2. Évad ; 4. Fejezet: Gyötrelmes Álom!

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszik. 
~ Az új rész ezek után fog jönni: 5 komment és 4 pipa! ~  
––—————————————————————————–——————————————

~ Isabella Pitts Szemszöge ~

Sötét van és dermesztően hideg, a levegő is párás volt. Sejtésem sincs, hogy  hol vagyok. 
Egy ösvényt láttok magam előtt, amin elindulok, remegő lábakkal. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a helyes út, de más menekülési esélyt nem láttok. 
Körülöttem fák vannak, végig néztem az összesen, de nem láttam a végüket, olyan bízzar és rejtélyes. Tovább menve is fák fogadtak. A lépteimet sietősebre vettem, de mintha az elejétől indultam volna el, mert mindig úgyanaz tárul a szemem elé. Fák! Mégis mi az istenért kell ennyi kibaszott fa? Nem törődve a növényekkel, mentem tovább. És akkor megláttam. A kaput. Hatalmas volt, az égbe nyúló, ezüst színe volt, szép kitervezése. Már maga a látványa odacsalta az embert. 
Óvatosan odamentem és megálltam, csak bámultam a kaput. Nyíkorogni kezdted és egy recsenés hallatszott, a kapu lassan kinyílt, mintha azt súgalná hogy menjek be. Mégis mit veszthetek azzal hogy bemegyek? Lassan mégis magabiztosan tettem meg az első lépéseimet. De ahogy a kapun túl haladtam, becsapódott mögöttem. Hátra kaptam a fejem, és oda rohantam, elkezdtem rángatni de semmi haszna nem volt. A kezeimet elkaptam, mert hírtelen lett forró a kapu szerkezete és kezdett vérvörösen ízzani. Hátra tántorottam és futásnak eredtem. Miért futottam el? Kiútat akartam keresni, de ahogy távolodtam – mostanra már lángokban álló – kaputól. Egy temetőbe találtam magam. A fákon a levél márcsak álom volt, a virágok elhervadtak amik a sírok slőtt voltak. Kivéve egyet, ahol egy lány volt és a sír fölött állt és hallottam ahogy szipog. Oda sétáltam hozzá, és megállva mögötte, megszólitottam. 
- Jól vagy? – tettem az egyik kezem a vállára. Nem válaszolt, helyette a kezemet megfogva fordult meg. És akkor megláttam az arcát, én voltam az. A szemeim könnyesek voltak, és pirosak a sok sírástól. 
- De… Hogyan? És mikor, vagyis miért vagy itt… vagyok itt? – makogtam össze-vissza. 
- Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. – válaszolta.

A szemeim hirtelen nyitottak fel, az ágyon feküdtem, izzadva. "Csak álom volt?" Lehetetlen, hisz olyan valóságos volt. A kapu, a sok sír és én sírva. De amit mondtam saját magamnak, mégis mi a jó istent jelent? Keresd a választ a Próféta szívében és lelkében. Ki ez a próféta? És, ha meg is tudom, akkor mégis hogyan tudjam meg? Jó persze, azt mondtam hogy a szívében meg a lelkében. De, mégis ezt hogyan értettem? Fasza, mostmár ott tartunk hogy magamat se tudom megérteni. A gondolkozásomat a telefonóm csörgése zavarta meg. Nyögtem egyet bósszusan, és érte nyúltam.
Magamhoz vettem, és a fogadás gombra nyomtam.
- Igen? – szóltam bele.
- A főnök kéri hogy gyere azzonal, az mondja sürgős, úgyhogy szerintem siess! – mondta Dan. Ő volt az egyetlen a csapatból, akit eltűrtem magam melett.
- Jól van. Mond meg neki, hogy 20 perc és ott vagyok. – mondtam, közben kezdtem magamat kitornázni az ágyból.
- Rendben, de leteszem, hogy tudj készülödni. – mondta és szakította a vonalt. A telefont az ágyra dobtam, és a fürdőbe mentem, ahol gyorsan lezuhanyoztam, egy törölkőzövel magam körül jöttem ki.
A szekrényeimből kiszedtem a mai ruhadarabjaimat, ami egy fekete nadrágból és egy fehér pólóból állt, amit feldobtam egy bördzsekivel. A szükséges dolgokat felkapva, mentem le, és a bakancsomat magamra kapva, vettem el a slusszkulcsot a komodról. A garázsba mentem, és a kocsiba beültem, kitolattam. A garázs ajtót vissza csuktam, gázt adva mentem a főnök háza felé.
Nem volt messze tőlem, talán 5-6 saroknyira. A kocsit leállítottam, és kiszálltam. A bejárati ajtóhoz mentem, és minden féle jel nélül beléptem. Bent volt mindeki, és csak rám vártak. Oda mentem hozzájuk, a nappaliba és leültem Dan mellé. Épp ebben a pillanatban jelent meg a főnök helyettese, mert mint már mondtam, mi nem láthatjuk csak telefonon beszélhetünk vele.
- Örülök hogy mindeki itt van. Egy fontos bejelenteni valóm van, amit személyesen a főnök küld nektek. – mondta. – Idézem; "Ma egy új taggal bővül a mi kis szerény csapatunk, fogadjátok kedvesen!" Gyere elő! – szólt az új csapat tagunknak. Akinek elsőnek a lépteit hallottam, aztán megláttam. Mi a…?
- Te? – álltam fel.
- Isabella? – hallottam a döbbenetet a hangjában.

