1. Évad ; 11. Fejezet: "Sejtettem."

- Démon vagyok. - mondta. Hátra léptem párat és leültem az ágyra, a kezeimet megtámasztottam a térdeimen, és a kezeimbe temetem a fejem.
- Én meg mondtam hogy nem kellene el mondani neked, nem te itt erősködsz hogy igen is akarod tudni. Erre tessék most mi van, itt ülsz és fogod a fejed. - Jake is leült a mondandója után, egy székre.
- Nem Jake nem azért fogom a fejem mert váratlanul ért, ha nem ellenkezőleg. Sejtettem. Sejtettem hogy Andy egy démon. - emeltem Jakere a tekintettem, és egy értelmetlen tekintett fogadot.
- Hogy érted hogy sejtetted? - kérdezte.
- Volt egy álmom amiben Andy is szerepelt, lényegében csak róla szólt. Ashelynek mondtam is, ő tudja hogy miről beszélek, de szerintem ti is mert valamelyik nap a konyhában mondta. - annyira ciki volt kimondani hogy Andyről álmodtam, szerintem bele is pirultam. Nehezen tudom titkolni de lehet hogy érzek valamit Andy iránt. De megmagyarázhatatlan. Olyan érzés néha mintha egy láthatatlan kötél lenne kettőnk között, de valami vagy valaki útját állná hogy legyen köztünk valami. Olyan ördögi, és félelmetes alak. Mintha nem akarná hogy Andy boldog vagy szerelemes legyen.
- Várjunk csak, én emlékszem, tényleg mondta nekünk Ash hogy álmodtál Andyről. - mondta CC. Andyre néztem aki engem bámult hatalmas pupilákal. Démon alakjában ijesztő és kegyetlenek tűnő, de így emberi alakban aranyos és vicces srácnak tűnik. Két különbőzö személyiség, mégis egy emberben összpontosül.
- Srácok, magunkra hagynátok. Szeretnék beszélni Izzyvel. - Andy hangja zavarta meg a gondolat menetemet. A fiúk felálltak és az ajtóhoz mentek és kimentek, de Jake még vissza fordult.
- Meg leszel? - kérdezte aggódásal a hangjában.
- Persze. - mosolyogtam rá, azt remélve hogy ez megnyugtatja.
- Oké. De ha bármi baj van, síkíts vagy szaladj le. - ment ki. Ahogy az ajtó becsukodott a szívem gyorsabban kezdett el verni. Mégis csak Andyvel vagyok egy szobában. Ránéztem. Mosolyogva a fejét rázta, és becsukta a szemét. Rajtam mosolyogok?
- Érzem a szívverésed. Gyors és egyenletlen. - nézett rám.
- Ezt meg hogyan..? - táttotam el a számat.
- Démonok érzik az emberek érzéseit. Ezzel tudom mire vágysz, mire gondolsz, mit akarsz. - jött egyre közelebb, én meg minden lépésénél mentem hátra fele. Kezdett megrémiszteni. A hátam a falnak ütközött, ő meg megállt előttem, és a kezeit a falnak támasztotta a fejem két oldalán. A nyakamhoz hajolt és éreztem az egyenletlen levegő vételét. Egyre közelebb hajolt a nyakam vékony bőréhezz és megéreztem a telt ajkait a bőrőmön, ahogyan lassan puszit nyom rá a levegő is bennem ragadt, és a szívem már eszeveszetül vert. Az ajkait végig húzta a nyakamtól el kezdve a fülemig. S, a fülem mögött egy lágy puszit hagyott.
- Érzem mit váltottam ezzel ki belőled. - suttogta a fülembe. - Tetszik! - folytatta a puszilgatást. A derekamra tette a kezeit és így fogott, s tovább csinálta. Ha nem fogna én már rég össze rogytam volna. Olyan jó érzés ahogy puszilgat semmihez sem fogható. Éreztem ahogy lassan távolodik a nyakamtól, és a szemembe nézz.
S, csak most láttam meg a fekete szemeit, a karmai meg a derekamba mélyedtek. Rettentően féltem.
- Érzem a félelmed. - nevetett ördögien. - Imádom! Megfogott és könnyen rádobott az ágyra, és mire felnéztem ő már felettem volt. Újra a nyakamhoz hajolt és egy mélyet szívott onnan. Mit csinál?      
- Istenem olyan jó az illatod. - morogta, egy olyan ismeretlen és mély hangon. Ami inkább egy sátánéra hasonlított, mint nem inkább az övére. Arra a hangra ami melegségel önt el, nem félelemmel. El hajolt tőlem, és rám vigyorgott és megláttam a hegyes fogait, amivel egy vas golyót is simán ketté harap.
- Bella kicsim. Úgye nem tudod mivel táplálkozok? - vicsorgott.
- N-nem. - remegett a hangom. Egy ravasz mosoly volt az arcán.
- Remek. Ez előnyömre válik. - nevetett mint valami őrült. A nyakamhoz hajolt és egy lágy csókot hagyott rajta. Amibe bele remegtem, és a szemeimet össze szorítottam. Valami hegyeset éreztem a nyaki ütő eremnél, amibe bele is mártotta is a fogait Andy. A szemeim kipantattak és próbáltam letolni magamról. De megfogta a kezeimet és a fejem mellett nyomta őket az ágyhoz. S, ekkor  jutott eszembe amit Jake mondott "De ha bármi baj van, síkíts vagy szaladj le!". Hát most leszaladás nem éppen alkalmas, így maradtam a síkításnál. 
- Segítség! - síkítottam. De mikor mégegyszer akartam Andy a számra tapasztotta a kezét. 
- Ha mégegyszer síkítasz, azt nagyon meg keserülöd! - fenyegetett. Mikor újra a nyakamhoz akart hajolni, a fiúk rontottak be az ajtón. Ash és CC le szedték Andyt rólam és lefogták. Jinxx és Jake oda szaladt hozzám, és megnézték a nyakam. Jinxx megnyomta a sebet mire, felszíszentem. Nagyon fájt és szerintem fog is egy ideig. 
- Jól vagy? - zárt a karjaiba Jake. 
- Nem! Félek Andytől és nagyon fáj a nyakam. - sírtam. Nem bírtam már tovább csak úgy kitört belőlem. 
- Nyugi minden rendben lesz. - ringatott. - Srácok vigyétek ki Andyt! - szólt keményen. Megfogták Andyt aki még mindig rángatozott és kivitték. 
- Izzy próbálj meg aludni. - ajánlotta. 
- Majd az után hogy be kötöttem a nyakát. - jött be Jinxx a szobába. Jake elengedett, én meg rögtön utána kaptam és vissza húztam. 
- Bella, csak egy székre akarok ülni még Jinxx tisztítja a sebedett. - símogatta a rémült arcom. Lassan elengedtem, és felállt az ágyról és egy székhez ment és leült. 
                           
