Facebook Csoport!!!

Sziasztok!! Ma csináltam egy Facebook csoportot, a blognak. Aki be akar lépni annak ide linkelem!
Link: https://m.facebook.com/groups/322705137923196?view=group&refresh_sidenav=1

2. Évad ; 2. Fejezet: Christian!

Sziasztok itt lenne az új rész remélem tetszik! Amit viszont bejelenteni szeretnék, még pedig, mostantól lesz egy limit határ amin belül jönni fog rész. Például ami most van! 

*Következő rész, érkezésének ezeket kell teljesíteni: 4 komment, 3 pipa* 

Ja és oldalt szavazni! 

––-–—–———–——–——–——————————————————––———
~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Bekanyarodtam a jól ismert utcába, és meg sem álttam a házig. Lefékeztem, és csak ültem az ülésben, nem mertem be menni. Pedig nem féltem, csak izgultam. Már annyira, hogy az ujjaimal doboltam a kormányon. De mégsem volt bennem annyi bátorság hogy be menjek, a slusszkulcsot elvettem a mellettem lévő ülésről - amit mikor megérkeztem oda dobtam. Mikor már majdnem elíndotottam volna a kocsit, a telefonom csörögni kezdett. Kisebb szívrohamot kaptam, és a kulcsot újra vissza dobtam az ülésre, kivettem a farmerom zsebéből a telefonom. A képernyőn egy ismeretlen szám volt oda írva, így bizonytalanul, de rá nyomtam a fogadás gombra. És a fülemhez emeltem, a készüléket. 

- Andy, ott fogsz jövő karácsonyig ülni, vagy be jössz? - szólt bele a telefonba egy mély reszelős hang. Christian! 

- Honnan tudod, hogy itt vagyok? - kérdeztem. 