Könyvborító!

Az egyik kedves ólvasom – akit nagyon, nagyon szeretek – csinált nekem egy könyvborítot. Amiért kimondhatatlanul örülök!
Előszőr is kirakom amit írt nekem, facebookon.

"Szia!

Ne haragudj a zavarásért de mivel imádom a Hell is for Children című blogod és mikor olvastam lett egy ötletem és éppen ezért készítettem neked egy könyv borítót. Hát tudom hogy nem a legjobb de szerintem illik a történethez. 

Ezer plusz egy ölelés 

☆Dreamer girl☆"

És még hogy ez nem jó? 

Valami csodaszép, nekem legalábbis tetszik! 

De ennek az illetőnek, van blogja is. Amit személy szerint imádok! 

Aki kiváncsi rá, annak ide linkelem, érdemes benézni! 

Link: http://dreamergirlelsotortenete.blogspot.hu/

Köszönet, Új blog!

Sziasztok! 
Először is, azt szeretném elmondani, hogy ugye indítottam egy blogversenyt, amire már nagyon sokan jelentkeztettek, aminek kimondhatatlanul örülök. És, aki még esetleg nem jelentkezett, azt szeretettel várom! <3 
Másodszor: Csináltam egy új blogot, akit esetleg érdekel annak ide befogom linkelni. Ha megtetszett, akkor Iratkozz fel, Kommentelj ha akarsz! Link:   http://selected-by-betty.blogspot.hu/
Addig is legyetek rosszak ;) ;) Puszi! :-3 

2. Évad ; 3. Fejezet: Jessabelle!

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hozzom a részt, de nem volt egyetalán időm rá. És még most megmondom, hogy a következő rész időpontja, nem tudom mikor lesz. Mivel – bocsánat a csúnya szóért – kibaszotul elvagyok havazva. Remélem megértettek! :-) Egyébként, köszönöm a 10!! Felirarkozót!! 
A Következő rész ezek után fog jönni; 3 komment 4 pipa. 