*10 perccel később* 

- És kész is vagy. - ragasztotta le Jinxx a kötést. 
- Köszi. - mondtam félénken. 
- Nincs mit. - áltt fel az ágyról. - Sziasztok. - ment ki az ajtón. 
- Jake gyere ide. - szóltam neki. Lassan ide sétált és leült mellém. Lenyomtam az ágyra és ráfeküdtem a mellkasára. Melegség öntött el, és szeretett, amit csak a bátyám adhatt. 
- Szeretlek bátyó. - öleltem át. 
- Én is húgi. - puszilta meg a fejem. - De most már aludj. - szólt rám játékosan. 

1. Évad ; 10. Fejezet: Az este meglepetései

 ~ Isabella Pitts szemszöge ~

Magam köré tekertem a törölközőt, és kinyitottam az ajtót. Az ágyamon egy nem várt meglepetés fogadott, Andy. Mikor megláttam sikítottam egy kicsit és a törölközött szorosabban fogtam magamon, még véletlenül se essen le rólam. Azt elfelejtettem mondani hogy Andy aludt az ágyon, így mikor sikítottam le esett onnan, szépen beverve a fejét a padlóba. Hirtelen többszörös láb dobogást hallottam, és a Black Veil Brides négy tagja robbant be az ajtómon, és szegények pedig egymásra borultak, CC-t agyon nyomva. 

- Srácok meg köszönném hogyha leszállnátok rólam! - mormogta CC. 

- Miért nem szereted hogy a péniszem az arcodba van? - kérdezte Ash. 

- Nem! - mondta CC, és hirtelen felállt, ezzel fölburitva a srácokat, akik most szintúgy újra a földön feküdtek. CC leporolta a gatyáját és, a lábait megmozgatta. Fiúk is felálltak és ugyan ezt a műveletet végre hajtották. Jake oda jött elém, és végig tapizott. 

- Mi volt ez a sikítás? Ugye jól vagy? - taperolt tovább. 

- Jól vagyok! - szedtem le magamról a kezeit. 

- Akkor mi volt ez a sikítás? Talán Andy bántott? - sandított az előbb említett személyre. Aki még mindig a földön feküdt. 

- Mi..? Dehogy bántott! Azért sikítottam mert megijedtem hogy az ágyamon alszik. - magyaráztam. De láttam Jake-n hogy nem nagyon hiszi el, és még mindig Andy felé sandít. Mi a baja Andy-vel? 

- Értem! - bólintott. - Andy lennél olyan kedves hogy kijössz velem? Meg se várta a válaszát, ha nem föl húzta a földről és ki ráncigálta az ajtón. A többi fiú meg csak bambán álltak előttem. 

- Na oké! - sóhajtottam. - Kifelé át szeretnék öltözni! - toltam ki őket az ajtón, és becsaptam utánuk. Tudtam hogy ha visszajön Andy, akkor kezdődik csak majd a java az estének. 

                                     ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Jake ágyán ültem és néztem ahogy össze-vissza járkál, a fejét fogva. Nem értem miért ilyen most. Semmit nem csináltam, most az egyszer! 

- Miért aludtál az ágyon? - áltt meg előttem. 

- Miért ne?! Úgyis este ott fogok aludni. - tártam szét a karjaimat. 

- Igaz! De még csak, fél nyolc van! - nézett az órára, ami a falon volt. Mért zsenikém az már nem este?! Nem neki még délután! 

- Jól van és? Egyszer beszunyáltam egy kicsit, az olyan nagy baj. 

- Nem. - nevetett, és oda jött, simán végig dőlt rajtam. Elkezdett csikizni, és nekem már folytak a könnyeim annyira röhögtem. 

- Srácok! Ne most buzuljatok! Kiskorú is van a házban. - jöttek be a srácok, élén Ash-el. Jake legördült rólam, és felkelt. 

- Igen tudjuk, hogy kiskóru van a házban. Csak nem tudtuk hogy tudod hogy te vagy! Azt hittük nekünk kell, elmondani. - mondtam.   - Aha persze. Csak hogy tud drágám idősebb vagyok nálad. 

- Tudom, nagypapa! - röhögtünk, Ash-et kivéve, ő durcizott. 

- Fogd be! Nem én beszéltem, részegen egy ajtóval. - vágott vissza. 

- És..? Csak hogy tud én tudod hogy mi vagyok! És nem félek rajtad bemutatni, hidd el nyugodtan. Mert megcsinálom! 

- Tényleg mi is vagy? Nem tudom mond el kérlek. - tette a hülyét. 

- Háát.. Dé.. - kezdtem bele csak egy árnyalt láttam az ajtó előtt ami gyorsan el tűnt ahogy hallotta hogy abba hagytam a beszédet. 

 ~ Isabella Pitts szemszöge ~ 

 Gyorsan vissza futottam a szobámba és becsaptam az ajtót. Neki dőltem és a fejemet fogtam, a levegőt szaporán vettem ami érthető hiszen futottam. Igen hallgatottoztam, na és, nem csak én szoktam. 

De persze én a nagy bátor megijedtem, és el futottam, pedig megtudhatam volna mi is Andy. De egy részem nek akarja megtudni, egy része meg igen. Lehet hogy azért küzdők ennyire magamba hogy nem akarom mégse megtudni, mert már ez sok lenne. De azért valami mégis vónz ahozz hogy tudjam. Miért kelett meghalniuk a szüleimnek? Minden más lenne, most nem itt ülnék és mint valami idióta és ezen rágodnék, hogy mégis mi Andy. Ha nem esetleg a kandalló előtt ülnénk és csak beszélgetnék, egy pohár forrócsoki mellett. Annyira hiányoznak hogy már az szavakba, meg gondolatokba sem őnt hettö. Mintha a szívem, darabokra tőrt volna.  És olyan érzés mintha hiányozna egy darab belőlem. Amit semmi sem pótolhat. Olyan mintha csak magamra maradtam volna.                 - Bella bejöhetek? - kopogott Andy az ajtón. Letöröltem a kezemmel a könnyeimet, amiket észre sem vettem hogy elő jöttek. Felláltam és kinyitottam az ajtót, és Andy-t láttam lazán az ajtó félfának dőlve. 

- Jézusom, te sírtál? - jött beljebb, és mintha egy kis aggodalom csillant volna meg a szemébe. Nem biztos hogy nem, miért is aggódna értem. Hiszen én senki nem vagyok neki, és kb 1 hete ismerjük egymást, és akkor is alig találkoztunk. 