- Biersack tudhatnád, hogy mivel én vagyok a teremtőd, mindent látok, érzek, hallok amit te, de csak ha akarom. És az gyakran szokott lenni! - nevetett. - De tényleg, be jössz? - váltott komoly hangnemre.
- Igen! - nyomtam ki. Kinyitottam az ajtót, kiszálltam, és becsaptam magam mögött. Bizonytalan léptekkel, indultam meg Christian házához. A bejárati ajtó előtt megtorpantam, nem mertem be kopogni. A szememet lehunytam, és vettem egy mély lélegzetet. A kezemet fel emeltem, és már majdnem kopogtam. Mikor hirtelen az ajtó kinyílt. Nekem meg a kezem a levegőbe maradt.
- Andy! - üdvözölt Christian egy mosollyal az arcán. Én nem szóltam semmit, csak kínosan áldogáltam a lábaimon. Ajkamat kezdtem el harapdálni, idegeségemben.
- Be jössz? - áltt félre az ajtóból, és a kezével befele mutatót.
- Öhmm, persze. - dadogtam. Tettem egy lépést, és már bent is voltam, maga a sátán házába. Halottam mögöttem be csukodni az ajtót, és rá nem sokra, meg jelent előttem Christian.
- Kövess! - nekem hátat fordítva indult meg, én szótlanul követtem. Miközben mentünk - fogalmam sincs hova - körbe néztem, régen voltam már itt, azóta sok minden változott. A falak már nem fehérek, helyete lilák - amit furcsálok, hiszen utálja ezt a színt - képekel, fotókkal, festményekkel van díszítve. A fejemet vissza fordítva Chris felé, láttam hogy megállt egy ajtó előtt. Amit kinyitott, és intett hogy menjek be. Ki kerülve őt, mentem be a szobába. Amibe egy asztal, két szék, egy könyves szekrény foglalt helyett. Mögöttem az ajtó egy hangos csapodásal - zárult be - és engem kikerülve Christian, ült le az asztal mögötti székbe.
- Foglalj helyet! - mutatott a szemben lévő székre. A lábaimat mozgásra bírva, mentem el a székig, amin helyet foglaltam. Meredten bámultam Christian-t. Néztem ahogy egy fa dobozhoz hajol, magához veszi és kinyitja.
- Szolgáld ki magad. - nyújtotta felém a dobozt. Amibe bele néztem, és szivarok helyezkedtek el benne.
- Kihagyom! - utasítottam el.
- Nem tudod, mit hagysz ki. Cubai, a legjobb minőségű. - vett ki egyet a tartóból, és egy gyufával meggyújtva, szívott bele. A fa doboz tetejét vissza hajtotta, és a helyére tette.
- De nem ezért jöttem hogy Cubai szivarodat szívjam, hanem azért mert egy álomra szeretnék választ kapni, ami a barátaimat kísérti. És még arra, hogy ez az álom engem miért nem kísért. - mondtam.
- Miből gondolod hogy én választ adhatok, a kérdéseidre? - dőlt hátra a székébe, és egy mélyet szívott a szivarból. Ez a kérdés már az én fejemben is megfordult. De választ ott se találtam.
- Nem tudom. Egyszerűen valami azt súgta, hogy itt választ kaphatok.
- Rendben. - tette le egy hamutartóba a szivart. - Mi lenne az az álom? - fonta ősze az ujjait.
- A három sarokranyira lévő diszkóban vagyunk, és a semmiből megjelenik… Izzy. - sóhajtottam.
- Ó, a drága kis szerelmed. - húzta egy féloldalas mosolyra az ajkait. - Nem ő volt az aki megölte magát, mert szartál a fejére és azt mondtad hogy nem szereted.
- De igen, ő az! - kezdtem mérges lenni.
- Jaj, sajnálak nem akartam hogy ez legyen. Én csak Isabellának akartam jót. - mentegetőzöt.
- Mégis mivel? Azzal hogy arra kényszeritesz, hogy hagyjam Izzyt! - álltam fel idegesen.
- Igen! - állt fel ő is. - Te is jól tudod, hogyha még mindig emberként élne, nem lenne már életben amúgy se, mert nem ő ölte volna meg magát hanem te ölted volna meg! - magyarázta.
- Mi az hogy én öltem volna meg? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Emlékszel hogy 2 évvel ezelőtt, megharaptad? - kérdezte. Én válasz gyanánt, bólintottam.
- Akkor se tudtál le állni magadtól, és csak hogy tud, én állítottalak le. - mondta.
- Várjunk csak, te állítottál le?
- Igen! Magadtól sohasem áltál volna le, azon az estén már meg is halt volna Isabella.
Nem hittem a füleimnek. Hogyha Christian nem álitt le, akkor én meg is öltem volna aznap este. De álljunk csak meg egy pillanatra! Hogyan tudodt le állítani Christian, hogy ha ott se volt?
- De hogyan állítottál le, hogyha ott se voltál? - kérdeztem.
- Ott voltam, a fejedben. - lépett elém. - Csak hogy tud, ami ide bent van - kopogtatta meg a fejem -, azt mind én írányítom. - egy ravasz mosoly kúszott az arcára.
- Oké. De szerintem én már megyek, mert ez sok mára. - indultam el az ajtó felé.
- Ha nem baj, én nem megyek veled, szerintem kitalálsz egyedül is. - szólt utanám. De én nem tudtam rá figyelni. Csak magam elé bámultam, és mentem. Amiket most mondott, azokat valahogy nem akartam el hinni. Mi az hogy én öltem volna meg akkor ha még élne? Olyan lehetetlennek hangzik.
Az ajtónál megálltam, és kinyitottam. És szembe találtam magam azzal a személyel, akivel ezen a helyen nem hittem volna hogy találkozhatnék. 

2. Évad ; 1. Fejezet: A megbízás? Teljesítve!

Hali:D Itt van a Második évad első fejezete, tudom késtem egy napot. De le betegetem, és még most is szarul vagyok:/ De a ti kedvetekért megcsináltam, és remélem jó lett:) 

Hagyjatok kommentet, iratkozatok fel, oldalt szavazatok! :D 

~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Egy hét telt el azután a bizonyos éjszaka után. Akkor valami fura érzés kavarkodt bennem, egy érzés, olyan fajta ami azt súgalja, hogy rossz, szörnyű dolgok fognak történi. Ez valószínűleg igaz, mert a démonok megérzik ha valami rossz dolog közeledik. Ez az adodság jó és rossz is, mert ha valamit előre tudsz, akkor hibásnak érzed magad, mert nem figyelmezteted azt a személyt, akivel minden valószínűleg történi fog az a bizonyos rossz dolog. Most viszont nem tudom kivel fog ez történi, minden olyan zavaros. Mert miután újra láttam Izzyt, nem vagyok semmivel se tisztába.
Próbákon is mindig elrontok valamit. Múlt héten is próbán, olyan béna voltam hogy a seggre estem a saját lábamban. Mert akkor is ezen gondolkoztam. De a legfőbb kérdés, az hogy mi lett Izzyből. Találgattam már magamba, de mindig zsákutcára jutottam a gondolataimal.
De ami még jobban meglepett, mikor megcsókolt. Nem mondom, hogy nem esett jól, csak váratlanul ért. Nem hittem volna, hogy ilyen spontán és vadoc tud lenni. De mégis olyan más, nem tudom megmondani pontosan, de annyiba már biztos vagyok. Most kezdődik csak a kezdete, az egésznek.
 Az ágyon feküdve a plafont bámulva, ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. De mégis azt éreztem, hogy hiába töröm a fejem rajtuk. Sohasem fogom meg kapni rájuk a választ. Ez egy megoldatlan rejtély marad számomra. De valahogy mégis választ kell hogy találjak rá. Bármi vagy bárki árán. Ez most olyan dolog számomra - mint másnak a víz - szükséges. De mégis miért? Mert egy olyan személyről van szó aki mindenél többet jelent nekem. Ő a mindenem.

Felültem az ágyon, és a hajamba túrtam, és ki engedtem egy mély sóhajt. Olyan sok feszültség van bennem. Amit le kellene vezetnem valahogy. Próbáltam a bokszot, de az csak kicsit segített. Mert ami igazán segítene, az hogyha embert ölhetnék. Tudom hogy kegyetlenség, de nekem ez az életem része. Az idők során már megszoktam, de próbálom melőzni. Ezért vannak kapcsolataim, akik szereznek nekem olyan lányokat, akik ezt önként vállalták. De őket se ölöm meg, csak annyit iszok a vérükből amennyi szükséges. Most szerintem azon jár az agyatok, hogy tényleg vért iszok mint a vámpírok. Igen, de mi más miatt, azért mert abból szerzünk érzéseket, emlékeket és - mint a vámpírok - a testünket fel melegíti. Mert alapvetően mi démonok hallotak vagyunk, vagy ahogy más hogyan szokták mondani - a többi magamfajta - lélek ami a saját testébe van bezárva és örök kárhozatra van ítélve. Egy olyan kárhozatra ami kegyetlen. Mert a körülötted lévő szereteid, barátok mind meghalnak és ezt neked végig kell nézned, annak a tudatában hogy te örökké élsz.

 A kezeimel felnyomtam magam, és kimásztam az ágyból. Lábaimat mozgásra késztettve, mentem el a fürdőszobáig. Azon belül is a márvány pulthoz, amire rá támaszkodtam, és a tükörbe néztem. Egy nyúzot arcú Andy nézett vissza rám. A számat elhúztam, a saját látványomra, ha én azt mondom magamra hogy nyúzot vagyok. Akkor mások mit mondanak? Például; Mosotrongy. Igen ez pont illik is most rám. A pólómat le kaptam magamról, és a zuhanyzóhoz mentem. Megnyitottam a vízet, és levettem a nadrágomat és a boxerem, a víz alá álltam. Ahogy a zuhogó víz zuhatag rám jött, kicsit segített kitisztitani az elmém.
Nagyjából egy fél óra múlva végeztem a zuhanyzásal, és a csipőm köré tekertem egy törülközőt. Visszamentem a szobámba, és a ruhás szekrényhez mentem, ahonnan kivettem a mai szerelésemet. Ami abból állt hogy egy fekete csőnadrág, szintúgy fekete póló, bakancs, és egy mellény. Ezeket magamra kaptam és a hajamat belőttem.
 Le mentem a földszintre, és az útam a konyhába vezetett. Már mindenki bent volt, és az asztalnál ültek egy pohár kávé társaságában. Nagyon nyúzotak voltak. Mintha egész éjszaka nem aludtak volna.
- Reggelt! - köszöntem lazán, és töltöttem magamnak is kávét. És le ültem Jake mellé.
- Nagyon szarul néztek ki. - jegyeztem meg, és bele ittam a pohárban lévő energia bombába.
- Ne is mond. Egész éjjel nem tudtam aludni. - fogta a fejét CC.
- Miért? - kérdeztem.
- Olyan kísérteties álmom volt, ami sehogy se akart elmülni. - mondta CC. - De az a fura, hogy nem csak nekem volt nekem ez az álmom, srácoknak is ez volt. - mutatott a fiúkra, akik ülve majdnem el aludtak. Milyen álomról van szó? Miért álmodták mind ugyanazt? Én miért nem álmodtak semmit?
- Milyen álomról van szó? - néztem rájuk türelmetlenül.
- Abban a kluban voltunk ahol egy hete, és ott volt Isabella. Életben volt, és veled beszélt a klub háta mögött. - mondta meggyötört arccal Jake. Én meg hirtelen elsápadtam. Ugye ez csak vicc? Remélem!
- Biztos csak nagyon hiányzik nektek, ezért álmodtok ilyet. - próbáltam gyorsan valamit kitalálni.
- Igazad lehet. - húzta el a száját Jinxx.
- Rendben. De nekem mennem kell. - álttam fel, és ki siettem a konyhából. A kabátomat fel kaptam, a kulcsaimal együtt. A garázshoz mentem és a kocsiba be ültem, és ahoz az emberhez mentem aki  szerintem választ adhat erre az álom dologra.

~ Isabella Pitts Szemszöge ~

Ahogy a magasarkú cipőm a betonhoz ért, halottam azt a különös kopanást. Az utam abba a megbeszélt sikártoba vezetett. De résen voltam, ne hogy valaki kövessen. Mert ebbe amibe én utazom minden előfordulhat. Főleg hogy az embert követik, jó azért az ember kifejezés erős. Hirtelen megtorpantam, mikor meghallottam a főnököm jól ismert reszelős hangját. 

- Kész van amit kértem? - kérdezte. 

- Igen! - válaszoltam tömören. Direkt nem fordultam meg, mert van egy szabály, senki sem láthatja őt. 

- Örömmel hallom. - tudtam hogy egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. - Itt van a fizetséged. - dobott elém egy aktatáskát, tele pénzel. És távozott, én meg az aktatáskát fel kaptam és távoztam. 

2. Évad | Prológus

Sziasztok itt lenne a második évad Prologusa. Ha lenne pár komment annak örülnék, és ha nem lenne baj akkor írjátok meg milyen lett maga a Prologus hogy érdekel vagy nem! Előre is köszi:D 

---------------------------------------------------------------------------------


~ Andy Biersack szemszöge ~ 

* 2 év múlva * 

Két éve történt hogy Isabella meghalt, és hogy szellemként megjelent. Akkor csak rám mosolygott, és annyit mondott; 'Látjuk még egymást!'. Aztán eltűnt. Nem értettem, miért mondta azt amit mondott. Miért mondta azt hogy még látjuk egymást? Nem halottam még olyanról hogy halottakat, vissza lehetne hozni az élők sorába. Lehet hogy van. De én nem halottam róla. 

Attól hogy én is misztikus lény vagyok. Nem tudok mindent, ezekről mint például a feltámasztás. De ha visszahozták a halálból, biztos nem lesz a régi. Én is miután démon lettem, nem emlékeztem semmire mikor ember voltam. Úgy kelett Christiannek mindent el mondania, és a dal szövegeket is újra tanultam.

* Otthon *

- Srácok! - kiáltotta, Ash a nappaliba. Mindannyian oda mnetünk, és láttuk hogy Ash a nappali közepén áll egy hatalmas vigyoral az arcán.
- Van egy ötletem. - váltott egy ravasz mosolyra. Már rossz elő érzetem van.
- Csak az Ashley Purdy féle ötleteket ne. Az mindig úgy végződik, hogy valamelyikünk pontositok az az te, annyira le issza magát hogy arra se emlékszik kivel feküdtél le aznap este. - ráztam rosszalóan a fejem.
- Neee mááá, egyszer szokott csak ez az esett megtörténi. - nyavajgott.
- Neked a havonta 10 nap. Egyszer van, akkor nagyon rossz lehetél matekból. - gúnyolodott CC.
- Mindegy, csak szakadjatok le rólam. - szólt idegesen, Ash. - Na ami az ötletet ileti. Menjünk el Bulizni. - kiáltotta.
- Tudom ez most furcsa lesz, mert én szoktam mindig elenezni az ilyet. De ez most nem rossz ötlet. - mondta Jinxx. Az igazat bevalva, tényleg nem rossz ötlet. Furcsa ez Ashtől.
- Tőlem. - mondtuk egyszere a többiekkel. Mindenki elment el készülni a bulira. Gyorsan vettem egy zuhanyt és a szekrényhez mentem kiválasztani a ruhámat. Ami egy sima fekete farmerből, egy ujjatlan halál fejes polóból, és egy farmer mellényből áltt. Egyszerű de mégis jó bulira.                                  

