1. Évad ; 15. Fejezet: Könyörtelen Valóság \Évadzáró!\

           ~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)

Egy hét telt el azóta hogy meg tudtuk, Bella meghalt. Életem legeslegroszabb napja volt. Mikor ki szaladtam a kórházba, egyenesen a temetőbe futottam. Miért oda? Mert ott vannak a szüleim, akiktől most úgy éreztem erőt gyűjthetnek. Egy órán keresztül voltam a sírjuknál. Amibe még a legrosszabb volt bele gondolni, hogy nem sokára Izzy is itt fog nyugodni. Nem is értem, miért lett öngyilkos. Nem olyan volt nekem mint a húgom. Ha nem mintha a lányom lett volna. A fiúk is úgy szereték mint a húgukat. De mióta beszélt Andyvel a konyhába - miután ki engedtem - azóta nagyon megváltozott. Nem csak ő hanem Andy is. Ami Andyt iletti, napok óta a szobájába van. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Magam elé bámultam, és a kezembe szorongatam a Whiskys üveget. Fel emeltem, és meghúztam. 

Ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövem, isteni érzés volt. Azóta iszok megállás nélkül, mióta kiderült hogy az a személy akit a világnál is jobban szeretem, meghalt. Még az is százszor jobb lett volna, hogyha kómába esik hónapokra. Akkor legalább élne. De nem, nincsen így! Most valahol egy kórterembe fekszik, holtan. S, valaki meg a koporsóját csinálja. Ami még ennél a legrosszabb, hogy tudom hogy miattam csinálta. Mert én azt mondtam hogy, nem szeretem. Ki miatt? Persze hogy Christian miatt. Ő tette tönkre az előző kapcsolatomat is. Most meg újra, itt szenvedek. Mint Jake. De neki még rosszabb - ez az egész - mert ő a húgát vesztette el. 

Bella temetése holnap lesz. De én nem tudnák ott lenni. Azt már nem bírnám ki. Az már sok lenne. 

~ Jake Pitts szemszöge ~ (ZENE!)

- Kedves egybe gyűltek. Most búcsút veszünk szeretett testvérünktől, Isabella Pittstől. - mondta a pap. A temetőbe voltunk, Izzy temetésén. Csak négyen voltunk, Andy nem akart. 

- Most aki akar az szólhat pár szót. - mosolygott kedvesen a pap. 

- Én szeretnék. - álltam fel. A dobogohoz mentem és a kezemmel megtámasztottam magam. 

- Elsőnek is köszönöm azoknak akik eljöttek. - kezdtem bele. - Másodszor mondani szeretnék egy kis beszédet, amit én magam írtam erre az alkalomra. - sóhajtottam. Elővettem a lapot. 

- Bella mindig is élet vidám lány volt. Mikor anyáék haza hozták, tudtam hogy különleges kapcsolat lesz kettőnk között. És igazam is lett. Nála jobb húgot világon nem kivánhatam volna. Mikor a szüleim meghaltak, elsőnek nem hozzám akarták rakni, hanem az egyik rokonunkhoz. De én erősködtem hogy, igen is hozzám kerüljön. De mint látszik rosszul döntöttem. Most nem itt lene, hanem valahol boldogan és mosolyogva. Még csak annyit szeretnék mondani. Remélem hogy boldog lesz oda fent, és üzenem a szüleimnek hogy; Vigyázanak rá! - mentem vissza a helyemre. A beszédemet meg tapsvihar követte. 

Már csak annyit láttam ahogy a koporsó lesüllyed a földbe. A fiúkkal felálltunk és a kocsihoz mentünk. De az oda vezető út alatt láttam egy árnyat a fa mögött. De csak egy pillanatra. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Az egész temetés alatt, egy fa mögött voltam, és vártam hogy mindenki el menjen. Amikor mindeki eltűnt a színről. Kiléptem a fa mögül és a sírhoz mentem. A hátam mögül meg elő húztam egy rózsát. 

A kereszthez hajoltam és oda helyeztem. Leguggoltam és a kezemet a térdemre tettem. 

- Szia Izzy. - köszöntem. - Tudom ez most hülyeség hogy neked beszélek, de valakinek mégis ki kell öntenem a szívem. És nálad erre alkalmasabb személyt nem találhatnák. Na de hajrá! - csaptam össze a kezeimet. 

