtam magam szembe? Andy-vel ki mással, pont akiről szólt a tegnapi álmom.     - Na végre azt, hittem úgy kell téged ki, imádkozni az ágyból. - nézett fel, a plafonra. Kösz én is szeretlek. Remélem érzitek az iróniát . - Jól van ha, befejezted a nyavajgást. Akkor elmondanád, miért kell tetél fel? - vontam kérdőre, és közben felületem az ágyon. Végig néztem rajta, egy fekete pólót viselt, és hozzá szintén, egy fekete csőfarmert. A szokásos bakancsai se, maradthattak el. Meg kell mondjam, szexin nézett ki. Biztos nem rúgnám ki az ágyamból. Mi van? Ezt komolyan én gondoltam, biztos bevertem este a fejem. Andy még mindig nem válaszolt. Mert egyfolytában rám koncentrált, és mintha se kép' se hang nem lenne nála. Komolyan megijesztett.                                           - Andy-t hívja az, univerzum. - kezdtem el lobálni a kezem, az arca előtt. Hirtelen megrázta a fejét, és nagyokat pislogott.               - Hmmm? Bocsi elbambultam, mit is mondtál? - nézett rám mosolyogva. ( Nyisd meg ). Istenem az, a mosoly biztos egyszer majd a sírba fog vele vinni. Én is el mosolyogtam rá.     - Azt hogy miért kell tettél fel?! - feleltem.            - Jahh tényleg- világosodott föl- azért mert kész van a reggeli. De én hagylak, is elkészülni. Szia. - köszönt el és, kiment mielőtt mondhattam, volna bármit. Fáradtan főlkeltem, az ágyamból és a gardrobomhoz mentem. Gyorsan kiválasztottam a mai, szettem;