Magamra kaptam a kedvenc fekete bakancsomat és a hajamat kezdtem el megcsinálni. Ami annyiból áltt, hogy kifésültem és egy kis zselével belőttem. Mégegyszer magamra pillantottam a tükörbe, és le mentem a földszintre. Ahol már mindenki ott volt, és közölték hogy csak rám vártak.

* Bulin * (ZENE!) 

Egy pohár vodka társaságában ültem az egyik boxban. Semmi jó csaj nem volt, mindengyik vagy pasijával jött esetleg - nagyobb létszmú példa - kurva volt. Azokat meg inkább Ashre hagyom. Ő bukik a nagy mellű, hidrogén szőke csajokra. Én inkább a közepes mellméretű és barna hajú lányokért vagyok oda. A tánc parkettre néztem és láttam hátulról is szépnek látszó, barna hajú lányt. A csipőét a zene ütemére mozgatta, és ringatta ide-oda. Ami szerintem nem csak nekem indította be a fantáziámat. A poharam tartalmát lehúztam és a tánc parketra mentem. A lány mögé álttam, és a derekát meg fogtam. A fenekét az ágyékomnak dörzsölte, amtől gyorsabban kezdtem venni a levegőt. De melyik srác nem venné gyorsabban a levegőt, ha egy ilyen formás lány tolná, oda a fenekét.
- Mit szólnál, ha ezt nálam folytatnánk? - suttogtam a fülébe. Gyorsan megfogta a kezeimet - amik még a derekán pihentek - és lárántotta onnan. Nem értettem, miért csinálta. Láttam ahogy a tömegen megy keresztül - vagy inkább tolakodott. De még hátra pillantott, és ekkor láttam meg az arcát. Isabella. Én is átt verekedtem magam a tömegen. Megint hátra fordult, és mikor látta hogy követtem, a lépteti sietősebre vette. De én csak követtem. Egészen a hátsó ajtóig ment, azt ki nyitva, kilépett rajta és hagyta hogy be csukodjon maga után. Magam is oda mentem, és kiléptem a szabadba. De mikor kint körbe néztem, semmit se láttam. Csak egy férfit a fal mellett, aki biztos drogot árult. Egy leheletett éreztem a nyakamon, én meg hirtelen megfordultam. Szembe találtam magam, Izzyvel. Gyönyörű volt. Egy fekete ruha volt rajta, az ajkain élénk vörösrúzs volt, és a haját pedig kivasalta.

- Szia. - mosolygott.
- S-Szia. De..te meghaltál. - dadogtam.
- Igen meghaltam. De nem emlékszel amit mondtam, a síromnál? - kérdezte.
- De emlékszem. Azt mondtad; 'Látni fogjuk még egymást!'. - emlékeztem vissza. - Erre értetted, akkor? - vontam kérdőre.
- Igen. - mondta.
- De te most hogy lehetsz így emberi formába? - kérdezősködtem tovább.
- Majd ezt is elmondom idővel.
- De miért nem..... - kezdtem bele.
- Shh, maradj csendben. - tette a mutattó ujját az ajkaimhoz. - Inkább csókolj meg! - hajolt közel. Elsőnek lefegytam. De hamar kapcsoltam és a derekát átölelve, érintettem össze az ajkainkat. Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait, de mielőtt történt volna bármi. Izzy elhúzódott. Nyomot egy puszit még az ajkaimra.
- Majd még látjuk egymást. - és eltűnt. Ide-oda mozgattam fejem de már hűlt nyoma maradt.