- Mikor azt mondtam a konyhába hogy csak kitaláltam azt hogy szeretlek. Csak hazudtam! De a te érdeketbe tettem. Azt hittem hogy ki fogsz szeretni belőlem. De mint láttom, inkább a halált választottad. Amit most sem értek. Miért? - és nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. 

- Miért hagytál itt? Nélküled nem tudom ezt végig csinálni ezt. Olyan mintha egy darab hiányozna belőlem. A legfontosabb. - hirtelen kezett éreztem a vállamon, és alig hallhatóan a nevem. A könnyeimen keresztül fel néztem és nem akaram hinni a szememnek. Ez lehetetlen. Ilyen nem létezik ez valami vicc. Biztos Christian egyik beteges vicce amit, azért csinált hogy engem bántson. 

- Isabella…! - suttogtam. 

1. Évad ; 14. Fejezet: Élet vagy Halál?

Sziasztok! Ha lenne egy pár komment annak nagyon örülnék, és oldalt van egy kis közvélemény kutatás. Léccives szavazatok! Ami kommenteket illeti azért akarom hogy legyenek, hogy tudjam hogy mit gondoltok meg hogy olvasa egyetalán valaki. :D 

---------------------------------------------------------------------------

~ Isabella Pitts szemszöge ~

A nap olyan erősen sütőt, hogy a fűben feküdve le kellett hunynom a szemem. Mindig is szeretem a napot, és legalább hogy itt napozok, lesz egy kis színem. Mert most olyan fal fehér vagyok, hogy simán össze is tévesztenek vele. Amit nem csodálok. Mióta Andy megmondta hogy csak, kitalálta hogy szeret. Egy világ omlott össze bennem. Azóta alig eszek és iszok, ami a fiúknak fel is tűnt. De mikor megkérdezték hogy miért nem eszek, és egy vállrántásal válaszoltam. De ezek után se hagyták ennyibe, de én mindig leráztam őket. És Andy. Hát vele ha egy nap, 5 percet ha találkozók az rekord. 

****

Felálltam a helyemről, és a cuccaimat össze szedve be mentem a házba. A nappaliba sétáltam, és megláttam négy idiótát. 

- Sziasztok! - dobtam le a cuccaimat, és leültem Jake mellé. 

- Szia. - köszöntek. 

- Mi a szitu, húgi? - dobta átt a kezét a vállamon, Jake. 

- Semmi érdekes. Csak kint voltam egy kicsit napozni, nagyon jó idő van. - mutattam ki az udvara. Hirtelen ajtó csapódást hallottam, és egy lány kuncogását. Nem sokára Andy és szőke lány jelent meg a nappali bejáratánál. Maga a lany úgy nézett ki, mintegy kurva. Hidrogén szőke haja, és XXL-es mellei, amiket még egy görögdinnye is meg irigyelt volna olyan nagyok voltak. Ahogy rájuk néztem hányinger fogott el. 

- Hali. Ő itt, Melodi. - mutatott maga mellé, Andy. - És mi most fel megyünk, kérlek titeket ne zavarjatok mert elég fontos dolgot kell csinálnunk. Ha értitek mit mondok. - jelent meg perverz mosoly az arcán. Megfogta Melodi derekát és fel vezette a lépcsőn. A síró görcs kerülgetett. 

- Fiúk, szerintem én fel megyek. - mondtam, sírós hangon. Reméltem hogy nem veszik észre.
- Oké, menj. - mondta, CC. A kanapéról felálltam és a cuccaimat össze szedve, mentem fel a lépcsőn. Andy ajtaja előtt mentem el - sajnos - és hallottam a nyögéseiket. Amitől a gyomrom fordult fel. A lépteimet sietősebbre vettem, és a szobám ajtaját ki nyitva, rontottam be és csaptam be magam mögött az ajtót. Mindent ami a kezembe volt, eldobtam. A fürdőbe mentem és az ajtót magamra zártam. A tükörhöz mentem és szembe néztem a tükörképemmel. Miért vagyok ilyen érzelmi roncs? Meg is értem Andyt. Még is ki akarna ilyen embert mint én. Egy kész szánalom vagyok. Nem is értem, miért fogadott be Jake, csak a terhére vagyok. Szerintem a fiúk is csak azért kedvesek velem, mert a bátyám meg kérte őket. Semmi más miatt. A vér szerinti szüleimet is ugyanúgy megértem miért kellett, cigire és piára pénz. Mert hát nekik is minek kell ilyen nyomorult gyerek. Nem is értem miért, szült meg anyám. Semmire nem vagyok hasznos.