–––––————————————————————————————–—————–
 ~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Ő volt az, ő aki miatt ilyen lettem, amilyen nem akartam lenni. Jessabelle! Ő volt életem szerelme. Az előtt, hogy Christian elvette volna tőlem, azon az estén azt hittem hogy meghalt, ezért szomorúságomban, megkértem Christiant hogy változtasson démonná. Akkor jó ötletnek tűnt – ennek lenni –, de így az idők múlásával, rájöttem, ez volt egész eddigi életem legrosszabb döntése.
- Szia. Jessabelle! – emeltem ki a nevét.
- Szia... Andy. – vakargatta kínosan a tarkóját.
- Tudtommal, te neked halottnak kellene hogy legyél. – dőltem neki az ajtó keretnek – Vagy rosszul emlékszem? – kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet.
- Andy… – kezdett bele a mondatba. De amilyen hirtelen elkezdte, olyan hirtelen hagyta is abba.
- Igen, hallgattak. – tettem az egyik kezem a fülem mögé, ezzel idegesítve őt.
- Figyelj! Ez nem éppen a legalkalmasabb hely, ilyen dolgok megbeszélésére. – nézett körül.
- Miért nem? – én azért sem akartam beadni a derekam.
- Csak mert! – kezdett ideges lenni. Magamba jót nevettem rajta. Aranyos ilyenkor. Mi van? Nekem nem tetszhet, hiszen én nekem Isabella a szerelmem, és ő is lesz életem végéig.
- Oké. – löktem el magam az ajtótól. – És mégis hol akarsz erről beszélni?
- Még mindig az a számod mint régen? – kérdezte.
- Igen. – őt kikerülve mentem el a kocsimhoz.
- Akkor majd hívlak! – szól utánam. Én csak bólintottam, és megvártam amíg bemegy. Aztán a kocsiba beültem, és gázt adva mentem a közeli kocsmába. Most csak arra volt szükségem, hogy leigyam magam, nem törődve a körülöttem történő szarságokkal. Miért kellet Jessnek megjelennie? Miért nem hallot? Valami azt súgja, hogy ebbe Christian keze benne van. Mégis akkor miért jött volna hozzá? Remélem érzitek a szarkazmust.
Az utcák között bojongtam, mikor megtaláltam a kedvenc kocsmámat. Az autót leállítottam, a kulcsot eltéve, mentem be a helyre. Beérve rögtön megcsapott az alkohol és a cigi keveréke. Élvezet volt belélegezni. A pulthoz mentem, közben próbáltam kikerülni pár részeg csávót.
- Mit kér? – kérdezte a pultos srác. Alig néztem 18-nál többnek, világos barna haja volt és barna szemei.
- Whiskyt. – ültem le az egyik székre. A pultos bólintott, és pár perc múlva, már a piával a kezében állt előttem.
- Tessék, két dollár öt cent lesz. – nyújtotta felém a poharat, közben az árátt mondta. A poharat elvettem és letettem magam elé, a tárcámat előkeresve, vettem ki a pontos összeget és kifizettem. A poharat a kezembe fogva, fordultam meg. Tetovált férfiak voltak mindenhol, páran próbáltak felszedni lányokat egy éjszakás kalandra. Voltak olyan lányok akik direkt nyomultak rájuk, más szóval mondva, kurvák. Mielőtt ismertem volna Izzyt, én is szeretem az ilyen lányokat. De utána, mikor Jake oda hozta hozzánk lakni, minden megváltozott. Azon a héten pénteken mikor Isabella hozzánk került, elmentem bulizni, a közeli klubba. És voltak ott nagy számmal kurvák, de valahogy nem akartam őket, előtte pedig örömmel vittem őket az ottani WC-be megdugni. Akkor már éreztem hogy ez veszélyes, hogy így megváltoztatott Izzy, de nem érdekelt. Amiért mai napig szidóm magam.
"Gyere ki!" Egy női hangot hallottam, a fejemben. Körül néztem, hátha láttok valaki ismerős embert, aki tud ilyet csinálni. De semmi. "Hiába nézel körül. Nem vagyok bent."  Újra ez a női hang. "És mint már mondtam, gyere ki!" Hallgattam rá, a poharamat letéve, mentem a kijárathoz. Kint megcsapott a hűvös éjszaka levegője. Eddig lettem volna bent, hogy már éjszaka van? Nem is vettem észre. "Gyere a melletted lévő sikátorba!" Elindultam a sikátorba, végig sötét volt és tiszta víz volt a föld. Három métert ha mehettem befelé, megint megszólalt a női hang a fejemben. "Fordulj meg!" Megfordultam, és szembe találtam magam Izzyvel. Fekete farmer, szintén fekete bőrkabát volt rajta, bakanccsal.
- Szia, Izzy. – köszöntem neki, boldogan mosolyogva, mert láthattom.
- Pofa be! – szól rám durván. Meglepődtem, és a mosoly az arcomról is eltűnt.
- Ki volt az a lány akivel beszéltél Christian házánál? – vonta fel a szemöldökét.
- Honnan tudod…
- A kérdésemre válaszolj, a kurva életbe! – kiabált. Most már igazán mindhatom, hogy félek egy lánytól.
- Jessabelle. – válaszoltam.
- Kösz. – és megfordulva el is tűnt, kirohantam a sikátorból hátha még itt van, de semmi.