- Nem! - tiltakoztam. - Csak… - nem tudtam befejezni, mert semmi ötletem nem volt mit mondjak. 

- Csak? - kérdezte 

- Semmi. - legyintettem. Rosszalóan nézett rám, de hagyta ennyibe.   - Andy. 

- Igen? 

- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem. Tudtam hogy itt az idő, meg hogy készen állok rá, vagy csak reméltem magamba. 

- Persze! - mosolygott. 

 Annyira szép mosolya van! 

 - Mi vagy te? - és végre megkérdeztem. Hirtelen lefagyott és a szemei kikerekedtek. 

- Honnan szeded, hogy valami vagyok? - nevetett kínosan. 

- Onnan hogy a konyhába és a szobába is mondtad hogy vagy valami. 

- Biztos rosszul hallottad. - megint elakart téríteni. 

- Nem hallottam rosszul, csak hogy tud nem vagyok süket. 

- Rendben. - sóhajtott. - Fiúk! - kiállította. Erre mindegyik ide jött. - Mi a baj Andy? És miért kiabálsz? - kérdezte Jinxx. 

- Nekem semmi bajom. Bella akarja tudni hogy mi vagyok. 

- Miből szedi hogy vagy valami. - nevetett ugyanúgy kínosan Jake. - Jake! Ennyire én se vagyok hülye. És csak hogy tud nem egyszer hallottalak titeket a konyhába. - mondtam. 

- Oké. De előtte ülj le! - tettem amit kért. Az ágyon ülve figyeltem az öt fiút, amint mintha szemmel megbeszélnék hogy Jake beszéljen. 

- Bella tudod, Andy egy veszélyes ember és nem teljesen normális. - Értem. De ne kerülgesd már az igazságot. 

- De nem értem miért vagy ennyire kíváncsi. Szerintem ennyi éppen elég volt, főleg amilyen helyzetben vagy most. Mégis csak nem rég jöttél haza a kórházból. 

- Igen és? Nem értem az összefüggést a kettő között. 

- Ahjj. Te olyan nehéz esett vagy. - sóhajtott. 

- Én nehéz esett. Inkább te, kedves bratyókám. - álltam fel, és így mondtam. 

- Hagyjátok már abba. - szólt közbe Andy. 

- Ha ennyire tudni akarod hogy mi vagyok. Tessék el mondom én magam. Megfordult, én meg izgatottan vártam hogy forduljon meg.  - Bella hát ez az igazi énem. - fordult vissza. Döbbent arccal néztem. A szemei feketék voltak és a körmei hosszabbak és hegyesebbek voltak. Hátráltam néhány lépést. 

- Démon vagyok.  

1. Évad ; 9. Fejezet: Itthon!

  Sziasztok itt az új fejezet, remélem tetszik. Alúl hagyjatok véleményt, és Kommenteljetek, vagy Iratkozzatok fel! :)   


                    ****
        ~Isabella Pitts szemszöge~   

Haza fele tartottunk a fiúkkal. Mindenki nagyon csöndben volt,  soha nem szeretem a csendet mert az mindenek az előjele, ezalatt azt értem hogy valami rossz hírnek. Hirtelen megállt a kocsi és, a fiúk elkezdtek kiszállni, követve őket én is kiszálltam . Ashley bezárta a kocsit, mert nála volt a kulcs , CC a bejárati ajtóhoz ment és kinyitotta. Én is bementem a házba, és föl rohantam minden féle szó nélkül. Semmi kedvem nem volt most beszélni, főleg nem műmosolyt mutatni. A szobámba érve, becsaptam magam mögött az ajtót és a cipőmet lerúgva, terültem szét az ágyon.    

    ***** 

 - Bella, kelj fel! - suttogta egy, mély dörmögös hang a fülembe. A kezem libabörös lett, és mintha pillangók repketek volna a hasamba. Tudtam kihez tartozik ez a hang, ahozz a személyhez akit most legszívesebben… Issy állj le! - szidta magét a, belsőm. A szemeimet ki nyitva, pislogtam párat hogy rendesen lássak. És ekkor megláttam magát a tökéleteséget, amiről csak álmodhatok.        

Az ágyon ült és, mikor meglátta hogy ébren vagyok, hátra dőlt és a bal könyökét megtámasztotta a térdén. Végig néztem rajta. Szokásos fekete csőfarmer és egy fehér ujjatlan felső volt  rajta, amitől lehetett rendesen látni a tetkóit, amiből nincs kevés. Soha sem voltam oda a tetkós srácokért de neki, nagyon jól áltt. A haja meg csak oldalra, volt téve. 

- Szia. - köszöntem, közben felültem vele szembe. 

- Szia! Kész a vacsi, és csak jöttem szólni hogy gyere le.  

- Rendben köszi. De szerintem előtte áltt öltözők.  

- Oké. Majd ha felöltöztől gyere le. - mondta, és az ágyról leszálva kiment. Én is felálltam és, a szekrényemhez mentem, ahonnan kivettem egy fekete pólót és úgyanúgy egy fekete melegitőt. Levettem a rajtam lévőket és, a szennyes be, dobtam. Magamra kaptam őket és, kimentem a szobából le a lépcsőn. Megálltam a konyha ajtó előtt, mert hallotam hogy valamiről beszélnek.  

- Elkel mondanunk! - ez ha jól hallotam Ash volt. 

- Nem, nem kell el mondanunk! - ez Jake volt, ebben biztos vagyok.  Mit nem kell el mondani? Ez egyre furább, az biztos!             - Próbáljuk addig titkolni ameddig csak az idő engedi, nem szeretném hogy síkítva fusson ki a házból. - mondta Jake.                    - Megértem hogy nem szeretnéd, hogy baja esen én se szeretném el hihetted, de egyszer el kell mondanunk. - helyeselt Ashley. - Meg van egy bökenő, ma este vele fog úgyis aludni.    

- Bassza meg! Akkor csak az a lehetőség mara… - ekkor beléptem a konyhába. Mindenki nagy szemmkel nézett rám, ott volt az összes fiú és csak meg szepenve, álltak ott.  

- Mivan? Nem láttatok még fehér embert vagy mi? - poénkodtam.   - Hahaha nagyon vicces vagy húgi. - kacagott Jake. 

- Úgye én is így gondolom, de hallom te is. - bólogatam. Erre a mondatomra csak a, fejét ingatta. A többiek meg csak álltak ott, mint a fadarab. - Mi van? Lenyeltettek egy karót mert, álttok ott mint valami cövek! - néztem rájuk. Erre már mint elkezdtek nevetni. - Na végre! - sóhajtottam. - Oké most már elég, a poénokból. Együnk! - intett le Jake. - Kaja! - kiáltotta, Andy és a székre pattant. A bátyám elé rakot egy jól megrakott tálat, mi is leültünk. De mi jóval kevesebbet kaptunk, mármint én, mert nem bírom a sok kaját. Mire felnéztem a tálról, Andy kajájából semmi nem volt. - Komolyan! Olyan vékony vagy mint egy virágszál, és annyit eszel mint egy disznó. - szólaltam meg. Megfogott egy zsemlét, és nekem vágta. Én durcásan megfogtam a hozzám vágott zsemlét, és vissza dobtam. Ezt játszottuk majdnem tíz percig, mire meg untuk. - Srácok, szerintem én lezuhanyzom, és alszok! - ásitottam. - Csatlakozhattok a zuhanyzáshozz? - nézett rám, Ashely. Én egy vigyor kíséretében fejbe vágtam, és kimentem a konyhából, fel a szobámba. Most jön majd a neheze csak. Az éjszaka! Kivel mással mint Andy-vel! 

1. Díj

Sziasztok ezt a díjat a kedvenc blogomnak szeretném, adni. Remélem örülni fog neki! :)  A blogot itt találjátok > DARK SECRETS

  

 Szabályok: 

 - Írd le hogy kitől van! 

 - 11 dolog magadról! 

 - Válaszolj a kérdésekre (10 db kérdés van!) 

 Küld tovább, annyi embernek amennyinek akarod! 

 És azoknak is, írj kérdéseket, meg hogy írjon magáról 11 dolgot! :) 

Kérdések: 

 1. Miért kezdtél bele a blogolásba?  

2. Van testvéred? Ha igen, mennyi? 

3. Hány éves vagy? 

4. Tervezel még a közel jövőbe, több blogot csinálni?  

5. Nyár vagy Tél? 

6. Van háziállatod? Ha van, milyen? 

7. Milyen tipusú filmeket szeretsz? ( pl: Horror, Vígjáték, Romantikus stb…) 

8. Van kedvenc bandád? 

9. Van példaképed? Ha igen, ki? 

10. Milyen blogokat olvasol, gyakrabban? [ Linkeld! :) ]