 **** (Zene)

A pultra vezettem a tekintettem, és megláttam egy pengét. Talán, ez a kis eszköz, véget vethet a szenvedésemnek. A kádhoz mentem és megnyitottam a vizet. Vissza mentem a pengéért.
                                         
Magamhoz vettem és a kád elé álltam. A kezembe fogtam a pengét, és vettem egy mély lélegzetet. Az egyik lábamat meg emeltem és bele tettem a vízbe. Bele szálltam a teljes testemmel. A csuklómra néztem, aztán a pengére. Csináld! A csuklomhoz tettem a pengét és a szememet le hunytam, s megtettem. Ejtettem egy vágást rajta. Abból az egy vágásból lett több is. Mikor már hetedszer vágtam meg a csuklóm. A kezemet - amibe a penge volt - ki nyújtottam a kád oldalára, és kiejtettem belőle. Vissza húztam a kezem és vettem egy mély levegőt és a víz alá süllyedtem. Ami még folyt.                     
                                      

~ Jake Pitts szemszöge ~ 

- Fiúk, szerintem megyek beszélek Izzyvel. - indultam meg a lépcső felé. Fel rohantam és egészen Isabella szobájáig nem álltam meg. 

- Izzy. - kopogtattam. Semmi. Újra kopogtam, de megint semmi. Lenyomtam a kilincset és be nyitottam, de senki nem volt a szobába. Tettem pár lépést előre, és valami nedveset éreztem a talpam alatt. Lenéztem és láttam hogy minden tiszta víz. A tekintettemmel követem a víz vonalát ami a fürdőszobából jött. Oda mentem, és megpróbáltam be nyitni, de be volt zárva. Sejtettem hogy bent van, Bella. 

- Bella, kérlek nyisd ki az ajtót. Én vagyok az, Jake. - mondtam. De megint semmi. Kezdtem már aggódni. Így a vállammal betörtem az ajtót, és ami bent fogadott az borzasztó volt. Bella a víz alatt volt és minden csupa víz volt. Gyorsan oda rohantam hozzá, és ki emeltem a vízből. Az ölembe raktam.
- Bella, kérlek az ég szerelmére, kelj fel. - pofozgattam. Nem reagált, és már alig lélegzet.
- Fiúk, Gyertek! - ordítottam. Pár perc múlva mindenki megjelent az ajtóban, és lesokkolva nézték Bellát a karjaimba.
- Hívjátok a mentőket. - sírtam. Jinxx megfogta a telefonját, és telefonált. Addig a többiek oda jöttek hozzám. Mindenki térdre esett, és csak bámulták Izzyt a karjaimba.
- Mi történt? - kérdezte, majdnem sírva CC.
- Nem tudom. Mikor fel jöttem senki nem volt a szobájába, de láttam hogy víz folyik ki innen, és bekopogtam de semmi reagálás nem volt ezért betörtem. Akkor találtam meg így.
- Azt mondták, mindjárt itt vannak. - állt meg az ajtóban Jinxx. Én csak bólintottam, és tovább sírtam.

*Korházba*

A folyóson mászkált ám ide-oda, kb 1 órája és vártam hogy mivan Izzyvel. A fiúk meg a székeken ültek.

 ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Éppen a dolgok közepén voltunk Melodival, mikor hallottam hogy Jake kiabál. Így a csajt ott hagytam és oda mentem, akkor láttam meg Izzyt. Borzalmas látvány volt. Legszívesebben sírtam volna. És most itt ülünk egy órája és várjuk mi van vele. Tudtam hogy az én hibám, amiért ezt csinálta. Mert meg bántottam mikor azt mondtam neki hogy, nem szeretem. 

Halottuk ahogy az ajtó kinyílik és láttam ahogy kijön a doki. Mindenki egyszerre ment oda. 

- Mi van vele? - kérdeztük egyszerre. A doktor levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét. 

- Sok vért vesztett és nagy mennyiségű víz volt a tüdejébe. - kezdett bele. - De mi mindent megetetünk amit csak tudtunk, de hiába az erő feszítéseinknek. Sajnálom. Meghalt. - és távozott. 

Lesokolva álltunk ott. 

- Nem ez lehetetlen nem halhatott meg. - motyogta Jake, és kifutott a kórházból. 

1. Évad ; 13. Fejezet: 'Megváltozott!'

                                                    ~ Isabella Pitts szemszöge ~ 

* 1 héttel később * 

Egy hét telt el mióta megmondta Andy hogy szeret engem, és én is bevallottam neki hogy szeretem. De valahogy megváltozott, mert miután egy napot ott töltött lent. S, másnap beszéltem Jakel hogy engedje ki,  de még azért árgus szemekkel figyelte. Aznap mikor beszélni szeretem volna vele rólunk, bunkón beszélt velem. 

* Vissza emlékezés *  

Néztem Andyt ahogy kivesz egy üveg vízet a hütőből, s le csavarja a kupakját és bele iszik. Ahogy a telt ajkai az üveghez értek, valami megindult a hasam aljában. 

- Andy ami oda lent történt. - rágcsáltam az ajkaimat. 

- Felejtsük el. - rakta le az üveget a pultra. Nem hittem a fülemnek. Miért akarja hogy felejtsük el? Nem értem.  

- Miért, mondod ezt? - hitetlenkedtem. Nevetve rázta meg a fejét. 

- Mert, miért ne? - nevetett tovább. 

- Mert azt mondtad….hogy szeretsz. - makogtam. 

- Te el is hitted? - támaszkodott a pultnak. 

- Igen. - kezdet könnyezni a szemem. De makacsul vissza tartottam. 

- Hát akkor rosszul tetted, mert én ugyan nem szeretlek. - mondta, keményen. 

- Akkor meg miért mondtad? - kérdeztem. 

- Mert már ki akartam onnan jutni, és tudom hogy te vetted rá Jaket hogy engedjen ki. - mondta, és kikerülve engem ment ki. Magam elé bámultam és csendben folytak a könnyeim. Lecsúsztam a padlóra, és a térdeimet felhúztam, körül fogtam a karjaimmal és csendben sírtam. 

* Vissza emlékezés vége * 

Tudtam hogy történt valami azon az éjszaka mikor lent volt. De nem tudom mi. Ez aggaszt, olyan mintha. Tűt keresni a széna kazalba. Lehetetlen. Nincsen semmi amivel kideríthetném, ha lenne kamera amivel felvették volna az lenne maga a mázli. 

                                                                            **********

Lerohantam a lépcsőn, és az irányomat a nappaliba vettem. Megálltam a nappali bejáratánál, mert beszélgetést hallotam. A falhoz simúltam és egy kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban halljam a beszélgetést. 

- Mi történt, veled Andy? - kérdezte Ash. 

                                                     ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

A laptopomon néztem a instragamomat, és nem törödtem a többiekkel. 

- Mi történt, veled Andy? - kérdezte Ash. Le hajtottam a laptop tettejét, és ránéztem. 

- Pont neked fogom el mondani. - köptem oda neki. Nagy szemekkel nézett rám. 

- De tenyleg haver. Mi a jó büdös bajod van? - emelte fel a hangját. 

- Mondtam már hogy, pont neked/nektek nem fogom elmondani. - üvöltöttem. Felkaptam a laptopot és kimentem a nappalibol. De bele ütköztem valamibe, vagy inkább valakibe. Lenéztem és megláttam Izzyt, az arca meg gyötört és szomóru volt. A fejemet elfordítottam és kikerültem, a lépcsőn felmentem a szobámba. S, becsaptam az ajtót, a laptopot az asztalra tettem és végig dőltem az ágyon. Miért vagyok ilyen? Miért vagyok bunkó Izzyvel? Miért mondtam azt hogy csak kitaláltam hogy szeretem? Ezt azért csinálom hogy megvédjem. De miért vagy kitől? Amikor lent voltam este akkor történt. 

* Vissza emlékezés * 

Valaki rugdosott és a nevemet mondogatta. A szememet kinyitottam és felnéztem. És megláttam azt az embert aki démoná tett. Crishtian Parker. Undorodva néztem rá. 

- Na mi az, nem is ölelsz meg? - nevetett gúnyosan. 

- Inkább halok meg, mint hogy meg öleljelek. - álltam fel a helyemről, és néztem vele szembe. 

- Na mivan Andy, menstruálsz? - dőlt az egyik oszlopnak. 

- Be kaphatod. - köztem oda neki. Felemelte az egyik kezét és felém irányította. A torkom össze zsugorodott, és nehezebben vettem a levegőt. A térdemre estem és levegőért kapkodtam. El lőkte magát az oszloptol magát és oda jött hozzám, leguggolt elém. 

- Isabella. Ugye így hívják a lányt akibe szerelmes vagy? - kérdezte. 

- I..ige..igen. - nehezen de ki tudtam mondani. 

- Értem. - hümmögte. Felállt és a nyakamat elkapta, a falnak szegezett. 

- Úgye tudod hogyha nem szálsz le róla, akkor meghal. - szorította a torkom. 

- Miért hal meg akkor? - kérdeztem. 

- Mert érzem higy kezdesz kedves lenni. Pedig abban maradtunk hogy nem leszek senkivel se kedves meg szerelmes. - engedte el a torkom, és a földre estem. Levegőért kapkodtam. 

- S, ha nem akarod, és szerintem nem akarod, akkor szállj le róla. - tűnt el. 

* Vissza emlékezés vége * 

Akkor este tudtam hogy nem akarom hogy Izzy meg haljon, ezért akarom hogy szeressen ki belőlem. Ezért viselkedek így. Sajnos már halt meg egy olyan lány akit szeretem ez miatt. És ezt nem akarom hogy újra megtörténjen. Ahozz nekem Izzy nagyon fontos, és én is bele halnék hogyha valami történe vele. És Crishtian nem arról híres hogy, kegyelemes. 

1. Évad ; 12. Fejezet: "Sajnálom, Izzy!"

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Kemény betont érzek magam alatt, és álott szagot. Lassan kinyitom a szememet, minden egy barnás, feketés masza. Megszeretném dörzsölni a kezemmel a szememet , de mikor megakarom mozdítani, a lánc nem engedi. Miért vagyok le láncolva? Óvatosan felnyomom magam - vigyázva hogy a lánc ne tegyen a csuklómba kárt. Igaz démon vagyok, de emberi alakomban sebezhető vagyok. Mint minden másik démon akit ismerek, bár az ősszesen kettő. De a legfontosabb hogy miért vagyok itt? Csak részletek ugranak be, de azok is hómályosak. Annyira emlékszem hogy kiküldöm a fiúkat Izzy szobájából. S, hogy az ágyra dobom és a nyakánál csinálok valamit - és arról kérdezem hogy tudja-e mivel táplálkozok, és utána. Istenem, én meg haraptam Isabellat. Mit gondoltam én akkor? Jah persze, meg van. Arra hogy milyen isteni illata van, és a gyors és egyeletlen szívverésére. Most biztos fél tőlem. Amit nem is csodálok, én is félek saját magamtól. 

 Halottam az ajtó nyikorgását, és ahogy a fény csóva rá vetődik a betonra. Lábak dobogása hallatszott a lépcső felől, és megjelent a négy banda társam. Jake arca vörös volt a dühtől, amit nem is csodálok. Hiszen a húgát bántottam, aki iránt furcsa érzésem van. Mindenki csendben nézett, és ezt a csendett CC törte meg. 

- Mire emlékszel? - kérdezte fapofával. Sose volt érzelmes típus. 

- Részletekre. - szóltam csendesen, és próbáltam rendesen ülni - mert már nagyon fájt a hátam, és már a falnak szeretem volna támasztani - ami sikerült is, és egy könyebült sóhaj hagyta el a számat. 

- Milyen részletekre? - kérdezte, felvont szemöldökkel Jinxx. 

- Az ágyra dobom Izzyt és hogy meg harapom. - rágótam az alsó ajkamat, amit csak akkor csinálok mikor ideges vagyok. Mert most az vagyok. Miért? Aggódom Izzy miatt. Jól van? Ez az egyetlen kérdés keringett a fejemben, másra nem tudtam gondolni csak rá. 

- Hogy van? - kérdeztem, remélve hogy elmondják.  

- Hát azok után hogy lecsapoltad, egészen jól kösz a kérdést. - válaszolt gúnyosan Jake. Nem is vártam tőle többet. De hála istenem Izzy jól van. Bár csak vele is beszélhetnék, van mit. 

- Srácok, beszélhetek Izzyvel? - kérdeztem, könyörögve magamba igen-ért. 

- Nem! - vágta rá rögtön Jake. - Nincs az az isten hogy te beszélj vele. Így is van baja amit szokás szerint te okoztálnés nem akarom hogy legyen még több, amit biztos csinálnál. 

- Beszélek vele! - szólt egy vékony hang a lépcső felől. Mindenki oda kapta a fejét, és ott áltt Bella. De mikor jött ide le? Nem láttam. 

- Dehogy beszélsz vele! - ment oda Jake. - De hogy kerülsz ide?          

- Könnyen, lesétáltam. - rántotta meg a vállát. Olyan laza, mégis gyenge legbelül csak nem akarja bevallani. Nehéz esett, az biztos.   

- De igen is beszélni fogok vele! - csattant fel. - Le van kötözve úgy is, ezért nem tud bántani majd. - mutatott rám, a vékony kezével.                                                             - Rendben, de itt leszünk az ajtónál. - tájékoztatta őt Jake, és felmentek, s becsukták az ajtót. Egymásra bámultunk Izzyvel, de ezt ő törte meg mikor elfordult széket hozni magának. Amit lerakott nem messze tőlem, és rá ült, a lábait keresztbe tette. 

- Sajnálom, Izzy! - hajtottam le a fejemet. Szégyelltem magam.                                     - Kevés a 'sajnálom' szó Andy, és ezt te is tudod. - ingatta a fejét.  

- Igen tudom. - sütöttem le a szememet. Lassan felálltam és a szemébe néztem, ami szomóru volt. Miattam? Nem miattam nem csak, amiatt amit csináltam. Még vissza gondolni is rossz rá. Szörnyű. Tétovázva tettem meg felé egy lépést és a lánc is engedte hogy menjek, meg kell mondanom nem volt olyan rövid ez a lánc kimondottan hósszú volt. A szemei ki kerekedtek és felpattant s székből és hátra ment, én meg közelebb hozzá. Egyre közelebb voltam hozzá és érzetem megint a gyors szívverését, amit én miattam köszönhet, mert félelmet keltek benne. Amitől a szívem sajdúl meg, nem azt akarom hogy féljen tőlem, éppen ellenkezőleg azt akarom hogy bízon és szeressen engem. De csak álmok és azok is maradnak. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, és egy lépéssel a karomba zárom. Szorosan ölelem, nem akarom elengedni. Meg markolta a pólóm és csendesen sírni kezdett. Még szorosabban szorítottam magamhoz, és hagytam hogy sírjon. Szívszorító volt sírni hallani, de tudtam hogy ez segít, mikor ember voltam én is jártam így. Néha utálom hogy démon vagyok néha meg nem. De nem tehetek ez elen semmit, ez vagyok már, és fogadjam el. Ez nem olyan mint a rossz csoki, nem dobhatod csakúgy ki. El hajolt tőlem Izzy és még mindig szipogott. Fel emeltem a kezemet és letöröltem s könnyeit. 

- Nem szeretem, mikor sírsz. - adtam egy puszit a homlokára. Láttam ahogy lecsukja a szemét, és el pirult az érintésemre. 

- Hidd el, én se szeretek sírni. - kuncogott. Ez a hang egyszerűen zene füleimnek. 

- De csak úgy mellékesen megjegyzem. Miért sírsz? - kérdeztem. 

- Mert fáj. - mormogta a mellkasomba. 

- Mi fáj? - kérdeztem értetlenül. 

- Az hogy így látlak. Le láncolva, mint egy kutyát. - emelte rám könnybe lábadt szemeit. 

- Izzy ezzel a mondattal, erőt attál nekem amit mondani akarok. - mondtam. 

- Mit? - kérdezte izgatottan. 

- Azt hogy…… Szeretlek! - fújtam ki a levegőt. Nagy szemekkel nézett rám. 

- Andy...én...nem tudom mit mondjak. - dadogott. 

- Tudtam, tudtam hogy te nem szeretsz. - engedtem el. 

- Andy..! - kezdett bele. 

- Ne, nem kell magyarázkodni. - szakítottam félbe. 

- Hagynád hogy befejezem? - bökte ki dühösen. Meglepődtem.

- Öhmm, persze. 

- Andy azt akartam mondani hogy; Én is szeretlek. - mosolygott. 

                                    --------------------------------------------- 

 Sziasztok itt az új rész, remélem tetszik. Kérlek hagyjatok kommentet mert akkor tudom hogy van kinek írnom. :)