****
~Isabella Pitts szemszöge~
Haza fele tartottunk a fiúkkal. Mindenki nagyon csöndben volt, soha nem szeretem a csendet mert az mindenek az előjele, ezalatt azt értem hogy valami rossz hírnek. Hirtelen megállt a kocsi és, a fiúk elkezdtek kiszállni, követve őket én is kiszálltam . Ashley bezárta a kocsit, mert nála volt a kulcs , CC a bejárati ajtóhoz ment és kinyitotta. Én is bementem a házba, és föl rohantam minden féle szó nélkül. Semmi kedvem nem volt most beszélni, főleg nem műmosolyt mutatni. A szobámba érve, becsaptam magam mögött az ajtót és a cipőmet lerúgva, terültem szét az ágyon.
*****
- Bella, kelj fel! - suttogta egy, mély dörmögös hang a fülembe. A kezem libabörös lett, és mintha pillangók repketek volna a hasamba. Tudtam kihez tartozik ez a hang, ahozz a személyhez akit most legszívesebben… Issy állj le! - szidta magét a, belsőm. A szemeimet ki nyitva, pislogtam párat hogy rendesen lássak. És ekkor megláttam magát a tökéleteséget, amiről csak álmodhatok.
Az ágyon ült és, mikor meglátta hogy ébren vagyok, hátra dőlt és a bal könyökét megtámasztotta a térdén. Végig néztem rajta. Szokásos fekete csőfarmer és egy fehér ujjatlan felső volt rajta, amitől lehetett rendesen látni a tetkóit, amiből nincs kevés. Soha sem voltam oda a tetkós srácokért de neki, nagyon jól áltt. A haja meg csak oldalra, volt téve.
- Szia. - köszöntem, közben felültem vele szembe.
- Szia! Kész a vacsi, és csak jöttem szólni hogy gyere le.
- Rendben köszi. De szerintem előtte áltt öltözők.
- Oké. Majd ha felöltöztől gyere le. - mondta, és az ágyról leszálva kiment. Én is felálltam és, a szekrényemhez mentem, ahonnan kivettem egy fekete pólót és úgyanúgy egy fekete melegitőt. Levettem a rajtam lévőket és, a szennyes be, dobtam. Magamra kaptam őket és, kimentem a szobából le a lépcsőn. Megálltam a konyha ajtó előtt, mert hallotam hogy valamiről beszélnek.
- Elkel mondanunk! - ez ha jól hallotam Ash volt.
- Nem, nem kell el mondanunk! - ez Jake volt, ebben biztos vagyok. Mit nem kell el mondani? Ez egyre furább, az biztos! - Próbáljuk addig titkolni ameddig csak az idő engedi, nem szeretném hogy síkítva fusson ki a házból. - mondta Jake. - Megértem hogy nem szeretnéd, hogy baja esen én se szeretném el hihetted, de egyszer el kell mondanunk. - helyeselt Ashley. - Meg van egy bökenő, ma este vele fog úgyis aludni.
- Bassza meg! Akkor csak az a lehetőség mara… - ekkor beléptem a konyhába. Mindenki nagy szemmkel nézett rám, ott volt az összes fiú és csak meg szepenve, álltak ott.
- Mivan? Nem láttatok még fehér embert vagy mi? - poénkodtam. - Hahaha nagyon vicces vagy húgi. - kacagott Jake.
- Úgye én is így gondolom, de hallom te is. - bólogatam. Erre a mondatomra csak a, fejét ingatta. A többiek meg csak álltak ott, mint a fadarab. - Mi van? Lenyeltettek egy karót mert, álttok ott mint valami cövek! - néztem rájuk. Erre már mint elkezdtek nevetni. - Na végre! - sóhajtottam. - Oké most már elég, a poénokból. Együnk! - intett le Jake. - Kaja! - kiáltotta, Andy és a székre pattant. A bátyám elé rakot egy jól megrakott tálat, mi is leültünk. De mi jóval kevesebbet kaptunk, mármint én, mert nem bírom a sok kaját. Mire felnéztem a tálról, Andy kajájából semmi nem volt. - Komolyan! Olyan vékony vagy mint egy virágszál, és annyit eszel mint egy disznó. - szólaltam meg. Megfogott egy zsemlét, és nekem vágta. Én durcásan megfogtam a hozzám vágott zsemlét, és vissza dobtam. Ezt játszottuk majdnem tíz percig, mire meg untuk. - Srácok, szerintem én lezuhanyzom, és alszok! - ásitottam. - Csatlakozhattok a zuhanyzáshozz? - nézett rám, Ashely. Én egy vigyor kíséretében fejbe vágtam, és kimentem a konyhából, fel a szobámba. Most jön majd a neheze csak. Az éjszaka! Kivel mással mint Andy-vel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése